Nem érdekel - Erato

Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe,
És nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,
Amikor már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni
Önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot,
Melyet üres óráidra magad mellé választottál.
Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz,
És hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
Hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
Hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől,
Hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat,
És a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd,
Vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem,
És önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni
Az extázistól megrészegedve anélkül,
Hogy figyelmeztetnél bennünket,
Legyünk óvatosak, reálisak,
És emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni,
És tovább menni a kétségbeesés,
És a fájdalom éjszakája után,
Megviselten, hogy gyermekeidnek megadd mindazt,
Amire szükségük van.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
Hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül,
Hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e,
S ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,
Ha nem minden nap pompázik.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal,
És kudarcaiddal együtt élni,
És a tóparton állva mégis a Hold felé kiáltani:
Igen!