Te vagy nekem a mindenség - Ördög

Szerelmem vagy,
Érzem benned a vágyat,
Érzem a tüzet és a jelet,
Mely kiválasztott,
Melyet kiválasztottam,
Az érzést, mely mindennél,
Az életemnél is fontosabb.

Barátom vagy,
Hisz elmondod, ha bánt,
Hisz én is elmondhatom,
A sikert, a boldogságot,
Az örömöt, s bánatot,
A jót és a rosszat,
A baráti jobbat, fogadd!

Társam vagy,
Együtt indultunk el az úton,
S együtt is akarunk
Megérkezni a célhoz,
Ahol a testünk és a lelkünk
Már egyet akar, kér, követel,
Az önfeledt boldogságot.

Szeretőm vagy,
A tökéletesség, a tökély,
A borzongás, a zsibbadás,
A remegés, a félelem,
A vágy, mely áttör mindenen,
A kérdés, mit hoz a jövő?
Izgalmas játék, meglepő.

Mindenem vagy,
Mert akarlak, mert kívánlak,
Mert vágyom Rád minden nap,
Szomjazom a szavaidra,
Éhezem a csókjaidra, a szádra,
A tested remegésére,
A lelked érintésére.


Ördög legyek, vagy Angyal?
Kérdezem magamtól,
Hisz bennem van mindkettő,
Ezért szeretsz, ezért félsz,
Ezért vagyok, ezért kérsz,
Hogy örökre legyek a Te
Ördögi angyalod.

Bánat - Erato

Várni valakit, ki nem jön többé vissza,

Eljönni onnan, ahol boldog voltál,

S otthagyni szívedet örökké.

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,

Könnyeket fogadni, mik szemedbe égnek,

Kergetni egy álmot, s azt soha el nem érni,

Csalódott szívvel mindig csak remélni.

Szavakat őrizni, mik lelkedre hullanak,

Remegő ajakkal idézni a múltat.

Megalázva írni egy könyörgő levelet,

Szívszorongva várni, nem jön rá felelet.

Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni,

Mással látni őt és utána fordulni.

Kacagni boldogan hazug lemondással,

Hazamenni sírva, könnyes zokogással,

Otthon átsírni hosszú éjszakát,

S imádkozni, hogy ő sose tudja meg:

Mi is az a bánat."

Nem érdekel - Erato

Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe,
És nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,
Amikor már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni
Önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot,
Melyet üres óráidra magad mellé választottál.
Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz,
És hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
Hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
Hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől,
Hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat,
És a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd,
Vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem,
És önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni
Az extázistól megrészegedve anélkül,
Hogy figyelmeztetnél bennünket,
Legyünk óvatosak, reálisak,
És emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni,
És tovább menni a kétségbeesés,
És a fájdalom éjszakája után,
Megviselten, hogy gyermekeidnek megadd mindazt,
Amire szükségük van.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
Hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül,
Hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e,
S ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,
Ha nem minden nap pompázik.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal,
És kudarcaiddal együtt élni,
És a tóparton állva mégis a Hold felé kiáltani:
Igen!

Gyere velem - Erato

Gyere velem...

És megtanítalak szárnyak nélkül repülni.
Gyere velem...

És megtanítalak szívből szeretni.
Gyere velem...

És megtanítalak arra, hogy ne csak nézz, hanem láss is.

Érezted már úgy,

Hogy már semmire sem vágysz jobban, mint egy társra,

Ki ha kell,

Odaadja a szárnyát, hogy messzire repülhess,

Ha valami fáj,

Vagy ki szívét adná neked, hogy tudd milyen az,

Ha szeretnek,

Ha kő szíved helyébe melegség költözik,

Vagy ki szemét adná,

Hogy az élet szebbik felét is meglásd,

Olyan dolgokat,

Mik előtt régebben szemet hunytál?

Van olyan ember egyáltalán,

Aki mellett merünk önmagunk lenni?

Ki mellett nem kell,

Hogy álarc takarja igazi éned...?

Tudom, hogy van...

Én vagyok!

Szívdobbanás - Erato

Dobban a szívem, egy emlék fellobban
Téged hív minden dobbanás.
Egy ajtó megnyílik, és felfénylik minden
Átjutunk az álmok kapuján.

Oly jó, úgy fáj, ahogy hív most a szív,
Egy eltűnt világból, újra hazahív,
Egy végtelen űr, ami elválaszt már.
De Te itt vagy még, élsz bennem,

Mint hallod, a szívdobbanást.

Tőled és érted - eljöttem szeretni
Általad születtem - szerelem
Nem vágyom többet, csak tudjak így szeretni
És megmaradni mindig Teneked.

Miért szenvedünk - mindig ártatlanul,
Minden álmunk így végleg a mélybe hull,
A végtelen űr így hív vissza már,
De Te itt vagy még bennem,

Mint hallod a szívdobbanást...

A fénysugár - Erato

A fénysugár közepébe,
Beleestünk mind a ketten.
Az élet gyönyörűsége,
Lett Veled az életem,
És az órák, a boldog órák,
A rosszat gyorsan elvágták,
És a fák, az erdei fák,
Virágban állnak, hogyha arra jársz.
És a kezed, ha engem érint,
A szívemben a lángolás szédít,
És Te nézel, míg Téged nézlek,
A szemed már szinte éget,
De én égek, igen én égek,
Csak Neked égek,
Mert Te hoztad el a szépet!
Szeretlek Téged,
Szeretlek értsd meg,
Szeretlek kérlek,
Maradj itt végleg!
I love you, Baby.
I love you, Baby.
I love you, Baby, Baby, Baby.

A Boszorkány tánca - Ördög

A Boszorkány tánca

Félhomály, zene,

Halk sikolyok,

Italok, pezsgő,

Szilveszter 2010.

És egy lány előtűnik a tömegből.

Vállig érő, barna hajú tünemény,

Érzem, hogy ismerem már őt,

De nem hiszem, hogy értem én.

Igen, ez Ő, nem tévedtem,

A lány, a Minden, az Életem,

A lány, ki legfontosabb, velem,

Elém állt, hogy táncoljon nekem.

A zene ütemére táncba kezd a teste,

Számat tátva nézek, merjek?

Hisz mozog minden testrésze,

Mintha nem is ő lenne.

Szemét lehunyva, haját hátra dobva,

A zene ütemének átadva magát,

Simogatja két kis kezével,

Izmos teste rejtett hajlatát.

Ki lehet még Ő, azt hittem ismerem,

Előttem egy földre szállt Istennő,

Ki értem, tegnap késő este,

Nekem, egy titkolt világát hozta elő.

Minden szempár csak őt nézte,

A táncparketten megállt az idő,

Értem, nekem vonagló testét,

Őrült vágyat csalt belőlem elő.

A lány, ki még erre is képes,

Fellebbenti testén a ruhát,

Leguggol, és nekem táncol,

Így tiszteli szeretett Urát.

Meglepetés vagy ki tudja,

Számat tátva hagyom,

Csodálom és bámulom Őt,

Ezen a csodás napon.

Boszorkánytánc ez javából,

Mindenkit elvarázsol,

Izzadt teste tűzben lángol,

Értem él Ő, tudom bárhol.

Karcsú teste táncával,

Egy új, csodás évet nyitott,

A legszebbet, mely csak ránk vár,

Mert ez már nem lehet titok.

Ő az enyém, én az Övé,

Ilyen egyszerű a világ,

Nevetve omlott a karomba,

Az ősi Isthar oltárán.

Félhomály, zene,

Halk sikolyok,

Italok, pezsgő,

Szilveszter 2010.

Egy új élet,

Egy új világ hajnala….

A fénylő csillag árnyékában - Ördög

Éjszaka van,

Félelmetes a sötétség,

De a fénylő csillagok közt,

Előbukkan egy szépség.

Ő a legfényesebb,

Az égen játszó fények nézik,

Csillogását, fehér fényét,

Oly sokan irigyelik.

De látom Őt,

Keser ül mosolygó arcán,

Szemeiben kérdés, kétség,

De ott vagyok a balján.

A Hold vagyok,

A fénylő csillag árnyékában,

Ő ad nekem éltető fényt,

Életet, hitet, boldogságban.

Sugarait én,

Visszaverem, mint kemény kő,

Hogy belőlem merítsen erőt,

S legyen mellettem a NŐ.

Barát és társ,

Az elnyűhetetlen szerető,

Csak keringek körötte,

Míg arca nem lesz nevető.

Hol én nem látszom,

Hol pedig egyetlen csillagom,

Hol Ő takar el engem,

Hol én Őt, de hidd nagyon…

Mi ketten, Te és én,       

Megyünk együtt, ha akarunk,

Nem lesz könnyű, tudom,

De majd eljön a napunk.

Mikor a tested,

Kilövelli forró magvát,

És magába fogadva ölel,

Átadva, csak nekem magát.

Segítsek Neked?

Segítek, csak kérd bátran,

Hogy megvalósulhasson,

A leggyönyörűbb vágyad.

Hogy egyek legyünk,

Fent az ég zenitjén,

Csak Te meg én, s két kis bolygónk,

A legnagyobb hegy tetején.

                   

Együtt leszünk,

Egy lesz kettőnk élete,

Amíg csak ki nem alszunk,

Lesz ilyen, kérdheted.

Amíg a Nap az égen,

Tüzesen süt le Ránk,

Izzani fogunk fényesen,

A Szerelem örök oltárán…