Dante: Isteni színjáték


Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába.


Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
Az ős Szeretet és a fő Okosság.


Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
Csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

2010. február 19., péntek

Gyere velem - Erato




Gyere velem...
És megtanítalak szárnyak nélkül repülni.
Gyere velem...
És megtanítalak szívből szeretni.
Gyere velem...
És megtanítalak arra, hogy ne csak nézz, hanem láss is.
Érezted már úgy,
Hogy már semmire sem vágysz jobban, mint egy társra,
Ki ha kell,
Odaadja a szárnyát, hogy messzire repülhess,
Ha valami fáj,
Vagy ki szívét adná neked, hogy tudd milyen az,
Ha szeretnek,
Ha kő szíved helyébe melegség költözik,
Vagy ki szemét adná,
Hogy az élet szebbik felét is meglásd,
Olyan dolgokat,
Mik előtt régebben szemet hunytál?
Van olyan ember egyáltalán,
Aki mellett merünk önmagunk lenni?
Ki mellett nem kell,
Hogy álarc takarja igazi éned...?

Tudom, hogy van...

Én vagyok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése