Neked Uram, Egyetlenem - varnyu

Arra születtél, hogy az enyém légy

Hogy a Tiéd legyek

Hogy az Uram légy

Mindörökre.

Hogy feloldódjak Benned

mint arany a királyvízben

Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger

Hogy Nélküled már

szuverén önmagamban ne létezzek.

Adódik a kérdés: mi vagyok én?

Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét?

Egy szubmisszív lény, aki abban él,

hogy uralkodnak felette?

Még nem tudom.

De önmagamban már nem létezem.

Léted jelenti azt a tükröt,

melyben látom önmagam.

A birtoklás ösztöne kiegészült bennem.

Ne birtokos legyek már,

hanem birtokolt.
Valaki, aki csak Általad lesz teljes.

Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti.

Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen.

Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésnek.

Mint Te nekem.

Mert Uram vagy

És az maradsz

Mindörökre

Semmi vagyok már tényleg.

Nélküled semmi.

Nincs olyan, hogy Te meg én.

Csak mi...

Nincs kezedben sem bilincs, sem kötél.

Mégis valamivel raboddá tettél.

Mint vadász, ki csak ránéz a vadra

és az mozdulni sem mer, csak hagyja,

hogy zsákmányul ejtsék.

Mint Te nekem.

Mert Uram vagy

És Uram maradsz

Mindörökre!