Egy nehéz nap - Ördög

Rég találkoztunk. Éhes vagyok, vagy inkább kiéhezett.

Késő van már, lefeküdtem időben, de nem tudok elaludni...

Várom már a holnapot, az újra felfedezett házamat, az utazást, az érzést, melyet egy éve ízlelhettem utoljára.

Ott ismerkedtünk meg, ott volt szerelmünk fészke, ott játszottunk egymással először és utána számtalanszor. 

Fekszem az ágyamon, próbálok elaludni, de nem megy. Az emlékek csőstül jönnek elő. A múlt hét végén a tanácsára mentem le vidéki házamhoz, mely már konc volt a nyakamon, mert csak bagóért lehetne értékesíteni és nekem az kevés lenne a teljes boldogságomhoz. Nem éreztem, hogy az enyém, de most újra megízleltem a birtoklást, a tulajdonlás érzését. Megelevenedett minden, a kert, a fák, a kerekes kút, a szobák, az ágyak, a konyha asztal, melyek ha mesélni tudnának, akár egy romantikus szerelmi történet, de akár egy pornó regény forgatókönyvét is meg tudnák írni...

Egy év is eltelt azóta, hogy elköltöztem innen, és egy éve nem jártunk itt kedvesemmel sem. Hihetetlen. Hogy tehettük ezt meg? Egyikünknek sem jutott az eszébe, hogy a kapcsolatunk megújítása érdekében vissza kell nyúlni a gyökerekhez.

Emlékszem... Az első randink előtt megadta a barátjának a címem, hogy ha bármi olyan történik vele, amit nem akar, akkor ő azonnal indulhasson érte... De szinte nem történt semmi. Teljesen elbizonytalanítottam a tudatos tartózkodásommal, akart engem, de nem értette, hogy én miért nem kezdeményezem. Nem tudta még akkor, de ez már része volt a Játéknak, a fantasztikus kapcsolatunk kezdetének.

Folyamatosan előtörnek belőlem a képek, szinte egy hatalmas mozaikká állnak össze.

Istenem! Mik történtek a házamban, a garázsban, a kerti bútorokon, a kerti tó mögötti tisztáson, a fák között... Miként feledkezhettünk meg erről....

De ennek már vége. Már csak 6 óra és újra elindulunk a jól megszokott úton a vidéki birtokom felé. Vajon mire számít, mire vár a szerelmem?

Mit csinálhat most az éjszaka közepén?

Mi annyira egyek vagyunk, hogy szinte biztos vagyok abban, hogy Ő sem tud aludni, hogy Ő is gondolkodik, vágyakozik.

Közös akaratból ritkítottuk a találkozásainkat, de lassan már két hét is eltelt az utolsó óta.

Sok volt ez, sokk....

De megérte. Most már a találkozás gondolatától is meredezik a farkam. De nagy energiával türtőztetem magam, nem akarom kielégíteni a vágyaim, meghagyom neki, ami az övé.

Inkább egy gyors hideg zuhany hajnalban. Atya isten, már 3 óra és én még egy szem hunyásnyit sem aludtam. Mi lesz ma reggel? Egy élőhalottat fog látni maga mellett?

Ezt nem akarom, és a pszichológia tudományát segítségül hívva mélyálomba merülök.

Utolsó gondolatom... Szeretlek!

Az autóm szinte magától tudja már az utat felé. Álmos vagyok, de a reggeli két kávé, és az energia ital, mintha teljesen frissé, kipihenté tenne. Szalad az út a kerekek aladt, van időm gondolkodni. Vajon miként alakítsam az eseményeket? Vajon mit vár Ő? Egy biztos, hogy egy határozott, domináns férfit, akit megismert. Tudom, sejtem, mit akar már az utunk elején. Egy határozott kezet a tarkóján, ami lenyomja a fejét az ágyékomhoz, hogy tegye a dolgát...

Nem. Nem akarom, vagyis nagyon, de akkor az lenne, amire ő vágyik. Nem. Én fogok ma újra irányítani. Én döntök mindenről. Nehéz lesz, de van erőm. Akarom őt, akarom látni a vágyakozó szemeit, abban az alázatot, az engedelmességet, de az akaratot is. Telefonál.

- Gyere!

Beszáll a kocsimba és rám néz. A legszebb pillantás, amit valaha láttam. Nagyon feszült, érzem rajta, nagyon várja az ismerős, de szinte már elfeledett érzéseket. Vajon meg tudom adni neki azt, amire egy éve vár?

Igen. Ebben teljesen biztos vagyok. De én döntöm el, hogy mit, mikor és hogyan. Nem akarom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy várta. Azt akarom érezze újra, én döntök mindenben. Már fél órája úton vagyunk, de nem történt még semmi. Látom szemein az értetlenséget, a vágyat, a kitárulkozást, a várakozást. Azt mondja a teste: A tiéd vagyok, használj, amire csak akarsz. De én nem teszem.... még. Bekanyarodok a Tóhoz, a tavunkhoz, ahol közel egy éve megkértem a kezét, és leparkolok. A zsebembe lapul már a névnapi ajándéka, egy szolid, de míves fekete bőr nyakörv, melyre oly régóta vágyott. Megfogom a kezét, és viszem az eddigi életünk meghatározó helyéhez, a hídhoz.

Konyhában - Ördög

Egy egész nap... Veled. A jóleső szuszogásodat hallom, és felkönyökölök. Arcod is arról árulkodik, hogy boldog vagy. Így a hátad sem elégedetlenkedik a csíkok miatt. Ne is elégedetlenkedjen! Szereted a korbácsom nyomait. És ahogy fallak a tekintetemmel, simogatom hátad bizsergését... méééég... nagyon szeretnéd még. Inkább felkelsz, és készítesz valamit. Éhes és szomjas leszek, ha elég a pihegésből. És ma csak mi vagyunk.

Halkan szöszmötölsz a konyhában. Kávé, az előre elkészített sült, ... salátát is ...

Nem vetted észre, mikor jöttem be. A lépteimet sem hallottad. Mióta nézhetlek? Tenyerem érintésére megrezdülsz.

- Csak valami harapnivaló...

- Csönd! – és a kezem tovább simogatja a csíkokat a fenekeden. - Itt sem vagyok.

Hát tovább babrálsz az uborkával, próbálkozol a paprikával... És érzem, hogy újra nedvesedni kezdesz. Nagyon figyelsz arra, amit csinálsz, de minden sejted csak a szuszogásom hallja. Megszűnik a körötted, csak a forró leheletem létezik. Újra elgurul a paprika a kezedből.

- Hogy lesz ebből saláta, szuka? - és az addig simogató kezem a pultra nyom. - Éhes vagyok!

- Igyekszem, Gazdám!        

- Nem arra figyelsz. - ujjaim a pinádban matatnak - Mitől vagy nedves? Milyen lett az ujjam?

- Tőlem nedves, Gazdám. Mert megint a pinám irányít.

- Nyald le! – tartom eléd az ujjaim, és te mohón esel neki. A nedved íze az én kezemen. Imádod az ujjaimat szopogatni. Az sem zavar, hogy másik kezemmel még mindig a fejedet szorítom a pultra. Ágyékom neked feszül, érzed merev farkam. Nagyon szeretnéd, ha beléd hatolnék. Igyekszel még jobban felkínálni magad, simulnál hozzám. Szukának érzed magad, az én szukámnak. Beleborzongsz, mikor lábaim nagyobb terpeszt parancsolnak. Kezem a nyakörvedbe markol, és falloszom szinte felnyársal, amikor beléd hatolok. Meglepődni sincs időd. Nem a pinádban vagyok, hanem a fenekedben. Annyira vágytál Rám, hogy könnyedén csúszom be. Könnyedén, a mégis szűk folyosóban járok. Érzem, ahogyan kitöltelek. A gyönyör sóhaja kísér. Kiélvezem, és a vad roham után lassan jövök vissza. Kihúzom teljesen.

- Neeeee! - nyögsz fel önkéntelenül, de a kezem csendre utasít. A játékom vagy most. Céltábla. Játék, de a játék is élvezi. Élvezi? Megveszik a vágytól. És ismerlek. Tudom, hogy mindennél többet ér az út, ami a repüléshez vezet. Makkom ölelkezik veled. Kicsit betolom, majd újra ki. Beljebb kicsit minden öleléssel. És a feneked boldogan adja meg magát minden pillantására.

Szinte robbansz, mikor a csiklódba csípek. Harapófogóként szorítom, de egyre vadabb ütemben táncolok a barlangodban. Fájdalom, gyönyör.., kéjjé fokozódik.

Együtt hördülünk fel. Érzem a boldog lüktetésed. Együtt. Egy ütemre. És repülnénk.

Rád hajolok, és beleharapok a nyakadba. Kicsit, csak kicsit így...., aztán felemelkedek. Kihúzom a gyönyör-rudat, hajadba markolok. A kezeiddel a saláta felé tartod a farkam, és befejezed a művedet.

- Add a salátát? - mondom, és mintha mi sem történt volna, asztalhoz ülök.

- Egy pillanat még, adom a kávét. – szólsz. Boldog vagyok. Ez a nap a miénk. Újra a salátához nyúlsz. Magadon érzed a tekintetem. Fenekedből csorog a boldogságunk. Szinte érzed, ahogy a szivárgó fehérség útját követi a szemem. Maradtál terpeszben. Takaros, fehér tócsa keletkezett alattad. Belőlem. Szeretnéd megkóstolni már a salátát. Vágysz rá. Repülnél még, de a saláta....

- Jó étvágyat! – teszed elém a művedet.

- Neked én terítettem! – és értelek. Erre vágytál. Megkóstolni.

És elindul a gyönyör - Ördög

Tudod, hogy birtokollak, hogy az enyém vagy. Lassan, szinte észre sem vetted miként. S ez így jó. Lubickolsz benne. Végigsimítom az ajkad. Hüvelykujjam… mutató ujjam.., beléd marok… beléd harapok… megszemléllek kicsit hátraszegett fejjel… tudom, hogy az enyém a tested és a lelked. Behunyom a szemem, és felvillannak a képek. Érzed az arcom rezdüléséből. Tőlem tanultad, hogyan használhatod. Kapkodó mozdulatok a farok után, - hiszen elvettem a kezed. Ügyetlenül igyekszel megfelelni az utasításnak… nyalod, bekapod, szívod, szopogatod… a ritmust én diktálom. És minden alkalommal egyre ügyesebb vagy. Amikor először vettem birtokba a torkod… Jaj, nagyon büszke voltál! Mindig beleborzongsz. Mindig csorog tőle a gyönyör nedve a combodon. Riadt érzések vívódtak benned, mikor először előttem térdeltél. Riadt voltál, mégis vágytál rá. Hiszen nekem, hiszen értem… Nem ismerted igazán a férfiakat. Nem is láthattál belőlük sokat az elmúlt években. Fejed leszegve, terpeszben térdeltél előttem. A szád is az enyém. Ezt mondtam. Azt akarom, hogy kielégítsd vele a farkam. Úgy, ahogyan akarom, de megmutatva azt, amire képes… a szád, amit te használtatsz. A póráz vége az én kezemben volt. A nyakörv biztonsága óvott téged. Nagyon szégyellted magad, amikor elkapott az ismerős hév a makkom láttán. Bujaságod győzött. A borzongás, az izgalom, az ismerős volt. Mohón habzsoltad. Szoptad, szívtad, nyalogattad… minden érzékszerveddel letapogattad. A nemiség illata az orrodban, a férfiúi büszkeség látványa a szemed előtt, a hím semmivel össze nem téveszthető íze a nyelveden, a vessző simasága és a makk feszülő fénye az ajkaidon, és zenei aláfestésként a gyönyöröm hörgései a füledben… Lelkedben a tudat: a Gazdámé vagyok. Boldogan nyaltad fel az ajándékomat a földről is, miközben fogtam a nyakörvedet. Büszke voltam rád… soha nem élveztem előtte olyant. Továbbkalandozik a kezem. A barlangod… Nem ismerted a határaid, a lehetőségeidet, melyeket a gyönyör szőnyegébe szőttünk. Megtanítottam neked a csodát, a repülést, melyet kezem, a szám és a farkam varázsol. Az ujjak – simogatón. A tenyerem – fegyelmezőn. Az öklöm – kéjre hívón. A farkam, szinte el sem hiszed… Majd megőrültél, annyira vágytál arra, hogy beléd hatoljak. Ujjaim játszottak veled. Néha ajkaidhoz tartottam őket, és mohón szopogattad róluk saját nedvedet. Valahol lebegtél már. Szinte nem is fogtad fel, hogy mindig több ujjat lehetett élvezned. Arra vágytál, hogy betöltselek. És szukaként nyomtad magad ahhoz, ami a barlangodhoz ért. Nyársat akartál, és az öklömet tartottam oda. A nedvesség hangját felülírta a vágy sóhaja, a kéj őrjöngő hangja. A feszítő fájdalom felemelt, és egy másik dimenzióba húzott. A nyakörvednél fogva húztalak, vontalak magamra, az öklöm eltűnt benned. Azóta is csodaként élek meg minden alkalmat, amikor az öklömet szorítod. Ösztönösen, nyöszörgős boldogsággal. A feneked, a titokzatos nyílás, ami senkié. Senki másé. Miért is adnád másnak? Hallom a feltörő sóhajod, mikor simogatom. Hogyne vágynál rá? Hogyne akarnád, hogy azt is birtokba vegyem?! Az enyém. Nekem teremtették. Ezt is én tanítottam. Érzékeny, buja vágyak szigete. Amit addig óvtál… Természetes volt, ahogyan a makkom ott mosolygott. Sötét kis barlangod lucskosságát simítottam egyre beljebb. És úgy nyílt meg az addig szűz nyílás, mintha mindig csak erre várt volna. És a gyönyör újabb kapuját nyitottam ki neked. Mint a kés a vajban. Feszülök benned, és ez kitölt, felfokozza bujaságod. Ágyékom érintése, a tenyerem hangja a fenekeden, heréim hangos csattanása minden mozdulatnál, és a repülés sóhajai… Nyakörvedbe markolok… És elindul a gyönyör… a kéj… Lábaimhoz kuporodsz, mint egy hűséges kutyus… Apró csókokat adsz a lábujjaimra… Rám nézel, a szemeid beszélnek… Gazdám szeretlek, gazdám hűségesen szolgállak…

Kölcsönadás - Ördög

Idén korán jött a kánikula. Még csak június van, de máris hét ágra süt a nap, árnyékban sincs kevesebb 32 foknál - hát még délben a tűző napon, a Hősök terén, ahol a felforrósodott beton olyan intenzíven sugározza vissza a nap melegét, hogy vibrál tőle a levegő.

Már fél órája állsz a rekkenő hőségben, árnyék sehol. Lassan kis verejték patak indul meg a két melled között lefelé, apró foltokban átnedvesítve testhez álló pamut ruhádat. Magadban átkozol, amiért szigorú parancsommal ide kényszerítettelek, de vársz, mert érzed, fontos dolog készül - és különben sem mernéd megengedni magadnak az engedetlenséget az Én egyértelmű utasításommal szemben.

Hirtelen egy biciklis futár kanyarodik melléd és szó nélkül egy borítékot nyom a kezedbe.

A Te neved van rajta.                                                                    

Felbontod, egy rövid levélke van benne.

A levélke így szól: „Zöld limuzin a Szépművészeti előtt, szállj be és kövesd az utasításokat!”

A múzeum előtt – pechedre – három zöld limuzin is parkol (tudom, aljas dolog, de én rendeztem így) az elsőnél próbálsz szerencsét – először. Persze okos vagy és határozott, hamar feltalálod magad.

- Maga vár rám?

- A sofőr bambán néz, majd így szól: Hááát, ha maga az a hidrogén - szőke 19 éves plázacica, akit a Rózsadombra kell vinnem, akkor igen.

A vér az arcodba szökik, legszívesebben képen törölnéd – majd rögtön utána engem is, még sokkal szívesebben – de nem tehetsz mást, a következő sofőrhöz fordulsz.

- Ön vár egy zöld ruhás (a kocsi megy a ruhádhoz!) harmincas hölgyet?

- A fickó kéjsóvár pillantással mér végig, majd így szól: igen tündérke, beszállás!

A „tündérkéért” – hangsúly és pillantás - legszívesebben, kikaparnád a szemét, de ebben a pillanatban tudatosul Benned, hogy a kánikulában álldogálás legfeljebb, ha bemelegítés volt, az igazi megpróbáltatások csak most kezdődnek – és ráadásul egész napos programot ígértem.

Végig fut a hideg a hátadon. Megfordul a fejedben, hogy megállítod az autót és kiszállsz – (de persze maradsz, egyrészt, mert nem akarod elrontani a játékot, másrészt a méreg és zavarodottság elegyéből lassan kinő a dac: azért sem adom fel!)

A sofőr besorol a Dózsa György úti csúcsforgalomba, majd úgy fordítja a tükröt, hogy Téged lásson.

- Vetkőzz meztelenre tündérke, a ruhádat tedd ebbe a zsákba! – és egy szemetes nejlonzsákot nyújt hátra.

A megaláztatástól és a tehetetlen dühtől arcodba szökik a vér, alig bírsz feltörni készülő könnyeiddel, de aztán erőt veszel magadon (nem mutatod ennek a kéjsóvár mocsoknak, hogy mennyire zavar, hogy előtte kell meztelenre vetkőznöd!), és mintha csak a nudista strandon lennél, természetes mozdulattal lehúzod a ruhádat, aztán a bugyit – szerencsére melltartó nincs rajtad. A fickó persze nyál csorgatva nézi meztelen testedet, de úgy döntesz, levegőnek nézed, de persze - természetesnek hatva - azért igyekszel minél kevesebbet mutatni magadból.

Pár perc múlva – örökkévalóságnak tűnt – a sofőr egy másik zsákot nyújt hátra.

- Ezt vedd fel!

A zsákban egy undorító, fekete, csipkés, fűzős body, (a közép kategóriás kurvák munkaruhája lehet ilyen) egy combfix, egy magas sarkú piros szandál és egy szobalány fityula van.

„Úristen, ha ebben lát meg valaki, az rosszabb, mintha meztelen lennék!”

Aztán lassan derengeni kezdenek az elmúlt napok apró eseményei, jelzései. Mintha sűrű ködben mozaik kockákból kellene egy képet összerakni …, ahogy meséltem a barátomról, aki szintén mester, … a kis történetek a szerepjátékokról (kedvence a szobalány-háziúr jelenet)… a látszólag lényegtelen kérdések, hogy miket tennél meg a kedvemért … az odavetett megjegyzéseim, hogy milyen izgató lenne más férfiakkal látni … lassan összeáll a kép: kölcsönadtalak egy másik Mesternek.

Hirtelen kinézel a kocsi ablakán: már elhagyta a várost! Ismeretlen vidéken jár! Mire igazán megijednél, a kocsi befordul egy dűlőútra, és egy sor pince között megáll az egyik előtt.

- Szállj ki!

Kiszállsz, és magadban azon gondolkodsz, vajon milyen lehet az új gazdád, meddig kell szolgálnod – és egyáltalán miért tettem ezt Veled?!

Az autó elhajt, Te pedig ott állsz a pince zárt ajtaja előtt, mint egy paradicsommadár a szántóföld kellős közepén – körülbelül ennyire is vagy feltűnő.

A pince ajtaján – szokatlan dolog – kukucskáló van, de hogy van-e bent valaki, azt semmilyen hang nem árulja el. Az forog a fejedben, vajon milyen ember lehet az, aki egy pincét használ találkahelynek?!

Nem sok időd marad a gondolkodásra, mert az ajtó nyikorogva, mintegy kéretve magát, lassan kitárul. Embert nem látsz, egy géphang – szintetizátor – szól hozzád.

- Lépj be!

Lassan bemész. Lépcső vezet lefelé, dohszag árad. Megborzongsz – nemcsak a hűvöstől.

Az ajtó bezárul mögötted, anélkül, hogy bárkit is láttál volna.

A tér lassan szobányi méretűvé nyílik, a mennyezetről láncokon gerenda lóg, rajta bilincsek. A padlón a párja, lábbilincsekkel. A falnál szekrény.

- Bilincseld meg Magad! – szól a géphang

Engedelmesen felcsatolod a lábbilincseket, szinte kényelmetlenül nagy terpeszbe kell állnod, jobb kezeddel felteszed a bal bilincset is, aztán a jobbot egy ügyes csuklómozdulattal kattintod be.

Síri csend ölel körül, állsz tehetetlenül, kiszolgáltatva. Lábaid megbilincselve, terpeszben, karod felemelve, kitárva, a gerendához bilincselve.

Megfordul a fejedben, hogy ha senki nem jön Érted, itt pusztulhatsz éhen, bilincsbe verve – a segélykiáltásaidat elnyeli a mélység …, de nem, kintről hangokat hallasz… Idegen férfiak hangja – és nem is egy.

Úristen, mi készül itt???!!!

Ebben a pillanatban a fény pislákolni kezd, majd teljesen kialszik. A sötétség olyan hirtelen tör Rád, mintha a szemedbe ütöttek volna. Szó szerint vak sötét vesz körül.

Aztán semmi sem történik – már-már pánikba esnél, de ebben a pillanatban megérzed – nincs rá más szó – valakinek a jelenlétét.

És valóban, neszeket hallasz, valaki matat. A falnál álló szekrény felől jönnek a bizonytalan hangok.

Aztán ráismersz egy ismerős hangra, valaki pálcát suhogtat – próbálgatja. Majd egy szíjkorbács kibontásának és megsuhogtatásának leszel fül tanúja. …

Rémülettel vegyes izgalom fog el, tágulni, nedvesedni kezd a puncid. …

Lábad között egy kéz kipattintja a body patentjét, és felfedező útra indul a puncidon. Persze rögtön felfedezi, hogy felizgultál – és ebben a pillanatban a lábad szivaccsá változik és csak a bilincsek tartanak állva:

- Te lotyó, ennyire várod, hogy valaki más basszon meg?! – igen, az én hangomat hallod.

Az öröm, a megkönnyebbülés és – igen, kicsit a szégyen – hullámai árasztanak el, legszívesebben a nyakamba ugranál, és össze-vissza csókolnál, de a hangom kemény, haragos, szigorú.

- Ezért olyan büntetést kapsz, amilyet még nem kaptál tőlem, ribanc!

- Óh, Uram, tégy velem bármit, amit csak kívánsz!

- Az fog történni! Ebben biztos lehetsz! Csak meg ne bánd – ugye, emlékszel a vágyaimra?!

Levetkőztetlek, a szandál híján meztelenre, majd kutató ujjaim végig tapogatják meztelen testedet. Semmi sem kerüli el a figyelmemet, sem a megkeményedett mellbimbóid, sem a hátad-hasad bőrének érzékenysége – és persze izgalmad immár combodon csordogáló jele sem marad észrevétlen.

Ujjam becsúszik a combjaid közé és érzed, amint simogatni kezdem a pinádat. Hamarosan nyögdécselni kezdesz, ujjam a csiklódat kényeztetik, ha tehetnéd, még széjjelebb tárnád a lábadat és csípőd ritmikus táncba kezd. A nyögdécselés folyamatossá válik, a csípőd egyre hevesebben mozog, … már-már eléred a csúcsot, amikor …

…minden előjel nélkül izzó fájdalom hasít a popódba. A pálca sajgó nyomot hagy a bal féltekén. Szinte fel sem veszed az ütést, annyira várná puncid a folytatást, ám a helyett, – most már a suhogást is hallod – egyik ütés a másik után zuhan a popsidra és ráadásul a gyönyört adó kéz is távozott – most fájdalmat osztogat.

Szinte látod Magad előtt a popsidat, amint a sötétvörös csíkok alig centire egymástól egyre jobban beterítik. Kimondhatatlanul csíp és sajog minden következő ütés, mivel csaknem az előző által már felmart bőrre érkezik. Eleinte számolod magadban, de húsz után már csak a fájdalommal tudsz törődni, aztán hamarosan – bár megfogadtad, hogy nem teszed – hangosan könyörögni kezdesz, hagyjam már abba.

Foganatja persze nincs, még percekig folytatódik a pálcázás, aztán hirtelen abbamarad. Se ütés, se suhogás, se más zaj nem hallatszik a süket csöndben – és persze a gyönyört adó ujjaim sem simogatnak. Minden érzéked szinte „kimered”, hogy felfogjon valamit a környező világból – de semmi. Egyedül maradtál az égő fájdalommal a popsidon. Se suhogás, se ütés, se más zaj – és persze gyönyör sincs!

Már épp arra gondolsz, talán elmentem? Ám ekkor minden előjel nélkül öt-öt szörnyű kegyetlen ütés zúdul a már amúgy is elgyötört fenekedre. Jajgatsz, kínodban még a könnyed is kicsordul. …

És ekkor – kimondhatatlan öröm – fény gyullad a sarokban, két nagy gyertyát gyújtottam meg. Könnyáztatta arcoddal felém fordulsz és várnád a vigasztalást -kényeztetést, ám hangom még mindig kemény, haragos.

- Akkor lássuk a bűnlajstromodat!

- Meztelenre vetkőztél egy idegen férfi előtt!

- A Te parancsodra Uram - veted ellen, de már magad is rájössz, hogy újabb hibát követtél el.

Supp, supp – két fájdalmasan csípős csapás landol a popsidon, nyomatékul.

- Nem adtam engedélyt arra, hogy megszólalj!

Supp, supp – újabb kettő …, ha őszinte akarok lenni, ezt élvezetből adtam, persze Te ezt nem tudod!

- Vakon követted egy számodra ismeretlen férfi utasításait! Bármi történhetett volna Veled, meggondolatlan voltál.

- De a legfőbb bűnöd, hogy amikor úgy gondoltad – persze tévesen – hogy kölcsönadtalak valakinek és az használni fog, bagzó macskaként, felizgulva vártad, hogy használjon TÉGED, aki az ÉN tulajdonom vagy!!!!

- Hogy képzelted, nyomorult ribanc?! Hiszen még velem is csak a kifejezett engedélyemmel élvezhetsz el! Kaptál engedélyt?!

- Nem Uram! – lehajtott fejed és lesütött szemed megbánásra vall.

- Mindezért különösen súlyos büntetést érdemelsz, külön megbüntetve mindazokat a testrészeidet is, amelyek részesek a bűnben! A verés, amit azt előbb kaptál, csak bemelegítés volt azért, hogy annál jobban átérezd a valódi büntetést!

- Most eloldozlak, de engedelmesen követned kell a parancsaimat – bár könnyítésként jajgathatsz, sírhatsz és könyöröghetsz is, de ezen kívül fegyelmezetten kell elviselned a büntetést!

Az igazságnak – és Neked is, Édes! – tartozom annyival, hogy már régóta vágyom arra, hogy egyszer igazán keményen, kegyetlenül megbüntesselek. A könnyeidet akarom, sírást, könyörgést, – a végén persze majd megbocsátok – de most tényleg a leplezetlen szenvedésed látványára és hangjaira vágyom!

Bőrrel bevont padra kell felfeküdnöd, hanyatt, de előbb térdre kényszerítelek, és szádba adom férfiúi ékességemet. Csodálatos gyengédséggel és szakértelemmel bűvölöd a néma furulyát, amely hamarosan meredezni kezd, tünteted el tövig a férfiasságom a szádban, a nyelőcsövedben – ezzel legalább még egy fokot nehezítettél saját helyzeteden, ismersz, felizgultan még kegyetlenebb vagyok – de nem bánod, élvezed, hogy most a változatosság kedvéért Te tartasz hatalmadban engem.

Hanyatt fekszel a padon, fejed lelóg, én mögéd állok, és tovább szophatod, miközben megkezdődik a büntetés – amely nekem legalább annyi gyönyört okoz, amennyi fájdalmat Neked.

A cicid is vétkezett, felállt, bűnhődnie kell - mondom rekedt hangon, majd vékony fűzfavesszővel náspángolni kezdem. Az ütések főleg a bimbódat és az udvart érik, tele szájjal felnyögsz, de a szopást nem hagyod abba.

Mikor mindkét cicid lángvörös az ütéseimtől, rövid szünetet tartunk a szopásban is – nem szeretnék túl hamar elélvezni és igen nagy a kísértés!

Újra a szádba adom, és rád parancsolok, tedd szét a lábadat. A fűzfavesszők ezúttal az ágyékodat veszik munkába – most a fő vétkes puncid kapja a büntetést – a suhogó vesszők nem kímélik a kisajkaidat, és a csiklódat sem, fájó nyomokkal emlékeztetnek meggondolatlan felizgulásodra.

Tudom, hogy ilyenkor a hátad is érzékeny, ezért hasra fordítalak, most a korbácson a sor. Farkam közben köpülőként mozog ki-be ajkaid között és most már tényleg minden erőmre szükségem van, hogy megálljam, el ne élvezzek. Te persze mindent megteszel a dolog érdekében, forró ajkaid gyönyörteljesen csókolgatják, becézik a szerszámot, ami akadálytalanul tövig hatol, eléri a torkodat.

Érzem, hogy pihenő nélkül már nem bírom sokáig, ezért a legkedvesebb pozíciómba állítalak: feltérdelsz a padra, négykézlábra állsz – semmi kezezés! – és homorítasz – ezáltal segged félgömbjei még izgatóbban domborodnak derekad karcsúsága mögött!

Amint újra munkába veszed a farkamat, a gyönyör hullámai az utolsó gátakat is lebontják bennem, komisz vagyok és kegyetlen. A gyilkos előembertől a várost prédáló janicsárig összes kegyetlen férfi-elődöm énbennem sűrűsödik össze most és Te vagy a meghódított zsákmány – egyetlen rendeltetésed van, az én kedvemre tenni! A korbács sivítva szeli a levegőt és kegyetlenül csap le megkínzott fenekedre – és különösen aljas célzásom nyomán néhány szál a féltekéid között nedvesen kitárulkozó puncidat találja telibe.

Sikolyodat még a torkodban gyönyört hajhászó férfi-bunkó se képes elnyomni, olyan velőtrázó. Máskor biztosan megsajnálnálak, de most a bennem lüktető szenvedély és kívánság minden józan hangot elnyom, újra és újra lesújtok, miközben férfiasságom lávája megáradt folyóként önti el szádat és torkodat.

Egy pillanatra megállok, de a büntetés vége még hátravan, a vastag gyertya olvadt viaszát széles sugárban locsolom szét megkínzott seggeden, és hátadon. Még el sem halt sikolyod remegése a levegőben, amikor megfordítalak és melleden, hasadon terül szét a forró viasz, jut bőven meggyötört puncikádnak is.

Újabb sikoly, ezúttal elhalóbb, majd ujjaimat hűs olajba mártva masszírozni kezdem puncidat, a sikoly, nyögdécselésbe torkollik, a nyögés mélyről jövő artikulálatlan torokhangra vált, majd újabb sikoly, immár a megállíthatatlan, felülmúlhatatlan gyönyör sikolya tör fel ajkaid közül és hangzik hosszú-hosszú másodperceken át, majd elernyedsz.

Mindegy már, mit csinálok Veled, tested-lelked enyém, de már én sem vagyok képes tovább bántani, csak csókolgatlak, egy vadásztőrrel lekaparom a testedről a megszáradt viaszt, mélyen beszívom bőröd illatát és csókolom imádni való ajkadat, amely még az én nedvemtől fénylik, majd kimerülten álomba sodródunk, összeölelkezve.

Határvonal - Ördög

Emlékszel, miket mondtam Neked tegnap a telefonba? Fáradt voltam, álmos és szexuálisan agresszív. Mára kipihentem magam… de nem bírok szabadulni a kéjes gondolattól, hogy megerőszakoljam a szádat, a puncidat… pont úgy, ahogy azt tegnap elképzeltem. Tudod, nem sokkal azelőtt voltam a WC-n kiverni a farkamat, hogy felhívtál. Újra átéltem, milyen jó lenne itt az asztalomon magamévá tenni Téged. El is élveztem. Muszáj volt, nem bírtam már a munkára koncentrálni. Élvezés után azért kicsit kitisztul az ember feje. Visszatértem hát az irodámba és folytattam a munkát. De felhívtál… és elrontottál mindent… most megint nem tudok dolgozni, megint áll a farkam, és az agyam már megint elsötétült és csak a mocskos fantáziám dolgozik bennem. Látom magam előtt folytatódni a félbe maradt történetünket.

Az asztalomon ülsz előttem meztelenül, kócosan, lihegve, a hajadon, az arcodon és a melleden csillog az odakent sperma. Én Veled szemben lerogyok a székre, pihegek, boldog vagyok. Delírium.

Elkezded magad simogatni. Végig egymás szemébe nézünk. Az arcodról, a melledről összegyűjtöd az ondót és lenyalod a kezedről. Izgalmas utójátéknak érzem, csodálatos vagy. A legtöbb nő úgy van kódolva, hogy az orgazmus pillanatáig imádja a férfit, akivel együtt van, aztán jobb esetben közömbössé válik számára, rosszabb esetben még meg is undorodik tőle. Te azonban igazi „NŐ" vagy! Csodállak, gyönyörködöm benned most is. Tudod ezt Te is. Az ujjad, a combjaid közé kalandozik, és kissé előrehajolsz felém. Huhhh! Boszorkány vagy! Nem tudom, mit akarsz… talán megcsókolni, amit én is kívánok, ezért feléd mozdulok. Ám a következő pillanatban az arcomba köpöd a gecim, amit az ujjadról nyaltál le… közben tovább simogatod a puncidat. Ekkor tudatosul bennem, hogy holott én egy hatalmasat élveztem az előbb… Te nem… és úgy látom rajtad, hogy most ezt a „lemaradást" mindenképpen be akarod hozni… és be is fogod. Felizgat minden mozdulatod, minden tetted… a nyálad… letörlöm az arcom, és már állnék is fel a székből, hogy magamhoz húzzalak… de a szabad kezeddel visszalöksz a székbe. Másik kezeddel egyre gyorsabban, ütemesen dörzsölöd a csiklódat. Akarom! Kívánom! Felizgattál! Újra! Nem állhatok fel… akkor előre hajolok, hogy beléd nyaljak… de újra visszalöksz a székbe, nem engeded, hogy hozzád érjek… ettől rettentő izgalomba jövök… nyűglődöm… kemény a farkam… a nyálam csorog… minden porcikám kíván! Újra és újra megpróbálok hozzád férkőzni, de mindig visszalöksz, közben a kezed megállás nélkül dolgozik a puncidon. A lábaddal tartasz távol magadtól, a talpadat a mellkasomnak feszítve. Kínomban a lábujjadat, a lábfejedet nyalogatom… hogy annyira megkívánd a nyelvemet, hogy közelebb engedj…. De nem engedsz… nem bírom tovább… elhárítok minden ellenállást, a lábadat a kezemmel feszítem szét, és hiába próbálsz a kezeddel távol tartani magadtól, erősebb vagyok, és közelítek a puncid felé… hatalmas pofont kapok az arcomba! A kezemben lévő combodon nagyot szorítok meglepetésemben… felnézek rád… és látod a szememben azt a vadságot, amit a kocsiban láttál a szigeten… de látod ugyanakkor, hogy mennyire izgat mindez… Látod, nem kell sok ahhoz, hogy a vadállat újra elszabaduljon bennem… de még nem akarod, ezért egy kis alamizsnaként a puncidat simogató kezedet az arcomba törlöd. A kéjes íz és illatáradat megnyugtat és felizgat egyszerre.

Mindkettőnket izgat ez a dominancia és alárendeltség határán egyensúlyozás… hajszálon múlik, hogy merre billen a mérleg. Újabb, töményebb íz és illat kell Belőled! Újra nyalni akarok… újabb pofont kapok és egyszerre le is köpsz… Megőrülök!!! Úgy érzem magam, mintha napok-hetek óta nem élveztem volna… szétvet az energia és a szexuális agresszió! Akarom, mondom! Két kézzel megragadod a fejemet és erősen, határozottan a lábad közé húzol… nyalhatlak! Áhhh! Egyszerre nyögünk fel örömünkben! Hosszú perceken keresztül szorítod a fejemet a puncidhoz! A tested hullámzik, egyre hangosabb vagy! ÉLVEZEL!

A barlang - Ördög

A lány a szokásos bűntudattal nyitotta ki az ajtót, de tudta, ez az érzés hamar el fog múlni, és helyébe az izgalom, a vágy, és a félelem lép. A félelem... az a fajta kellemes érzés ez esetben, ami vágyát fokozza, ami izgalomba hozza... de mégiscsak félelemnek nevezné. A cél csak annyi, hogy megtegye, ezzel örömet okozva, és élvezze, utána, pedig ne érezzen bűntudatot. A cél, hogy levezesse a feszültséget, és átadhassa magát az élvezeteknek. Odabent sötétség uralkodott, ez volt ugyanis a barlang egyik helye, ahová a kinti fény nem jutott be. A folyosón oldalt voltak ugyan fáklyák, de ezeket nem gyújtották meg. Így a titokzatosság megmaradt a lány körül. Nem lehet mondani, hogy túlöltözött lett volna... parancsra öltözött, egy vékony lepelszerű ruha volt rajta, derekán egy vékony bőrszíjjal összefogva. Mezítláb volt. Tartott tőle, hogy a barlang mélyén ebből még kellemetlensége fog származni, de meglepő módon a padló puha volt, mintha tollpárnán lépkedett volna. Habár már kint is sötét volt, azért eltelt néhány perc, mire szeme megszokta a benti sötétséget is, hogy át tudjon vágni a szobán.
Nem messze maga előtt meglátott egy sötét árnyékot. Egy padon ült a fal közelében, még nagyobb homályba fedve testét.

- Halló – kezdte - én... De az alak lágy mozdulattal csendre intette, tudtára adva, hogy nem kell a beszéd. A lány hirtelen ostobának érezte magát, amiért minden alkalommal ez történik, mégis mindig, minden alkalommal úgy érezte, köszönnie kell... most épp a sötét szobának. Az alak, miután - férfias hangzású suttogással - csendre intette, felállt, kézen fogta a nőt, és bevezette a sötét folyosón keresztül egy még sötétebb szobába. Áthaladva a boltíves átjárón, egy nagyobb terembe értek, és a férfi élesen jobbra fordult, ahogy beléptek. Így a lány háta mögé került, aki most láthatta a helyet a két meggyújtott fáklya fényében. Nem volt sok a terem nagyságához képest a fény, épp csak hogy többet láthasson a sötétnél. A szobát hosszanti irányban alacsony falak osztották több részre, amelyekbe mellmagasságban kampókat erősítettek, a falak előtt pedig padok álltak. A férfi balra fordult, és az egyik folyosó feléig vezette. A nő érezte egyre növekvő félelmét, és érezte, egyre idegesebb lesz.
Ez a hely ijesztőbb volt számára, mint azt elsőnek képzelte. Már menekülni akart, ki innen minél hamarabb. De már nem volt visszaút..., a férfi is megérezhette menekülési vágyát, mert hátulról szorosan átölelte. Azután magához húzta a lányt, és dörzsölni kezdte a vállát erős kezével. Szüksége volt erre, és a férfi tudta ezt. Elűzte a feszültséget a nő tagjaiból, a testéből. Mikor érezte, hogy kezd oldódni, keze lejjebb csúszott, majd kioldotta derekán a bőrszíjat..., válláról lejjebb csúsztatta a ruhát, ami most akadálytalanul hullott alá a földre.

- Bízol bennem? - kérdezte tőle, miközben szinte minden porcikáját egyszerre simogatta.
- Bízom benned...jobban, mint magamban. A tiéd vagyok. - a lány ezt így is gondolta.
A férfi erre semmit nem mondott, elővett egy fekete kendőt, amivel bekötötte a szemeit. Erősen érezte a lány testében lévő feszültséget. Ujjaival megnyomta a gerince melletti érzékeny pontokat, melynek hatására a világ megszűnt, a vágy elindult testében. Tudta, bízik teljes erejéből..., hisz azért van itt, hogy örömet kaphasson, és viszont adhassa azt. Már csak a vágy, és a férfi ujjainak érintése maradt számára..., a férfi tenyerének érintése, amely most elindult a testén egyre több helyet felfedezni, míg végül vágy már akkora volt, hogy szinte öntudatán kívül lökte magát a meleg kezeknek. Ekkor egy erős határozott mozdulattal a férfi belökte ujjait a lány hüvelyébe... Ő felsikoltott..., ugyanakkor érezte, hogy vágya egyre fokozódik, és nagyon szeretné, ha azok az ujjak mozognának. De nem mozdultak. Nagyon vágyott rá, de mondani persze nem merte. Ez nem az a pillanat, amikor Ő bármit is mondhatna... Tudta ezt Ura is...

- Élvezed, te kis ribanc? Akarod?

- Igen - lihegte Ő alig hallhatóan. Ekkor a férfi elengedte..., már nem simogatta, nem ért hozzá. Egy nyakörvet rakott a nyakába, melyhez egy pórázt kapcsolt. Továbbvezette a lányt a barlang belsejébe, ahol bilincseket tett a kezére, a feje fölé az egyik karikába rögzítve azt. A lábára is bilincsek kerültek, szétfeszítve, és kikötve ezzel a lábát. A nyakörvet is rögzítette, így a fejét nem nagyon merte mozgatni. Megfulladni nem akart. A lány most ott állt tehetetlenül, bekötött szemmel. Megint félt, izgalma lappangni kezdett..., ekkor megint megérezte az ismerős kezek, ujjak érintését, simogatását.
A vágy újra elindult testében, minden porcikájában. Aztán megérezte..., amiért jött.
Még több kezet a testén. Egyre többet....nem tudta, hogy hány kéz simogatja, hogy mikor ki keze nyúl mélyen belé, hogy ki keze markolássza kemény melleit. Ezt még élvezte. Szégyellte magát, de kifejezetten élvezte..., míg meg nem hallotta Urának kemény hangját.

- Akkor csakis a megbeszéltek alapján. Nem tesztek benne kárt, és nem mentek el a végső határokig. Nemsoká visszajövök, addig élvezzétek ki. A lány ijedten hallgatta a szavakat... az nem lehet, hogy itt hagy idegenekkel..., az nem Ő lenne. Legszívesebben felsikoltott volna, de nem, mert hangokat kiadni.

- Bíznom kell..., bíznom kell..., mindenek felett..., a félelmem nem lehet erősebb a bizalmamnál. - ezt hajtogatta magában, miközben távolodó lépteket hallott. De tudta, Gazdája soha nem hagyná Őt ott. Tudta ezt, és megnyugodott. Ahogy elméje lecsillapodott érezte testén a kezeket. Nem tudta megszámolni, hogy hány pár kéz lehet.
Vágya fokozódott, és kívánta az érintéseket, kívánta a kielégülést. Ujjak matattak benne, és Ő egyre szaggatottabban vette a levegőt..., érezte, már nem bírja tovább, mikor hatalmas erővel terítette le az élvezet. Azt kívánta, bárcsak engednék el a kezeit, bárcsak lefekhetne, úgy érezte, nem bírja tartani magát. De ezt megtette helyette más. Valaki erősen átkarolta, és a fülébe súgta... - te elélveztél, de most jövünk mi. Hangos nevetés törte meg a csendet, ami a szobában uralkodott. Akkor meghallotta..., amitől annyira félt..., a pálca, és a korbács hangját. Nem kapott még vele..., erre számított pedig, de csak a suhogást hallotta..., ijesztgetést, gondolta magában. De ekkor forró cseppeket érzett fedetlen mellein, és hasán. Gyertya...közelről. Magában rimánkodott, hogy emeljék feljebb, hogy valamennyit hűljön, mire a bőréhez ér..., de nem merte hangosan kimondani, nem mert ezért könyörögni. Vonaglott, de szabadulni nem tudott. Ezután lesújtott az első pálca, majd az első korbácscsapás is.... Mindhárom egyszerre. Nem számolta, nem is mondta neki senki.
Felváltva kapta, két oldalról.... egy korbács, egy pálca. Érezte, ahogy a bőrét felsérti a pálca, érezte a korbács nyomát is. Sikoltott volna, de nem mert. Hangosan nyögött, sziszegett, de közben érezte, hogy mindezt élvezi, érezte, hogy öléből lefolyik a nedvesség..., izgalmának bizonyítéka. A férfiak is észrevették ezt. Egy erős kezet érzett magában..., először csak a puncijában..., aztán a fenekében is. Neee..., akarta kiáltani..., oda ne. Ettől is félt. Ura ezt tudta..., oda csak Ő teheti kezét. Ezt talán nem mondta nekik? Nem beszélték meg előre? Megint félt..., de félelme nem tarthatott sokáig..., egyszer csak azt érezte, hogy minden dugható lyukban egy-egy férfi van. Betöltötték a száját, fenekét, és punciját is. Fájt..., ez az érzés új volt számára..., új, és fájdalmasabb, mint az előző élményei. Érezte, ahogy testét betöltik a férfiak, érezte egyre növekvő vágyukat..., és ekkor meghallotta a jól ismert hangot... a hangot, amit annyira szeretett hallani, mikor Ura élvezte a testét..., ekkor jött rá, hogy mégsem idegen férfi van a fenekében... Ura volt. Nagyon megörült... talán ezért, talán, mert most már el merte engedni magát, a férfiakkal szinte egyszerre élvezett el. Nem bírta hangját visszafogni..., hangosat sikoltva élvezett el, miközben egész testét beterítette a férfiak élvezetének eredménye. Mindenhol spermát érzett magán. A teste fájt, sajgott.

- Tisztítsd le a farkunkat... - hallotta az utasítást. Ő pedig egyesével, ahogy a szájába nyomták, szívta, nyalta róluk a saját nedve, és a sperma keverékét. Most meg tudta számolni... 3 férfi volt ott, és az Ura, akit mindig annyira vágyott. Most is simogatták a kezek..., ugyanazok a kezek, de most nem esett jól. Csípte, és fájt, ahogy a korbács, és pálca helyét érintették. Végre kényelembe helyezhette magát..., puha földön feküdt, és puha takarót terítettek rá. Ez már törődés volt, és nem használat. Ez már a megelégedettség jele volt. Hallotta, ahogy mindenki elköszön Urától, köszönetet mondanak, amiért használhatták. Őt senkit nem méltatta szóra. Neki senki nem köszönte meg. Nem is várta. Csak feküdt a földön, és várt. Mikor minden hang elhalt, lekerült a kötés a szeméről. Urát látta, aki melléfeküdt, és büszkeséggel nézett rá. Tudta, örömére szolgált, és ezzel a kellemes tudattal fészkelte magát Gazdájának ölelő, és védelmező karjaiba.

Bemutatkozas - Sonja

Sonja

Bizonyos okokbol, amikre most nem ternek ki, mindig is kettosseg elt bennem - szerettem volna egyszerre artatlan, kislanyos es szende lenni, ugyanakkor tele vagyok buja, vad es fektelen vagyakkal - nemreg nemi onertekeles utan ugy dontottem, nem kezdek tobb kepmutato kapcsolatba, nem szinlelek tobbe.

Egy kedves ismerosom, aki kb rengeteget tud a viselt dolgaimrol, kuldott egy kepregenyt, aminek kukkolo a cime.. munkahelyen kezdtem olvasni, es az elso par oldalt viszolygassal neztem, mert egy oreg pasi volt benne, es undorodom az oreg pasiktol, de megis tovabb olvastam, es egy iszonyu izgato elmenyem volt az iroda kozepen :)

A kepregeny egy lanyrol szol, akit egy idegen kukkol, es telefonon utasit, eloszor csak arra, hogy magaval jatszon, kesobb egyre vadabb dolgokra..

Elkezdtem olvasgatni a temakorben, eljutottam sok vad es ijeszto blogon es torteneten at egy chat oldalra, ahol volt konkretan bdsm szoba. Eleg hamar kiderult, hogy mi az, amire nem vagyom, es az is, nem lesz konnyu megtalalni, amire igazan vagyom.. hogy mi is ez? Egy eros ferfi, aki az elso perctol kezdve kivaltja a tiszteletemet, aki nem akar fizikailag megkinozni, de megis elveszi amit akar, legyozi a gatlasaimat, es kiszabaditja a bennem dulo vad vagyakat..

Tegnap osszeakadtam egy pasival, 2 perc utan kiderult, nem ot keresem, mert joval idosebb nalam, megis beszelgetni kezdtunk. Meghivott, s en elolvastam a blogjat, es a paros-harmas blogjait, ami elmeletben jol hangzik, megsem szeretnem, ha - akar egy blogban is - O azt tehetne velem, amit csak akar.

A fotós - Ördög

- Gyere be! – mondtam Kate-nek, miután kinyitottam a műtermem bejárati ajtaját.

- Szia! – mondta a lány szemlesütve. – Jó helyen járok? Lion Fotóstúdiót keresem.

- Jó helyen jársz, Leslie vagyok, velem beszéltél telefonon.

A lányon láttam, hogy mennyire zavarban van, pedig a telefonban egy határozott nőt ismertem meg benne, aki tudja, mit akar, akinek konkrét elképzelése van. De most…

Egy félszeg őz gidácska szemeit véltem felfedezni az arcán. Sokszor találkoztam már ilyen esettel, hisz meztelenül pózolni egy vad idegen előtt nem mindenkinek egyszerű.

Már lassan öt éve tértem át a természetfotózásról az erotikus aktfotózásra. Akkor még nem is gondoltam, hogy szinte csak hetekre előre lehet hozzám bejelentkezni, mert olyan nagy igény van a szolgáltatásomra. A 14 éves lányoktól kezdve – akik szülői felügyelettel érkeznek hozzám – a 63 éves nagymamáig, minden korosztály megfordult már nálam, azzal a szándékkal, hogy készítsek róluk egy erotikus fotó sorozatot.

Én már tudtam mi ilyen esetekben a megoldás, hogy lehet feloldani a kezdeti feszültségeket. A stúdióm fogadó szobáját egy indiai barátom rendezte be, amely keleti hangulata, a santál illatú füstölő, a gyertyafény, egy lazító hatású dardzsilingi tea, negyed óra múlva már megoldotta Kate nyelvét is. Az Urának – így mondta – születésnapjára akar egy fotósorozatot adni ajándékba. Már a telefonon is jelezte a lány, hogy ezek különleges fotók lesznek.

- Nálam nincs lehetetlen, kedves! – mondtam akkor neki. – Szeptember 5-én délután tudnánk találkozni. Sajnos addig nincs más szabad időpontom.

- Ó, az nagy baj, az Uram szüli napja augusztus végén lesz. Nem tudna beszorítani valahova előbb? – szinte könyörgött a telefonba.

- Hát, esetleg, ha este 8 után is megfelel, akkor a héten péntek működhetne a dolog. – javasoltam. Ebben meg is állapodtunk.

Az eddigi munkáimat nézegettük egymás mellett ülve egy nagy párnán, finoman hozzá-hozzá értem a lány testéhez. Ő először meglepődött, de nem húzódott el. Érezte szavak nélkül is, hogy teljesen meg kell nyílnia előttem, levetnie a gátlásait, ha tökéletes fotókat szeretne készíttetni.

Én nem siettettem a fotózás elkezdését, hisz szerettem volna megismerni egyrészt a lányt, másrészt a kapcsolatát is szerelmével, akit meg akart lepni. Lassan kezdett bennem kialakulni egy kép. Megtudtam, hogy az Ura, egyben a Parancsolója egy Dom, aki a Nagy Játékban Kate legnagyobb örömére, uralkodik rajta, felette.

A nyakörv, ami a lány nyakán ékeskedett is bizonyította, hogy itt igazán érdekes fotók fognak ma készülni. Bevallom, ez a helyzet felizgatta a fantáziám, és ezt csak növelte a lány viselkedése, és az a tény is, hogy a mini szoknyája alatt nem hordott bugyit, amit nem is titkolt előttem sem.

- Gyere, megmutatom a műtermemet. – javasoltam neki. Megfogtam a kezét és bevezettem a stúdióba.

- Gyönyörű! – szakadt fel a kiáltás belőle.

Elengedtem a fülem mellett a megjegyzést, már kíváncsi voltam a lány testére, hisz az lesz ma a munkám tárgya.

- Megkérlek, vetkőzz meztelenre, szeretném megismerni a tested is...

Kate rám nézett, csak a szemeink beszéltek.

- Igenis Uram! – szaladt ki a száján. Rögtön rájött, hogy mit is mondott, de nem reagáltam rá, hisz akkor lesznek a fotók teljesen élethűek, ha beleképzeli magát abba a helyzetbe, amiben az Urával szokott lenni.

Karcsú, de sportos, izmos test bontakozott ki a szemem előtt. Formás mellek, darázsderék, sportos lábak, teljesen borotvált szeméremdomb...

Láttam már szebb, vonzóbb nőt is az életemben, a munkám során, de körbevett valami megmagyarázhatatlan varázs, én is beleéltem magam a domináns szerepbe, és ezután már csak parancsokat osztogattam neki. A szemein láttam azt a tüzet, amit az Urával érezhet, a teste behódolt nekem is.

Meg sem szólaltam, csak kattintgattam a gépemet. Leemeltem a tartójáról a masinát, a kezeimbe fogva mentem egész közel hozzá, folyamatosan dolgozva, fotózva az extázis határán vonagló női testet.

Szinte transzba esett, parancsomra verte egyik kezével a fenekét, csavargatta a mellbimbóit, meghúzta a nyakörvet a nyakán, egy nyeles korbácsot vett a szájába, terpeszülésben mind az öt ujját feldugta a pinájába. Teljesen benedvesedett, teljesen felizgult a lány, és nem törődve velem és az őt körülvevő külvilággal, elkezdte kielégíteni magát. Puncija rövid időn belül fröcskölve élvezett el. Néhány csepp a gépem szélén landolt, de nem foglalkoztam vele... Félelmetes fotókat tudtam készíteni mindeközben...

Fölé álltam, megfogtam a haját, belemarkoltam, és megszólaltam:

- Nézz fel rám, szuka! Érezzem a szemeidben a hatalmam feletted! Azaz, tökéletes...

Folytasd!

- Csináld azt, amit az Uraddal szoktál!

Legnagyobb meglepetésemre, Kate lesütötte a szemét, és a nadrágomon keresztül elkezdte masszírozni, a már valljuk be, keményen meredező szerszámom. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy megszabadítson a ruházatomtól és elkezdje simogatni a merev, teljesen sima és szőrtelen büszkeségem. Én eközben alig győztem kattintgatni a gépemet. A farkam teljesen eltűnt a torkában, hol csak a makkom körül körözött, a nyelvei őrült táncot jártak a farkam teljes hosszában. A fényes golyóim sem maradtak kényeztetés nélkül.

- Megfelelek Önnek, Uram? – kérdezte a lány, de szemein láttam, hogy nem is engem lát maga előtt, nem is hozzám szól, én csak egy tárgy vagyok, aki az Urát testesíti itt meg.

- Akarom a magját, tisztelje meg vele a szám, a torkom. Kérem Uram, könyörgök, adja nekem a nektárját... Mindeközben a szemét lehunyva a legváltozatosabb módokon nyalta, szopta, harapdálta a farkam. Az eredményre nem is kellett sokat várnia. Amikor a középső ujját feldugta az anusomba, szinte azonnal elélveztem. Kate a farkam tövénél fogva irányította, azt hogy hol landoljon a nedűm. Kapott a szája, a nyelve, az arca, de jutott a melleire is. Ő, mikor befejeztem a kilövésem, alaposan megtisztította magát a gecimtől, az ujjaival törölte le mindenhonnan és a szájába tette, tisztára nyalta az ujjait. Gyönyörű fotókat készítettem ekkor róla... Majd váratlanul megfordult, kinyomta felém a kőkemény fenekét, két kezével széthúzta a halmait, szinte felkínálta nekem használatra. Kicsit elbizonytalanodtam... Folytatni akarja ez a lány? Hátranézett a válla felett és megszólalt:

- Könyörgöm Uram, bassza meg a seggem! Akarom! Kérem! Könyörgöm!

Még mindig kissé bizonytalanul indultam meg felé. Nem tudtam, hogy engem akar a lány, vagy azt hiszi, az Urának kínálja fel a teste legbizalmasabb nyílását. A fényképező gépemet egy kis állványra állítottam és beprogramoztam rajta, hogy 15 mp-ként készítsen egy fotót.

- Jöjjön már Uram, vagy nem vagyok Önnek ma elég kívánatos?

Tudtam, hogy Kate transzba esett, tudtam, hogy nem teljesen korrekt ezt a helyzetet kihasználni, de döntött bennem a vágy, és a művészet. Ilyen fotókat még sosem csinálhattam. Mögé térdeltem, megfogtam keményen a csípőjét. Ő a farkam fogta marokra, beirányította a sötét lukacskába, beleillesztette a makkomat. A csípőjét markolva egy erőteljes mozdulattal magamra rántottam a lányt. Nem tiltakozott, de egy halk sziszegés jelezte, hogy váratlanul érte ez a kemény behatolás.

- Igen, használja a seggem! – szólt a kérés, parancsolás.... – Üsse a fenekem, kérem, keményen...

- Jajj, áááhhh, igen, még, akarom, kérem, folytassa! – törtek elő belőle a csapongó szavak.

Nem kíméltem a fenekét, kezeim ütéseinek hatására már mindkét halma vörös volt, de folytattam tovább. Eközben a lábaim a teste mellé raktam, a farkam teljesen belefeszült a seggébe. Ő lefelé kezdte feszíteni a faszom, majd körözni kezdett rajta. Sosem éreztem még ilyen gyönyört az életemben. A lány szinte eszét vesztve vonaglott rajtam, hangosan sikítozott, érthetetlen szavak hagyták el a torkát...

Mind az öt ujját bedugta a hüvelyébe, és onnan kezdte el masszírozni a fenekében feszülő farkam. Szinte körbevette az ujjaival, hol csak csiklandozta, hol keményen megmarkolta. Folyamatosan, nagy sebességgel tolta a csípőjét felém, a feneke is nedvedzett, csöpögött ki a farkam mellett a kéj leve onnan is. Éreztem, hogy ezt a gyönyört már nem bírom sokáig.

- Jövök! – mondtam, de abban a pillanatban Kate teste elkezdett rángani, vonaglani. Majdnem letörte a farkam a helyéről, oly nagy volt a hév, a lendület. Addig soha át nem élt gyönyörhullám vonult végig a testemen. Percekig remegett mindenem. Rádőltem a lányra, aki összecsuklott a súlyom alatt és hasra feküdt. Én ráborultam és beleptem a testét. Percekig éreztem, ahogy alattam remeg, rázkódik a teste. A feneke záróizmai össze-össze szorították a farkam, kisajtolva belőle a kéjem utolsó cseppjeit is.

Nem tudom mennyi ideig feküdtünk így egymáson, de azt akartam, hogy megálljon az idő... Kate mozdult meg előbb. Lefordultam a testéről, ő is megfordult, csukott szemmel átölelt és egy hosszú csókban forrt össze az ajkunk.

Kinyitotta a szemeit, majd rám nézett. Láttam rajta a megdöbbenést, a meglepődést...

- Mi történt itt? Mit csináltam? – törtek fel belőle a szavak.

- Semmit Drága, csak beleélted magad a szituációba. Tökéletes voltál! Gyere, nézzük meg a fotóidat.

Egy ideig még minden reakció nélkül szemléltük az elkészült felvételeket, de aztán a páros felvételek láttán elpirult.

- Ugye ezek a felvételek nem kerülnek napvilágra?

- Dehogy is kedves! Ezek lesznek, - ha megengeded – az én legféltettebben őrzött kincseim. Az Uradnak készülő albumban csak a rólad készült fantasztikus fotók fognak bekerülni.

- Köszönöm! – volt a válasz, és Kate szempillái lecsukva jelezték a hálát.

A lány lezuhanyozott, felöltözött, majd sietve távozott.

Az Ura születésnapja előtt egy nappal elkészült a fotóalbum. Felhívtam a lányt, hogy jöhet érte. Egy óra múlva már nálam volt. Megnézte és megköszönte a munkámat, a fotózás második részéről nem esett szó...

- Mennyivel tartozom? – kérdezte.

- Te már többet fizettél ezért, mint bárki más. Egyet ígérhetek. Ez a legmélyebb titkom marad egész életemben, a legfantasztikusabb és a legboldogabb órák emléke. Nagyszerű nő vagy, büszke lehet rá az Urad!

Kate megfogta a vállaim, egyik kezével végig simított a tarkómon, majd hosszan megcsókolt.

- Te vagy a legfantasztikusabb fotós, akit valaha megismertem. Köszönöm!

Ezzel megfordult és kiment a házamból. Az ablakból sokáig néztem karcsú, vékony alakját, Ő mintha érezte volna ezt a sarkon hátrafordult és intett a kezeivel, majd eltűnt a messzeségben....

A felszolgáló lány - Ördög

- Egy eszpresszó kávét kérek! - szóltam a munkahelyemhez közeli söröző pultos lányához.

- Valami mással is szolgálhatok? - kérdezte a 30 körüli karcsú teremtés.

- Egy gyengéd mosoly is jól esne most, elég nehéz napom volt, tudja 9-től tartó fejtágító értekezlet.

A lány elmosolyodott, majd megszólalt:

- A kávém biztos segíteni fog Önnek!

Szokatlan volt országunkban ez a kedvesség, figyelmesség. Figyelmem a munkámról a lányra terelődött. Megszokott mozdulatokkal töltötte meg a kávés gépet, majd amíg lefőtt a kávé megigazította a topját és a haját is. Éreztem, hogy jó benyomást akar tenni rám, egy öltönyös, nyakkendős üzletemberre. Vékony, lányos alakját jól kiemelte a testére simuló ruhája, a szűk farmer pedig megengedte a bámészkodónak, hogy elképzelje maga elé, izmos, sportos lábait, formás fenekét.

- Hoztam a kávé mellé egy hideg ásványvizet is, gondoltam jól fog esni ebben a hőségben.

- Köszönöm! Maga minden gondolatomat kitalálja? - kérdeztem a szám pici mosolyra nyitva.

- Dehogy is, hogy gondolja, nem leselkedek én más gondolataiban!

Azzal visszament a pult mögé, mert már több vendég is várt rá. A kiszolgálása közben sosem mulasztotta el, hogy egy rövid pillantásra rám nézzen. Én a napi híreket olvastam egy újságból, de minden rezdülésére felfigyeltem. Bevallom őszintén, felkeltette az érdeklődésemet ez a lány. A hódítás érzése, a vadász ösztön, előjött a rejtekéről. Nem akartam én tőle semmi mást, mint érezni vele azt, amit az a férfi érez, aki meghódít egy nőt, aki a férfiasságával, stílusával el tudja érni a célját. Amint elfogyasztottam a kávét és a hideg ásványvizet, odamentem a pulthoz fizetni. Tekintélyes borravalót adtam, majd megfogtam a kezét, bele tettem a névjegykártyámat, mélyen a szemébe néztem, majd egy kis hatásszünet után megszólaltam:

- Hívjon, ha bármiben tudok Önnek segíteni! - És hogy nehogy félreértse a szándékom, egy kicsit megszorítottam a kezét. Kimentem a sörözőből, de amint visszanéztem rá az ajtóból, láttam, hogy a szemével jelezi, várhatom a jelentkezését.

Folytatódott az előadás dömping, már nagyon elegem volt, a gondolataim nem ott jártak…

Délután fél 6-kor csörgött a telefonom egy ismeretlen számról.

- Halló, tessék, Kovács László vagyok.

- Itt Tündi, a Sörözőből. Tudja… – kezdte volna zavartam, de én a szavába vágtam.

- Értem, ne is folytassa. Hánykor végez ma?

- Most végeztem.

- Öt perc és ott vagyok, várjon meg.

Már az ajtó előtt várt rám. Én, amint odaértem hozzá, megfogtam a kezeit, a szemébe néztem, és a következőket mondtam.

- Éreztem, hogy Te is azt akarod, amit én. Hozzád menjünk, vagy hozzám?

- Mehetünk hozzám is, nem messze innen bérlek egy garzont. Hoztam egy hideg üdítőt is... -mondta szemlesütve.

Kéz a kézben mentünk a közeli panelház felé. Már a liftben megkezdődött a testünk játéka, heves csókolódzásba kezdtünk, a combom betoltam a kicsit szétnyitott lábai közé, mire ő lassan, finoman elkezdte mozgatni rajta a pináját. Egyre jobban feszítette magát hozzám, miközben a kezével beletúrt a hajamba. Éreztem a bizsergést a combomon, a finom remegést, testének rezdüléseit.

- Kívánlak, tégy magadévá!

Leállítottam a liftet, és a kezeimmel kigomboltam a farija gombjait, majd a kezemmel benyúltam a lábai közé. Tiszta pinalé lett a tenyerem az érintésétől, Tündi tovább folytatta a hüvelyének játékát.

Kezeivel pillanatok alatt kiszabadította börtönéből a farkamat, én felemeltem a vállamra az egyik lábát, és nem foglalkozva az előjátékkal, bedugtam a faszom a pinájába. Erre várt csak a lány. Bár éreztem, hogy nagyon feszülnek a lábai, és emiatt az amúgy sem tág hüvelye szorították a farkam, megpróbált a lehető legnagyobb mértékben mozogni előre és hátra. Kezeim a fenekére tettem és segítettem neki abban, hogy minél mélyebben hatolhassak belé.

A nyelve belefúródott a számba, persze visszacsókoltam, majd néhány erőteljesebb lökésem után a fejét hátravetette és hangosan felsóhajtott:

- Igen, gyönyörű, isteni vagy, élvezek… Eközben a testének minden porcikája elkezdett remegni.

Elindítottam a liftet újra, addig rendbe szedtük valamennyire a ruházatunk, és szinte szaladtunk a tizediken a lakása felé. Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, azonnal levetkőztetett és a farkam kezdte simogatni.

- Akarlak, akarom a magvadat is, kérlek, lődd belém.

Majd olyan szopásba kezdett, amelyet csak pornó filmeken láttam. Gyors volt, a farkam és a golyóim minden kis szegletét bejáró, felemelő érzést adott nekem. A faszom akadálytalanul hatolt be a nyelőcsövébe is anélkül, hogy erre bármilyen utalást, kérést is tettem volna. A fenekem nyílását sem hagyta ki. Nagyon élveztem nyelvének és a szájának őrült játékát.

A kezeivel a golyóimat masszírozta, és az egyik ujjával a fenekem bemenetét izgatta. A testem elkezdett rángatódzni, amikor a farkam a nyelőcsövébe hatolt és ezzel egy időben bedugta egyik ujját az anusomba, és velőt rázó üvöltés közepette élveztem a szájába.

Tünde elégedett mosoly kíséretében felállt és a nedvemtől teli szájával szájon csókolt.

- Gyere menjünk fürödjünk le! – javasoltam, amint újra tudtam beszélni a kábulatból visszatérve…

- Rendben, fürdessük le egymást. És már rángatott is a fürdő felé. Letisztítottuk egymásról a nap és a szeretkezésünk piszkát, amikor meglepődve megszólalt a lány:

- Neked sosem lankad le a farkad? Nemrég élveztél el a számba, és még mindig áll!

- Még fog is egy darabig, főleg amikor egy ilyen vonzó teremtés mossa meg a farkamat. Remélem, azért nem fog ez neked gondot okozni?

- Dehogy is te lökött! – mondta nevetve és a fürdőkádban megfordult, felém tartva a popsiját.

Kezeivel széthúzta a halmait, hogy jobban odaférhessek hozzá. Először a nyelvemmel kezdtem el izgatni a punciját, majd a popsiját. Kicsit féltem a reakciójától, de észrevettem, hogy most még jobban széthúzza a popójának nyílását. A nyelvem egészen mélyen belé tudott hatolni. Hol felül, hol alul nyaltam a lány nyílásait, de nem sokáig tartott a nyalakodás, mert éreztem, hogy ennél többet akar. Felegyenesedtem és beledöftem a szerszámom a pinájába, amely az előjáték hatására teljesen benedvesedett újra.

- Basszál meg rendesen, keményen, azt csinálhatsz velem, amit csak akarsz! – szólt a felkérés a keringőre.

Nekem sem kellett több, kezemmel kivettem a farkam a pinájából, majd a feneke sötét nyílásához irányítottam. Nyálamat csurgattam az anusához, majd egy erőteljes lökéssel félig belé nyomtam a faszom. Halkan felsóhajtott, majd tolni kezdte felém a fenekét, addig, amíg teljesen el nem tűnt benne a szerszámom.

Irtózatos baszás vette kezdetét. Hol a fenekét, hol a pináját, hol a száját dugtam ezerrel, nem foglalkoztam a gyengédséggel, éreztem, láttam, hogy Ő sem arra vágyik.

Egy kis idő után, amikor már kezdett kicsinek tűnni a fürdőkád, megfordítottam a farkamon, a fenekénél fogva felemeltem, miközben ő a nyakamba kapaszkodott. Még akkor is mozgott rajtam, mialatt a szobájába vittem… Hanyatt fektettem és folytattam testének kielégítését órákon keresztül.

A vágy annyira elragadott minket, hogy észre sem vettük, hogy besötétedett.

- Mennem kell! – mondtam. – Várnak rám.

- Rendben, köszönöm ezt a csodás délutánt. Hosszú idő után újra nőnek érezhettem magam veled. Ne keress többet, mert barátom van, és nem szeretném, ha megtudná a félrelépésem, és ha folytatnánk, akkor még inkább veszélybe kerülne a kapcsolatunk. Jó volt veled! Köszönöm!

Már az elején tudtam, hogy ez egy, egyszeri alkalom lesz, tudomásul vettem a kérését, adtam egy csókot a szájára búcsúzáskor, majd elindultam haza a kedvesemhez…

Neked Uram, Egyetlenem - Ördög

Arra születtél, hogy az enyém légy Hogy a Tiéd legyek Hogy az Uram légy Mindörökre. Hogy feloldódjak Benned mint arany a királyvízben Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger Hogy Nélküled már szuverén önmagamban ne létezzek. Adódik a kérdés: mi vagyok én? Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét? Egy szubmisszív lény, aki abban él, hogy uralkodnak felette? Még nem tudom. De önmagamban már nem létezem. Léted jelenti azt a tükröt, melyben látom önmagam. A birtoklás ösztöne kiegészült bennem. Ne birtokos legyek már, hanem birtokolt. Valaki, aki csak Általad lesz teljes. Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti. Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen. Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésnek. Mint Te nekem. Mert Uram vagy És az maradsz Mindörökre Semmi vagyok már tényleg. Nélküled semmi. Nincs olyan, hogy Te meg én. Csak mi... Nincs kezedben sem bilincs, sem kötél. Mégis valamivel raboddá tettél. Mint vadász, ki csak ránéz a vadra és az mozdulni sem mer, csak hagyja, hogy zsákmányul ejtsék. Mint Te nekem. Mert Uram vagy És Uram maradsz Mindörökre!" ( írta: varnyu ) Egy vers, melyet sokadszorra olvasok el magamnak, vajon milyen lehet az az érzés, mely mindent elsöpörve robog feléd? Amelynek nincsenek akadályok, amik mindenen keresztül törnek és rád zúdítják érzelmüket? Milyen érzés lehet, ha Téged valaki rajongva imád, ha érted bármire képes, ha számára csak Te létezel? Nincs külvilág, nincs semmi körülötte, csak Te, az Úr, s Ő a Te rabszolgád..
Késő nyári nap volt, autóm kötelező szervizben, a munkaidőm letelt már, mit csináljak este 6-ig, mire kész lesz az átvizsgálás. Felmegyek anyuékhoz, úgyis már itt az ideje egy látogatásnak. Felszállok a 6-os villamosra, s szerencsémre van egy szabad ülőhely. Utálom a tömeget, s a tömegközlekedést, így kimaradhatok a lökdösődésből. Egy lány ül velem szemben, vállig érő világos barna a haja, vékony testalkatú, átlagos lány. Szerintem 25 éves lehet. Nézek ki az ablakon, megint áll minden a Nagykörúton, szörnyű ez a város, még szerencse, hogy néhány éve kiköltöztem Pest vonzás körzetében lévő erdei kis faluba. Nem bírnám ki ezt nap, mint nap. Visszafordulok, s azt veszem észre, hogy a velem szemben ülő lány hirtelen elkapja rólam a tekintetét. Nocsak érdeklődik irántam, vagy csak a véletlen játéka volt az egész. Teszek egy próbát. Ismét kibámulok az ablakon, majd vissza a kocsi belseje felé. Ugyanaz a történet, félrekapott tekintet, kis pirulás az arcon. Ez már nem lehet véletlen, gondolom, de sajnos itt a végállomás, s le kell szállnom. Amint megyek anyuék felé, észreveszem, hogy a lány előttem megy, szintén arrafelé. Nem sietek, mögötte lépdelek, nem akarom megelőzni, kíváncsi vagyok, merre megy. Ő hátranéz, észrevesz, kicsit megrémül, s jobban kezdi szaporázni a lépteit. Én is gyorsítok, valljuk be, tetszik a játék: Én a vadász, a Lány a vad, s megyek utána, hogy becserkésszem. A vad riadt tekintettel néz vissza rám, amikor befordul anyuék utcájába, s riadalma akkor lesz a legnagyobb, amikor a bejárati ajtónál megállok mögötte. -Miért szórakozik maga Velem, miért követ? - kérdezi tőlem. Határozottnak akar látszani, de érzem a félelmet a hangjában. Elővillannak egy vers sorai: "Mint a vadász, ki csak ránéz a vadra, és az mozdulni sem mer, csak hagyja, hogy zsákmányul ejtsék." De mégsem, nem akarom megijeszteni ezt a kedves lányt, s így válaszolok neki: -Nem Téged követlek, Kedves! A szüleimet jöttem meglátogatni, akik ebben a házban laknak a 3. emeleten. -Komolyan? -kérdezi meglepődve, de a hangján érzem, hogy egy kicsit sem hisz nekem. -A Kovácsék a szüleim, a 12-ben. Én vidéken lakom, s ritkán tudom meglátogatni Őket - mondom nem kis lelkiismeret furdalással. -De Te is itt laksz? - kérdezem, s ezzel próbálom oldani a köztünk lévő feszültséget. -Igen a másodikon a szüleimmel, anyukám a kozmetológus. Én meg azt hittem, hogy valami szatír követ a villamosról. Hűha, ezt a jelzőt sem használták még rám. De valamiért furcsák voltak a szavai, mintha azt várta volna, hogy tényleg kövessék, mint egy áldozatot. Elhessegettem magamtól a gondolatot, s beléptünk a lépcsőházba. A másodikon elváltunk, én mentem tovább, de éreztem, hogy tovább figyel, vajon tényleg a szüleimhez megyek-e. Nyílt az ajtó, s anyu kiáltott fel a meglepetéstől: -Laci, ezt a meglepetést! De jó, hogy látlak.
Mindjárt 6 óra mennem kell, a kocsim már kész. Elköszönök a szüleimtől és elindulok lefelé. A Lány ajtaja résnyire nyitva, s amint a lépcsőfordulóhoz érek, máris kinyílik. -Ezt a véletlent - mondja Ő, egyszerre jövünk, s egyszerre megyünk is el. Hát ez utóbbi nem is lenne annyira ellenemre. -Véletlen, - kérdem kissé hamiskás mosollyal az arcomon, utalva a nyitott ajtóra - mintha vártál volna... -Dehogyis, csak a földszinten vettem észre, hogy otthon hagytam a pénztárcám, s visszaszaladtam érte. Megyek a Tescóba vásárolni. Az arcán megjelenő pír jelezte, hogy az elmondottak elég messze álltak a valóságtól. -Ön merre megy Uram? - kérdezi ártatlan szemekkel, de én már tudom, hogy ebből ma nem lesz már otthoni TV-zés... -Az autómért a szervizbe, pont a Tesco felé van, akár mehetnénk együtt is - javasoltam. -A legnagyobb örömmel Uram, nekem ez megtiszteltetés - mondta, s a tekintetét a földre szegezte. Finoman megemeltem az állát, s a szemébe néztem. -Miért nem nézel rám? - kérdeztem. -Hát szabad Uram, megengedi? Kicsit furcsa és szokatlan volt nekem ez a stílus, de nem esett rosszul az a tisztelet, amivel ez a lány közeledett felém...
A szerviz és a Tesco után meghívtam egy kávéra, majd ettünk is valamit. A lány mindvégig nagy tisztelettel és magázódva beszélt hozzám, kérésemre mesélt az életéről: -Apám egy nagyon domináns, határozott, és néha agresszív ember volt, és már egész kiskoromban megtanultam, ha nem akarom kihúzni a gyufát, akkor engedelmeskednem kell neki, mert különben büntetést kapok tőle. Eleinte nagyon féltem ezektől, mert mesteri fantáziával találta ki nekem a keményebbnél keményebb büntetéseket. Valamilyen röntgen szemekkel mindig tudta, hogy nekem épp mi fájna a legjobban, és attól tiltott el . Gyakran el is vert, hiába próbáltam mindenben a kedvére tenni, mindenben talált valami kivetni valót, s már el is járt a keze. Sokat sírtam, mert fájt a lelkemnek és a testemnek is a büntetése. -Tudja, az utóbbi időben, amikor a fenekemet verte tiszta erejéből, már nem is a fájdalmat éreztem, hanem valamilyen gyönyört. Ahogy az ölébe fektetett, lehúzta a bugyimat és elverte a fenekem, valami elindult bennem, bizseregni kezdett először a puncim, majd az egész testem, szinte extázisba kerültem. Éreztem, hogy abba akarja hagyni a verést, de én beszóltam neki, hogy csak ennyit tud, mert nem is fáj... Szerencsémre folytatta, és én megfeszült testtel jutottam el a gyönyörig. Remegett minden testrészem, vonaglott a testem, sikítottam, de persze az apám azt hitte, hogy a fájdalom miatt teszem ezt, és beleerősített: -Kell még te kis engedetlen szuka? - mondta, s folytatta a verésemet. Aznap háromszor is sikerült elélveznem. Egyszer, úgy 16 éves koromban, amikor valamilyen isteni csoda folytán majdnem egy hónapig nem kaptam tőle verést, kezdett hiányozni a haragja, a büntetései. Ki akartam provokálni tőle azt, hogy megharagudjon rám, és hogy megkapjam érte a büntetésem, amire egyben vágytam is már. Bevallom őszintén, újra szerettem volna érezni a gyönyört. De ami akkor történt velem, az még engem is meglepett. Apám egy munkatársával jött haza, aki már kapatos volt, ahogy apám is. Engem nem zavart a jelenléte, sőt még inkább pimaszabb voltam apámmal az idegen előtt, számítva arra, hogy keményebb lesz a büntetése, s én annál jobban fogom élvezni. Látszott apám arcán a mérhetetlen düh, hogy a munkatársa és a barátja előtt szemtelenkedek vele, és így szólt: -Te szemét, mit képzelsz magadról, szemétkedsz velem Pista előtt? Na, megállj csak, ezért megkapod a magadét, te szemétláda. -Nesze, a tiéd - szólt apám a barátjához - előtted volt szemtelen velem, azt csinálsz vele, amit csak akarsz. Kezdtem félni, remegni, hisz nem ismertem az új gazdám, és könyörögni kezdtem: -Apa, kérlek ne, ne adj oda ennek, bármit megteszek neked, térden állva könyörgök Neked alázatosan. Ne kérlek neeeeeeee... De már késő volt. A barátja, egy nagydarab benga állat, csillogó szemmel megfogott a lófarkamnál fogva, és azzal húzott be a szobámba. -Most azt fogod tenni, amit én parancsolok neked, és ha jó leszel, megúszod élve. Már komolyan kezdtem félni ettől az embertől, de ahogy néztem rá, valahogy - nem is értem miért - arra gondoltam, hogy én ezt a büntetést még jobban fogom élvezni, mint az apámét. Összeszedtem minden bátorságom és megszólaltam: -Úgy sem mer bántani engem, gyáva ahhoz! - kezdtem provokálni, mert azt éreztem, hogy kezd elszállni a bátorsága.
Eredményes volt a cukkolásom, mert vibráló szemekkel jött felém, elkapta a csuklóm, és leszorított az ágyra hason fekvésben. Ráült a hátamra és lehámozta rólam a miniszoknyámat, csak úgy pattantak le róla a gombok. Hatalmasat vágott a fenekemre, de rezdülni se tudtam a súlya alatt, és ezzel egyidejűleg letépte rólam a bugyimat, ami cafatokba hullott az ágyam mellé. A fájdalomtól visítani tudtam volna, ahogy tépte rólam, keményen belemart a húsomba... de nem mertem megszólalni. Láttam rajta, hogy kicsit elgyengült a történetének elmondása közben, és mivel nagyon érdekelt a folytatás, segíteni akartam neki. -Köszönöm, hogy megtisztelsz engem a bizalmaddal, hogy mindezt elmondod nekem. Nem akarsz valamit inni, valami erősebbet? -Egy vodka narancs talán segítene. Intettem a pincérnek, aki a rendelés felvétele után néhány perccel kihozta a kért italokat. A lány mohón megfogta a poharát, és fenékig ürítette, miközben intettem a pincérnek, hogy hozhatja a következőt. Hálás kis mosoly volt a válasz, majd bátran folytatta a történetét. Apám barátjának az amúgy is mámoros szeme még jobban elhomályosult attól a tudattól, hogy engem a játékszerének tudhatott be, mivel az uram bármit megengedett neki. Egy ideig a fenekemet verte a tenyerével, és már azt hittem itt véget is ér a tudománya, de ő is új élvezetekre vágyott. Leszállt a hátamról, majd megfogta a hajam, s annál fogva rántott fel térdelő helyzetbe. Az arcom a hatalmas, hosszú és vastag farkával egy vonalba került. -Szopj, te kis kurva! - adta az utasítást, s én riadt szemmel ugyan, de az ismeretlen iránti vágyakozással a szívemben kezdtem a parancs végrehajtásárhoz, úgy ahogy a filmeken láttam. Éreztem rajta, hogy tetszik neki, de nem elégedett meg ennyivel. Megfogta a tarkóm, s hirtelen teljesen magára húzott. A farka teljes hosszában eltűnt a számban és a nyelőcsövemben. Fuldokolni kezdtem, mire elengedett. -Lazítsd el magad, úgy könnyebb lesz! - biztatott, de nem győzött meg igazán. -Na gyere, próbáld újra! - s bár a keze újra a tarkómon volt, most nem éreztem a nyomást, és én próbáltam magamtól minél nagyobb darabot elsüllyeszteni a farkából a számban. Így erőszak nélkül sokkal jobb volt, és majdnem teljesen le tudtam nyelni. Látszott arcán a megelégedettség, hisz álmában sem gondolta volna, hogy én magamtól is ilyen engedelmes leszek. Sokáig játszottam így vele, egyre ügyesebb voltam, s a vége felé már szinte akadálytalanul tudta tövig a számba dugni hatalmas szerszámát, rendesen szájba baszott. Láttam a szemén, hogy közeleg a csúcsponthoz, de mivel nem akart még elélvezni, kikapta a számból a farkát, amit én kis mosollyal nyugtáztam. -Kiröhögtél, kis ringyó? Na várj csak! A kezeimet egy kézzel hátra szorította, a testem ívben megfeszült, és ő, a hatalmas faszával, elkezdte verni az arcomat. Meglepődve tapasztaltam a fájdalmat, igen kellemetlen volt, lassan kezdett égni az arcom minden felé. De nekem nem ez járt az eszemben már régóta. -Remélem nem haragszik meg Uram, hogy ilyen mocskos szavak hagyják el a számat, de szeretném, ha hallaná, érezné, hogy ott és akkor mi történt velem. Ugye folytathatom a történetem? Én csak egy fejbiccentéssel válaszoltam neki, mert nem szerettem volna, ha kizökken a most is átélt rémálomból...
Hálás volt az újabb italért, s folytatta a számomra megdöbbentő, s félelmetes történetét. -A büntetésem alatt már megéreztem, hogy ez a férfi kell nekem, mert erős volt, kemény, határozott és domináns. Én már régóta tudtam, hogy ilyen emberre vágyom. Kapcsolatunk 6 évig tartott, aminek egy súlyos baleset vetett véget, megbénult. Sokáig, sok férfinál kerestem azóta a gyönyört, de nem élveztem el többé soha. Nem találtam meg azt a férfit, aki hozzá hasonló módon ki tudta volna elégíteni perverz vágyaimat, pedig azzal is próbálkoztunk, hogy Pista előtt szeretkeztem egy férfivel, s ő ütött, vert engem. Nem éreztem azt, amit vele... -Ma délután, amikor elkezdett követni, újra éreztem azt a remegést a testemben, amit Pistával is, amikor vele voltam. - Kérem Uram, legyen a Domom, legyen az Uram, legyen a Parancsolom! Valósítsa meg egy törékeny lány álmait, vágyait! Kérem, tegyen velem azt, amit csak akar, mindenre hajlandó vagyok, ha szigorú nevelőm lesz! Kérem Önnek, könyörgök!- mondta és a kávézóban letérdelt elém, a kezeimet kezdte csókolgatni. Én felállítottam, leültettem a székre, és elmondtam neki, hogy ez már szerintem beteges dolog, neki pszichológusra lenne szüksége. Ő tiltakozott ez ellen teljes szívéből, azt mondta, hogy ő már nem tudna másként élni. Mivel én a sub-dom játékokat kedvelem, de csak, mint erotikus szerepjátékot, nem mentem bele ebbe az őrült kapcsolatba. Sokáig találkozgattunk, sokat beszélgettünk ezután is, mert szerettem volna neki segíteni. Két alkalommal, a szeretkezéssel is megpróbálkoztunk, a vad, domináns szerepjátékokkal is, de velem sosem tudott elélvezni, kevés volt az neki, amit e téren én nyújtani tudtam. Sajnos Ő sem tudott megváltozni, és ha jól tudom nem találta meg azt a partnert, aki az élet minden területén teljesítené a vágyait. Remélem nem is fogja, de talál egy olyan férfit, aki igaz társa lesz, és megváltoztatja az életét...ha nem is a szexben. Epilógus Ezt a történetet, azért írtam le, hogy annak, aki elolvassa, örök tanulság legyen, és tudja hol a határ a BDSM-hez tartozó, izgató és változatos erotikus játékok, s a beteges szenvedélyek között. Kérek minden férfitársamat, hogy aki egy ilyen védtelen teremtéssel találkozik, ne használja ki a tálcán kínálkozó lehetőséget, hanem segítsen neki elfelejteni mindazokat a borzalmakat, amit átélt, s mindenképpen irányítsák a szerencsétlen lányt egy pszichológushoz. Az Ördög