Lángolás - Ördög

Ég a tűz a kandallómban,
A lángok játsszák őrült táncuk,
A szívem is lángol most már,
Bár húz vissza kemény láncuk.

Beleborzong a zene is,
Mely a szívemből hangosan szól,
Annyira szeretlek kedvesem,
Hogy az már mámorító.

Vibrálnak a gondolatok,
Cikáznak gyorsan a fejemben,
Mit tettél velem Szerelmem,
Felgyújtottad az életem.

Lángra lobbantottad,
A mélyen elbúvó parazsat,
Megmozdítottad bennem,
A lelkemben rejlő aranyat.

Tudom, hogy lehetetlen,
De folyton Veled lennék,
Fognám a kezeid, az arcod,
Érted bármit megtennék.

Kemény és erős nő vagy,
Kinek akarata hatalmas,
De védlek, óvlak mindentől,
Tudd meg Te Irgalmas.

Érted bemennék a tűzbe,
Megégetném magam,
Lángokban én lennék a láng,
Csak add nekem magad.

Legyen enyém a tested,
Mely csodákat ad nekem,
Legyen enyém a gondolat,
Amely hozzám elvezet.

Legyen enyém az akaratod,
A szemed, s minden fényed,
Add nekem az érzéseid,
Visszaadom, biztos érzed.

Legyen enyém a szerelmed,
Mely mindennél fontosabb nekem,
Legyen enyém a harc,
Mely nélkül kevés az életem.

Ördög vagyok, könnyű nekem,
A Tűzben élek, nem féltenek,
De tudd, hogy Te megégettél,
Bármennyire figyeltelek.

Lángol már a testem is,
A szívemről nem is szólva,
A gondolatok is égnek már,
Legyen ez Neked mondva.

Lángolva szeretlek Téged,
Szeretve lángolok érted,
Kínoz, ha nem vagy velem,
Tudom, Te is ezt érzed.

Ne hagyjuk, hogy bárki,
Kinek nem tetszik szerelmünk,
Megtehesse velünk,
Hogy elvegye az eszünk.

Ne foglalkozz mással,
Csak a szerelmünkkel,
A Játékkal, melyet megkaptunk,
S játsszuk a testünkkel.

Élvezzük az Életünk,
Mely egymással lett teljes,
És írjunk tovább csendben,
Értük és ne ellen.

Lángoljunk hát mindig,
Akkor is ha ez fáj,
Égjünk porrá együtt,
A pokol tornácán.