Dante: Isteni színjáték


Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába.


Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
Az ős Szeretet és a fő Okosság.


Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
Csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

2010. február 19., péntek

Ha elmegy - Erato


Ha elmegy majd egy napon,
Én kiugrom az ablakon,
De ha itt marad, megőrülök,
Zárt osztályra kerülök,
A szabadságról fecseg,
De én a rabszolgája leszek,
Finom kis kínok, puha börtön,
Nem lehet mindig megmenekülnöm...

Vonzóbb, mint valaha,
Szép és megszelidíthetetlen,
Gyalázatos éjszaka,
Senki se véd meg önmagam ellen,
Keringek, bolyongok,
Szeretni fog, amíg belehalok,
De a dolgok ott kezdődnek el,
Ott kezdődik el, ami kell...

Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!

Zűrzavar és borzalom,
Vele lenni jó nagyon,
És, ha bárhol máshol lehetnék,
Én akkor is vele maradnék,
Megidéz egy szellemet,
Amit megfékezni nem lehet,
Gyönyörű szép, kozmikus barna szemek,
Meg lehet még az, ami elveszett...

Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!

Ostoba helyzet,
Váratlanul leterít,
Én nem mondok le róla,
kígyó-kígyó-kigyógyít,
Újra kezdem,
Mindig az a vége,
Mert jobb, mint amilyennek
Lennie kéne...

Ha elmegy majd egy napon,
Én kiugrom az ablakon,
De ha itt marad, megörülök,
Zárt osztályra kerülök,
A szabadságról fecseg,
De én a rabszolgája leszek,
Finom kis kínok, puha börtön,
Nem lehet mindig megmenekülnöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése