Neked Uram, Egyetlenem - Ördög

Arra születtél, hogy az enyém légy Hogy a Tiéd legyek Hogy az Uram légy Mindörökre. Hogy feloldódjak Benned mint arany a királyvízben Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger Hogy Nélküled már szuverén önmagamban ne létezzek. Adódik a kérdés: mi vagyok én? Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét? Egy szubmisszív lény, aki abban él, hogy uralkodnak felette? Még nem tudom. De önmagamban már nem létezem. Léted jelenti azt a tükröt, melyben látom önmagam. A birtoklás ösztöne kiegészült bennem. Ne birtokos legyek már, hanem birtokolt. Valaki, aki csak Általad lesz teljes. Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti. Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen. Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésnek. Mint Te nekem. Mert Uram vagy És az maradsz Mindörökre Semmi vagyok már tényleg. Nélküled semmi. Nincs olyan, hogy Te meg én. Csak mi... Nincs kezedben sem bilincs, sem kötél. Mégis valamivel raboddá tettél. Mint vadász, ki csak ránéz a vadra és az mozdulni sem mer, csak hagyja, hogy zsákmányul ejtsék. Mint Te nekem. Mert Uram vagy És Uram maradsz Mindörökre!" ( írta: varnyu ) Egy vers, melyet sokadszorra olvasok el magamnak, vajon milyen lehet az az érzés, mely mindent elsöpörve robog feléd? Amelynek nincsenek akadályok, amik mindenen keresztül törnek és rád zúdítják érzelmüket? Milyen érzés lehet, ha Téged valaki rajongva imád, ha érted bármire képes, ha számára csak Te létezel? Nincs külvilág, nincs semmi körülötte, csak Te, az Úr, s Ő a Te rabszolgád..
Késő nyári nap volt, autóm kötelező szervizben, a munkaidőm letelt már, mit csináljak este 6-ig, mire kész lesz az átvizsgálás. Felmegyek anyuékhoz, úgyis már itt az ideje egy látogatásnak. Felszállok a 6-os villamosra, s szerencsémre van egy szabad ülőhely. Utálom a tömeget, s a tömegközlekedést, így kimaradhatok a lökdösődésből. Egy lány ül velem szemben, vállig érő világos barna a haja, vékony testalkatú, átlagos lány. Szerintem 25 éves lehet. Nézek ki az ablakon, megint áll minden a Nagykörúton, szörnyű ez a város, még szerencse, hogy néhány éve kiköltöztem Pest vonzás körzetében lévő erdei kis faluba. Nem bírnám ki ezt nap, mint nap. Visszafordulok, s azt veszem észre, hogy a velem szemben ülő lány hirtelen elkapja rólam a tekintetét. Nocsak érdeklődik irántam, vagy csak a véletlen játéka volt az egész. Teszek egy próbát. Ismét kibámulok az ablakon, majd vissza a kocsi belseje felé. Ugyanaz a történet, félrekapott tekintet, kis pirulás az arcon. Ez már nem lehet véletlen, gondolom, de sajnos itt a végállomás, s le kell szállnom. Amint megyek anyuék felé, észreveszem, hogy a lány előttem megy, szintén arrafelé. Nem sietek, mögötte lépdelek, nem akarom megelőzni, kíváncsi vagyok, merre megy. Ő hátranéz, észrevesz, kicsit megrémül, s jobban kezdi szaporázni a lépteit. Én is gyorsítok, valljuk be, tetszik a játék: Én a vadász, a Lány a vad, s megyek utána, hogy becserkésszem. A vad riadt tekintettel néz vissza rám, amikor befordul anyuék utcájába, s riadalma akkor lesz a legnagyobb, amikor a bejárati ajtónál megállok mögötte. -Miért szórakozik maga Velem, miért követ? - kérdezi tőlem. Határozottnak akar látszani, de érzem a félelmet a hangjában. Elővillannak egy vers sorai: "Mint a vadász, ki csak ránéz a vadra, és az mozdulni sem mer, csak hagyja, hogy zsákmányul ejtsék." De mégsem, nem akarom megijeszteni ezt a kedves lányt, s így válaszolok neki: -Nem Téged követlek, Kedves! A szüleimet jöttem meglátogatni, akik ebben a házban laknak a 3. emeleten. -Komolyan? -kérdezi meglepődve, de a hangján érzem, hogy egy kicsit sem hisz nekem. -A Kovácsék a szüleim, a 12-ben. Én vidéken lakom, s ritkán tudom meglátogatni Őket - mondom nem kis lelkiismeret furdalással. -De Te is itt laksz? - kérdezem, s ezzel próbálom oldani a köztünk lévő feszültséget. -Igen a másodikon a szüleimmel, anyukám a kozmetológus. Én meg azt hittem, hogy valami szatír követ a villamosról. Hűha, ezt a jelzőt sem használták még rám. De valamiért furcsák voltak a szavai, mintha azt várta volna, hogy tényleg kövessék, mint egy áldozatot. Elhessegettem magamtól a gondolatot, s beléptünk a lépcsőházba. A másodikon elváltunk, én mentem tovább, de éreztem, hogy tovább figyel, vajon tényleg a szüleimhez megyek-e. Nyílt az ajtó, s anyu kiáltott fel a meglepetéstől: -Laci, ezt a meglepetést! De jó, hogy látlak.
Mindjárt 6 óra mennem kell, a kocsim már kész. Elköszönök a szüleimtől és elindulok lefelé. A Lány ajtaja résnyire nyitva, s amint a lépcsőfordulóhoz érek, máris kinyílik. -Ezt a véletlent - mondja Ő, egyszerre jövünk, s egyszerre megyünk is el. Hát ez utóbbi nem is lenne annyira ellenemre. -Véletlen, - kérdem kissé hamiskás mosollyal az arcomon, utalva a nyitott ajtóra - mintha vártál volna... -Dehogyis, csak a földszinten vettem észre, hogy otthon hagytam a pénztárcám, s visszaszaladtam érte. Megyek a Tescóba vásárolni. Az arcán megjelenő pír jelezte, hogy az elmondottak elég messze álltak a valóságtól. -Ön merre megy Uram? - kérdezi ártatlan szemekkel, de én már tudom, hogy ebből ma nem lesz már otthoni TV-zés... -Az autómért a szervizbe, pont a Tesco felé van, akár mehetnénk együtt is - javasoltam. -A legnagyobb örömmel Uram, nekem ez megtiszteltetés - mondta, s a tekintetét a földre szegezte. Finoman megemeltem az állát, s a szemébe néztem. -Miért nem nézel rám? - kérdeztem. -Hát szabad Uram, megengedi? Kicsit furcsa és szokatlan volt nekem ez a stílus, de nem esett rosszul az a tisztelet, amivel ez a lány közeledett felém...
A szerviz és a Tesco után meghívtam egy kávéra, majd ettünk is valamit. A lány mindvégig nagy tisztelettel és magázódva beszélt hozzám, kérésemre mesélt az életéről: -Apám egy nagyon domináns, határozott, és néha agresszív ember volt, és már egész kiskoromban megtanultam, ha nem akarom kihúzni a gyufát, akkor engedelmeskednem kell neki, mert különben büntetést kapok tőle. Eleinte nagyon féltem ezektől, mert mesteri fantáziával találta ki nekem a keményebbnél keményebb büntetéseket. Valamilyen röntgen szemekkel mindig tudta, hogy nekem épp mi fájna a legjobban, és attól tiltott el . Gyakran el is vert, hiába próbáltam mindenben a kedvére tenni, mindenben talált valami kivetni valót, s már el is járt a keze. Sokat sírtam, mert fájt a lelkemnek és a testemnek is a büntetése. -Tudja, az utóbbi időben, amikor a fenekemet verte tiszta erejéből, már nem is a fájdalmat éreztem, hanem valamilyen gyönyört. Ahogy az ölébe fektetett, lehúzta a bugyimat és elverte a fenekem, valami elindult bennem, bizseregni kezdett először a puncim, majd az egész testem, szinte extázisba kerültem. Éreztem, hogy abba akarja hagyni a verést, de én beszóltam neki, hogy csak ennyit tud, mert nem is fáj... Szerencsémre folytatta, és én megfeszült testtel jutottam el a gyönyörig. Remegett minden testrészem, vonaglott a testem, sikítottam, de persze az apám azt hitte, hogy a fájdalom miatt teszem ezt, és beleerősített: -Kell még te kis engedetlen szuka? - mondta, s folytatta a verésemet. Aznap háromszor is sikerült elélveznem. Egyszer, úgy 16 éves koromban, amikor valamilyen isteni csoda folytán majdnem egy hónapig nem kaptam tőle verést, kezdett hiányozni a haragja, a büntetései. Ki akartam provokálni tőle azt, hogy megharagudjon rám, és hogy megkapjam érte a büntetésem, amire egyben vágytam is már. Bevallom őszintén, újra szerettem volna érezni a gyönyört. De ami akkor történt velem, az még engem is meglepett. Apám egy munkatársával jött haza, aki már kapatos volt, ahogy apám is. Engem nem zavart a jelenléte, sőt még inkább pimaszabb voltam apámmal az idegen előtt, számítva arra, hogy keményebb lesz a büntetése, s én annál jobban fogom élvezni. Látszott apám arcán a mérhetetlen düh, hogy a munkatársa és a barátja előtt szemtelenkedek vele, és így szólt: -Te szemét, mit képzelsz magadról, szemétkedsz velem Pista előtt? Na, megállj csak, ezért megkapod a magadét, te szemétláda. -Nesze, a tiéd - szólt apám a barátjához - előtted volt szemtelen velem, azt csinálsz vele, amit csak akarsz. Kezdtem félni, remegni, hisz nem ismertem az új gazdám, és könyörögni kezdtem: -Apa, kérlek ne, ne adj oda ennek, bármit megteszek neked, térden állva könyörgök Neked alázatosan. Ne kérlek neeeeeeee... De már késő volt. A barátja, egy nagydarab benga állat, csillogó szemmel megfogott a lófarkamnál fogva, és azzal húzott be a szobámba. -Most azt fogod tenni, amit én parancsolok neked, és ha jó leszel, megúszod élve. Már komolyan kezdtem félni ettől az embertől, de ahogy néztem rá, valahogy - nem is értem miért - arra gondoltam, hogy én ezt a büntetést még jobban fogom élvezni, mint az apámét. Összeszedtem minden bátorságom és megszólaltam: -Úgy sem mer bántani engem, gyáva ahhoz! - kezdtem provokálni, mert azt éreztem, hogy kezd elszállni a bátorsága.
Eredményes volt a cukkolásom, mert vibráló szemekkel jött felém, elkapta a csuklóm, és leszorított az ágyra hason fekvésben. Ráült a hátamra és lehámozta rólam a miniszoknyámat, csak úgy pattantak le róla a gombok. Hatalmasat vágott a fenekemre, de rezdülni se tudtam a súlya alatt, és ezzel egyidejűleg letépte rólam a bugyimat, ami cafatokba hullott az ágyam mellé. A fájdalomtól visítani tudtam volna, ahogy tépte rólam, keményen belemart a húsomba... de nem mertem megszólalni. Láttam rajta, hogy kicsit elgyengült a történetének elmondása közben, és mivel nagyon érdekelt a folytatás, segíteni akartam neki. -Köszönöm, hogy megtisztelsz engem a bizalmaddal, hogy mindezt elmondod nekem. Nem akarsz valamit inni, valami erősebbet? -Egy vodka narancs talán segítene. Intettem a pincérnek, aki a rendelés felvétele után néhány perccel kihozta a kért italokat. A lány mohón megfogta a poharát, és fenékig ürítette, miközben intettem a pincérnek, hogy hozhatja a következőt. Hálás kis mosoly volt a válasz, majd bátran folytatta a történetét. Apám barátjának az amúgy is mámoros szeme még jobban elhomályosult attól a tudattól, hogy engem a játékszerének tudhatott be, mivel az uram bármit megengedett neki. Egy ideig a fenekemet verte a tenyerével, és már azt hittem itt véget is ér a tudománya, de ő is új élvezetekre vágyott. Leszállt a hátamról, majd megfogta a hajam, s annál fogva rántott fel térdelő helyzetbe. Az arcom a hatalmas, hosszú és vastag farkával egy vonalba került. -Szopj, te kis kurva! - adta az utasítást, s én riadt szemmel ugyan, de az ismeretlen iránti vágyakozással a szívemben kezdtem a parancs végrehajtásárhoz, úgy ahogy a filmeken láttam. Éreztem rajta, hogy tetszik neki, de nem elégedett meg ennyivel. Megfogta a tarkóm, s hirtelen teljesen magára húzott. A farka teljes hosszában eltűnt a számban és a nyelőcsövemben. Fuldokolni kezdtem, mire elengedett. -Lazítsd el magad, úgy könnyebb lesz! - biztatott, de nem győzött meg igazán. -Na gyere, próbáld újra! - s bár a keze újra a tarkómon volt, most nem éreztem a nyomást, és én próbáltam magamtól minél nagyobb darabot elsüllyeszteni a farkából a számban. Így erőszak nélkül sokkal jobb volt, és majdnem teljesen le tudtam nyelni. Látszott arcán a megelégedettség, hisz álmában sem gondolta volna, hogy én magamtól is ilyen engedelmes leszek. Sokáig játszottam így vele, egyre ügyesebb voltam, s a vége felé már szinte akadálytalanul tudta tövig a számba dugni hatalmas szerszámát, rendesen szájba baszott. Láttam a szemén, hogy közeleg a csúcsponthoz, de mivel nem akart még elélvezni, kikapta a számból a farkát, amit én kis mosollyal nyugtáztam. -Kiröhögtél, kis ringyó? Na várj csak! A kezeimet egy kézzel hátra szorította, a testem ívben megfeszült, és ő, a hatalmas faszával, elkezdte verni az arcomat. Meglepődve tapasztaltam a fájdalmat, igen kellemetlen volt, lassan kezdett égni az arcom minden felé. De nekem nem ez járt az eszemben már régóta. -Remélem nem haragszik meg Uram, hogy ilyen mocskos szavak hagyják el a számat, de szeretném, ha hallaná, érezné, hogy ott és akkor mi történt velem. Ugye folytathatom a történetem? Én csak egy fejbiccentéssel válaszoltam neki, mert nem szerettem volna, ha kizökken a most is átélt rémálomból...
Hálás volt az újabb italért, s folytatta a számomra megdöbbentő, s félelmetes történetét. -A büntetésem alatt már megéreztem, hogy ez a férfi kell nekem, mert erős volt, kemény, határozott és domináns. Én már régóta tudtam, hogy ilyen emberre vágyom. Kapcsolatunk 6 évig tartott, aminek egy súlyos baleset vetett véget, megbénult. Sokáig, sok férfinál kerestem azóta a gyönyört, de nem élveztem el többé soha. Nem találtam meg azt a férfit, aki hozzá hasonló módon ki tudta volna elégíteni perverz vágyaimat, pedig azzal is próbálkoztunk, hogy Pista előtt szeretkeztem egy férfivel, s ő ütött, vert engem. Nem éreztem azt, amit vele... -Ma délután, amikor elkezdett követni, újra éreztem azt a remegést a testemben, amit Pistával is, amikor vele voltam. - Kérem Uram, legyen a Domom, legyen az Uram, legyen a Parancsolom! Valósítsa meg egy törékeny lány álmait, vágyait! Kérem, tegyen velem azt, amit csak akar, mindenre hajlandó vagyok, ha szigorú nevelőm lesz! Kérem Önnek, könyörgök!- mondta és a kávézóban letérdelt elém, a kezeimet kezdte csókolgatni. Én felállítottam, leültettem a székre, és elmondtam neki, hogy ez már szerintem beteges dolog, neki pszichológusra lenne szüksége. Ő tiltakozott ez ellen teljes szívéből, azt mondta, hogy ő már nem tudna másként élni. Mivel én a sub-dom játékokat kedvelem, de csak, mint erotikus szerepjátékot, nem mentem bele ebbe az őrült kapcsolatba. Sokáig találkozgattunk, sokat beszélgettünk ezután is, mert szerettem volna neki segíteni. Két alkalommal, a szeretkezéssel is megpróbálkoztunk, a vad, domináns szerepjátékokkal is, de velem sosem tudott elélvezni, kevés volt az neki, amit e téren én nyújtani tudtam. Sajnos Ő sem tudott megváltozni, és ha jól tudom nem találta meg azt a partnert, aki az élet minden területén teljesítené a vágyait. Remélem nem is fogja, de talál egy olyan férfit, aki igaz társa lesz, és megváltoztatja az életét...ha nem is a szexben. Epilógus Ezt a történetet, azért írtam le, hogy annak, aki elolvassa, örök tanulság legyen, és tudja hol a határ a BDSM-hez tartozó, izgató és változatos erotikus játékok, s a beteges szenvedélyek között. Kérek minden férfitársamat, hogy aki egy ilyen védtelen teremtéssel találkozik, ne használja ki a tálcán kínálkozó lehetőséget, hanem segítsen neki elfelejteni mindazokat a borzalmakat, amit átélt, s mindenképpen irányítsák a szerencsétlen lányt egy pszichológushoz. Az Ördög