Ismét élek - Ördög

Csak vékony hártya feszül
Sötétség és ragyogás között.
A feltörő gyönyör diadalt arat
Minden fájdalom fölött.
A megtisztulás útja
Csupa lüktetés
Az öntudat tengerén.
Elmerülés és felszínre kerülés,
Tudni kell fékezni a feltörőt,
Visszatartani a kitörni akaró pillanatot,
Szenvedve várni a robbanást.
Megfeszülni kell
Még...Még tovább.
Elpattan szinte az elviselhető,
A lehetetlen határára közel.
Önmagad mélységeibe zuhansz,
Érzed az egész Világegyetemet,
Rajtad kívül nincs semmi.
A Mindenség benned születik meg
Minden létező fájdalom
Minden energia
Beléd olvad és eltűnik.
Az Univerzum minden démona,
Te vagy a Nő, kit a képzetem teremt,
Akivel megosztom az álmom,
Rajtad kívül nincs senkim,
A tested, melyre mindig vágyom,
Az érintés, mellyel beléd hatol,
A kín, mellyel tovább lángol,
Az ismeretlen utáni vágyakozás,
Értem élj Te, legyél bárhol.
Hirtelen megfeszül a tested húrja,
Nézel rám most hirtelen,
Bilincsben szenved mind a két kezed,
Kérdezel szemeddel nesztelen,
Akarsz, mert engem érzel,
Várod a bizonytalan jövőt,
Nem tudod, csak belülről érzed,
Urad szolgálod, a felnövőt.
Hirtelen megpattan a fegyelem-hártya,
Sikoly örvénye hullámzik elő,
Leszakad a sötétség máza.
Félelmeket repeszt szét a fény,
Benned van minden jó forrása
Meggyötört testedből fakad az őserő.
Kitágul a tudat és a lélek,
Ujjong a lelked:

Ismét élek.