Dante: Isteni színjáték


Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába.


Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
Az ős Szeretet és a fő Okosság.


Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
Csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

2010. január 1., péntek

Boszorkánytánc - Ördög





Fáklyák lángja hasítja sötét erdő mélyét
Keskeny ösvényen fekete sötétben,
Mutat utat annak, aki titkot kutat,

Hosszú ruhák seprik az utat,
Vonul a sok furcsa alak.

Szemük bűvösen ragyog,
Megszállott vonzalom kavarog,
Meredély szélén, ezüst tóparton,
Hatalmas tűz lobbog,
Hold fénye tisztán ragyog.

Csend honol, a tűz ropog,

Körben táncolnak szabadon,
Szívük lázasan dobog,
Száll hosszú hajuk senkik ők,
Csak önmaguk.

Együtt és mégis külön tépi szét,
A vágy rajtuk a szűk ruhát,
Pőre testük nyalja végig tűz lágy szele,
Messze száll nevetésük,
Hasít az éjszakába bele.


Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)