Angyali Ördög - Ördög

Szerelmem vagy,
Érzem benned a vágyat,
Érzem a tüzet és a jelet,
Mely kiválasztott,
Melyet kiválasztottam,
Az érzést, mely mindennél,
Az életemnél is fontosabb.

Barátom vagy,
Hisz elmondod, ha bánt,
Hisz én is elmondhatom,
A sikert, a boldogságot,
Az örömöt, s bánatot,
A jót és a rosszat,
A baráti jobbat, fogadd!

Társam vagy,
Együtt indultunk el az úton,
S együtt is akarunk
Megérkezni a célhoz,
Ahol a testünk és a lelkünk
Már egyet akar, kér, követel,
Az önfeledt boldogságot.

Szeretőm vagy,
A tökéletesség, a tökély,
A borzongás, a zsibbadás,
A remegés, a félelem,
A vágy, mely áttör mindenen,
A kérdés, mit hoz a jövő?
Izgalmas játék, meglepő.

Mindenem vagy,
Mert akarlak, mert kívánlak,
Mert vágyom Rád minden nap,
Szomjazom a szavaidra,
Éhezem a csókjaidra, a szádra,
A tested remegésére,
A lelked érintésére.


Ördög legyek, vagy Angyal?
Kérdezem magamtól,
Hisz bennem van mindkettő,
Ezért szeretsz, ezért félsz,
Ezért vagyok, ezért kérsz,
Hogy örökre legyek a Te
Ördögi angyalod.

Ördög és Angyal - Ördög

Ördög voltam és gyönyörű angyal,

Ahogy esett éppen,

Pokolra jutottam, szálltam az égen

Voltam hű és hűtlen

Hol gazdag voltam, hol nagyon szegény,

Bátor, bár néha féltem,

De soha, senki ne mondja rám:

nem az álmaimnak éltem....

Neked Uram, Egyetlenem - varnyu

Arra születtél, hogy az enyém légy

Hogy a Tiéd legyek

Hogy az Uram légy

Mindörökre.

Hogy feloldódjak Benned

mint arany a királyvízben

Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger

Hogy Nélküled már

szuverén önmagamban ne létezzek.

Adódik a kérdés: mi vagyok én?

Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét?

Egy szubmisszív lény, aki abban él,

hogy uralkodnak felette?

Még nem tudom.

De önmagamban már nem létezem.

Léted jelenti azt a tükröt,

melyben látom önmagam.

A birtoklás ösztöne kiegészült bennem.

Ne birtokos legyek már,

hanem birtokolt.
Valaki, aki csak Általad lesz teljes.

Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti.

Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen.

Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésnek.

Mint Te nekem.

Mert Uram vagy

És az maradsz

Mindörökre

Semmi vagyok már tényleg.

Nélküled semmi.

Nincs olyan, hogy Te meg én.

Csak mi...

Nincs kezedben sem bilincs, sem kötél.

Mégis valamivel raboddá tettél.

Mint vadász, ki csak ránéz a vadra

és az mozdulni sem mer, csak hagyja,

hogy zsákmányul ejtsék.

Mint Te nekem.

Mert Uram vagy

És Uram maradsz

Mindörökre!

Lángolás - Ördög

Ég a tűz a kandallómban,
A lángok játsszák őrült táncuk,
A szívem is lángol most már,
Bár húz vissza kemény láncuk.

Beleborzong a zene is,
Mely a szívemből hangosan szól,
Annyira szeretlek kedvesem,
Hogy az már mámorító.

Vibrálnak a gondolatok,
Cikáznak gyorsan a fejemben,
Mit tettél velem Szerelmem,
Felgyújtottad az életem.

Lángra lobbantottad,
A mélyen elbúvó parazsat,
Megmozdítottad bennem,
A lelkemben rejlő aranyat.

Tudom, hogy lehetetlen,
De folyton Veled lennék,
Fognám a kezeid, az arcod,
Érted bármit megtennék.

Kemény és erős nő vagy,
Kinek akarata hatalmas,
De védlek, óvlak mindentől,
Tudd meg Te Irgalmas.

Érted bemennék a tűzbe,
Megégetném magam,
Lángokban én lennék a láng,
Csak add nekem magad.

Legyen enyém a tested,
Mely csodákat ad nekem,
Legyen enyém a gondolat,
Amely hozzám elvezet.

Legyen enyém az akaratod,
A szemed, s minden fényed,
Add nekem az érzéseid,
Visszaadom, biztos érzed.

Legyen enyém a szerelmed,
Mely mindennél fontosabb nekem,
Legyen enyém a harc,
Mely nélkül kevés az életem.

Ördög vagyok, könnyű nekem,
A Tűzben élek, nem féltenek,
De tudd, hogy Te megégettél,
Bármennyire figyeltelek.

Lángol már a testem is,
A szívemről nem is szólva,
A gondolatok is égnek már,
Legyen ez Neked mondva.

Lángolva szeretlek Téged,
Szeretve lángolok érted,
Kínoz, ha nem vagy velem,
Tudom, Te is ezt érzed.

Ne hagyjuk, hogy bárki,
Kinek nem tetszik szerelmünk,
Megtehesse velünk,
Hogy elvegye az eszünk.

Ne foglalkozz mással,
Csak a szerelmünkkel,
A Játékkal, melyet megkaptunk,
S játsszuk a testünkkel.

Élvezzük az Életünk,
Mely egymással lett teljes,
És írjunk tovább csendben,
Értük és ne ellen.

Lángoljunk hát mindig,
Akkor is ha ez fáj,
Égjünk porrá együtt,
A pokol tornácán.

Ismét élek - Ördög

Csak vékony hártya feszül
Sötétség és ragyogás között.
A feltörő gyönyör diadalt arat
Minden fájdalom fölött.
A megtisztulás útja
Csupa lüktetés
Az öntudat tengerén.
Elmerülés és felszínre kerülés,
Tudni kell fékezni a feltörőt,
Visszatartani a kitörni akaró pillanatot,
Szenvedve várni a robbanást.
Megfeszülni kell
Még...Még tovább.
Elpattan szinte az elviselhető,
A lehetetlen határára közel.
Önmagad mélységeibe zuhansz,
Érzed az egész Világegyetemet,
Rajtad kívül nincs semmi.
A Mindenség benned születik meg
Minden létező fájdalom
Minden energia
Beléd olvad és eltűnik.
Az Univerzum minden démona,
Te vagy a Nő, kit a képzetem teremt,
Akivel megosztom az álmom,
Rajtad kívül nincs senkim,
A tested, melyre mindig vágyom,
Az érintés, mellyel beléd hatol,
A kín, mellyel tovább lángol,
Az ismeretlen utáni vágyakozás,
Értem élj Te, legyél bárhol.
Hirtelen megfeszül a tested húrja,
Nézel rám most hirtelen,
Bilincsben szenved mind a két kezed,
Kérdezel szemeddel nesztelen,
Akarsz, mert engem érzel,
Várod a bizonytalan jövőt,
Nem tudod, csak belülről érzed,
Urad szolgálod, a felnövőt.
Hirtelen megpattan a fegyelem-hártya,
Sikoly örvénye hullámzik elő,
Leszakad a sötétség máza.
Félelmeket repeszt szét a fény,
Benned van minden jó forrása
Meggyötört testedből fakad az őserő.
Kitágul a tudat és a lélek,
Ujjong a lelked:

Ismét élek.

Ha elmegy - Erato

Ha elmegy majd egy napon,
Én kiugrom az ablakon,
De ha itt marad, megőrülök,
Zárt osztályra kerülök,
A szabadságról fecseg,
De én a rabszolgája leszek,
Finom kis kínok, puha börtön,
Nem lehet mindig megmenekülnöm...

Vonzóbb, mint valaha,
Szép és megszelidíthetetlen,
Gyalázatos éjszaka,
Senki se véd meg önmagam ellen,
Keringek, bolyongok,
Szeretni fog, amíg belehalok,
De a dolgok ott kezdődnek el,
Ott kezdődik el, ami kell...

Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!

Zűrzavar és borzalom,
Vele lenni jó nagyon,
És, ha bárhol máshol lehetnék,
Én akkor is vele maradnék,
Megidéz egy szellemet,
Amit megfékezni nem lehet,
Gyönyörű szép, kozmikus barna szemek,
Meg lehet még az, ami elveszett...

Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!

Ostoba helyzet,
Váratlanul leterít,
Én nem mondok le róla,
kígyó-kígyó-kigyógyít,
Újra kezdem,
Mindig az a vége,
Mert jobb, mint amilyennek
Lennie kéne...

Ha elmegy majd egy napon,
Én kiugrom az ablakon,
De ha itt marad, megörülök,
Zárt osztályra kerülök,
A szabadságról fecseg,
De én a rabszolgája leszek,
Finom kis kínok, puha börtön,
Nem lehet mindig megmenekülnöm.

Angyal a pokolban - Ördög

Mikor a tudatra ébredt angyal a pokolba önként ment,
Vére forrni kezdett, s elemésztette magában a végtelent.
Alászállt a mennyből, fénye a tűzzel olvadva égett,
Szárnyait eldobta, más sorsot szánt neki a végzet.

Szent hidegsége, magasztos égi börtöne darabokra hullt,
Magával ragadta a bűnös vágy, szíve igazi szenvedélyre gyúlt.
Édes kísértés sóhajtott felé a bujaságtól izzadt falakból,
A gondolatok elhalványodtak, az értelem eltűnt a szavakból.

Szerelmes kárhozatban égő lelkek keserédes kiáltása szállt,
Az idő lelassult, majd a terhes semmittevésben végleg megállt.
A levegőben rég elfelejtett hitvesi csókok íze lebegett súlytalanul,
Büntetés és jutalom a szenvedély, melybe szívek vergődnek nyugtalanul.

Az angyal csak ment előre, s bár célját nem sejtette maga sem,
Biztosan vezette őt útján a vágytól elbódított kéjes érzelem.
Szíve újra és újra megdobbant, ahogy mennybéli lényként soha,
Mint a forró pokolbéli szél, erkölcsi láncai úgy tűntek tova.

S mikor már úgy érezte meghalt, mert elemésztette éhes vágya,
A pokol trónusához ért, hol már az alvilág ura epekedve várta.
Az angyal meglátva, nem tétovázott, elfelejtette az álszent múltat,
A lángoló trónushoz lépett, s az Ördöggel a teste lassan egybeolvadt