Dante: Isteni színjáték


Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába.


Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
Az ős Szeretet és a fő Okosság.


Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
Csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

2010. november 17., szerda

Betépve-Zaphyris


Ilyenkor szerethető. Nem, nem is ez a jó szó!Ilyenkor a lábam kisujjától a fülem csúcsáig beléd vagyok szerelmesedve.Furcsa, szokatlan érzés, mert alapvetően az ember lánya nem szerelmes a szeretőjébe.De ez egy különleges kapcsolat, ami épp azért jó mert minden elvárástól mentes, minden normát áthágva szállunk ketten a végtelenbe.Nem birtokolni vágyjuk egymást hanem boldoggá tenni , addig míg mindketten akarjuk.Lehet ez egy röpke óra, egy éjszaka, vagy egy egész hétvége.Átadjuk magunkat egymásnak, és ezek örök pillanatok.Minden pillanat attól olyan őszinte, hogy kegyetlenül nem fáj hogy tudom csak ilyenkor vagyunk egymáséi, és te is tudod.Ma is egy óhajomba került és megint veled lehetek.Mindig ugyanazzal a tüzes csókkal fogadsz mint legelőször, semmilyen változás, ha csak nem kicsit még vadabb.Mert már ismersz tudod, kiszámíthatatlan a természetem, de ezért is szeretsz.Beléptem az ajtón , és azzal hogy becsuktam mindent kint hagytam.Tüzes csókod mellett mindjárt forró ölelésed is érezhettem.Szokásodhoz híven semmi nem volt rajtad.Gyönyörű látvány vagy,beléd feledkezem ilyenkor, hiszen közbe képtelen vagyok rád nézni, annyira sok egyszerre az örömteli érzés. Már is segíted le a kabátom, indítod a filmet, és tekered a következő cigit ami a mennyekig visz.Isteni érzés már az első slukk után érzem a vágyakozás az elviselhetetlenségig erősödik, és hozzá az az érzés hogy meghalok annyira szeretlek.És elég félénken a szemeidbe néznem, és látod te is megőrülsz értem, szíved minden ritmusával nevem zenged.Bújsz hozzám, mint gyermek az édesanyjához; vágyod szerelmes simogatásom, és nem csak elvársz.Sokszorosával adod vissza amit tőlem kapsz.Csókolózunk, de már nem az a vad tüzes csók, nem ez valami más.Nem mondhatjuk ki az érzéseinket, tudjuk, nem lehet, nem szabad, ez csak egy állapot most, talán nem is igaz; akarjuk hinni hogy nem, mert talán ez mindent megölne.Így csak az érintés művészete maradt számunkra , hogy még is elmondhassuk, szeretlek.Lassan csókoltam végig izmos mellkasát,óvatosan haladva tüzelő ágyéka és meredező farka felé.Minden nyelv érintésemben beleborzongott, imádom.Gyönyörrel teli finomsággal értem el célom, de nem álltam meg.Nem, úgy éreztem vad vágy vesz erőt rajtam, lassan nyelvem felfedező útra indult.Hatalmas sóhaj hagyta el meglepett ajkait mikor nyelvem hegye ánuszán járt öröm táncot.Azonnal magához nyúlt, és egyre erősödő hangja bíztatott a további ördögi játékra.Közel járt az orgazmushoz, de nem akartuk, abbahagytam, és most Ő viszonozta kedvességem.Őrült tempóban izgatta nyelvével a csiklóm;miközben ujjai hol a pinámban hol a fenekemben jártak.Őrülten kívántuk egymást; finoman hatolt belém, de tudtam mindenhol ki akar majd élvezni.Finoman kezdtük, de ahogy a vágy fokozódott úgy változott át a gyenge ringatózás őrült vágtába.Nagyon közel jártam, amikor lelassultunk megint, és kéjesen hatolt a fenekembe.Bevallom nagyon élveztem.Nem tartott sokáig mert éreztük, így még gyorsabb lesz a vég, így visszatért a vaginámba, és újra nekilendültünk.Éreztem itt már nem lesz megállás, halkan súgtam neki, hogy érezni akarom forró magvait, de a mondatot már nem tudtam befejezni.A jelenet kisebb változásokkal több mint 3szor ismétlődött még meg az éjszaka, mire egymás karjaiban , egymás kezét fogva ragadott el minket az álom manó :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése