A Boszorkány tánca
Félhomály, zene,
Halk sikolyok,
Italok, pezsgő,
Szilveszter 2010.
És egy lány előtűnik a tömegből.
Vállig érő, barna hajú tünemény,
Érzem, hogy ismerem már őt,
De nem hiszem, hogy értem én.
Igen, ez Ő, nem tévedtem,
A lány, a Minden, az Életem,
A lány, ki legfontosabb, velem,
Elém állt, hogy táncoljon nekem.
A zene ütemére táncba kezd a teste,
Számat tátva nézek, merjek?
Hisz mozog minden testrésze,
Mintha nem is ő lenne.
Szemét lehunyva, haját hátra dobva,
A zene ütemének átadva magát,
Simogatja két kis kezével,
Izmos teste rejtett hajlatát.
Ki lehet még Ő, azt hittem ismerem,
Előttem egy földre szállt Istennő,
Ki értem, tegnap késő este,
Nekem, egy titkolt világát hozta elő.
Minden szempár csak őt nézte,
A táncparketten megállt az idő,
Értem, nekem vonagló testét,
Őrült vágyat csalt belőlem elő.
A lány, ki még erre is képes,
Fellebbenti testén a ruhát,
Leguggol, és nekem táncol,
Így tiszteli szeretett Urát.
Meglepetés vagy ki tudja,
Számat tátva hagyom,
Csodálom és bámulom Őt,
Ezen a csodás napon.
Boszorkánytánc ez javából,
Mindenkit elvarázsol,
Izzadt teste tűzben lángol,
Értem él Ő, tudom bárhol.
Karcsú teste táncával,
Egy új, csodás évet nyitott,
A legszebbet, mely csak ránk vár,
Mert ez már nem lehet titok.
Ő az enyém, én az Övé,
Ilyen egyszerű a világ,
Nevetve omlott a karomba,
Az ősi Isthar oltárán.
Félhomály, zene,
Halk sikolyok,
Italok, pezsgő,
Szilveszter 2010.
Egy új élet,
Egy új világ hajnala….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése