Dante: Isteni színjáték


Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába.


Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
Az ős Szeretet és a fő Okosság.


Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
Csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

2010. február 19., péntek

Bánat - Erato


Várni valakit, ki nem jön többé vissza,
Eljönni onnan, ahol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket fogadni, mik szemedbe égnek,
Kergetni egy álmot, s azt soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Szavakat őrizni, mik lelkedre hullanak,
Remegő ajakkal idézni a múltat.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívszorongva várni, nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni,
Mással látni őt és utána fordulni.
Kacagni boldogan hazug lemondással,
Hazamenni sírva, könnyes zokogással,
Otthon átsírni hosszú éjszakát,
S imádkozni, hogy ő sose tudja meg:
Mi is az a bánat."

Angyali Ördög - Ördög

Szerelmem vagy,
Érzem benned a vágyat,
Érzem a tüzet és a jelet,
Mely kiválasztott,
Melyet kiválasztottam,
Az érzést, mely mindennél,
Az életemnél is fontosabb.

Barátom vagy,
Hisz elmondod, ha bánt,
Hisz én is elmondhatom,
A sikert, a boldogságot,
Az örömöt, s bánatot,
A jót és a rosszat,
A baráti jobbat, fogadd!

Társam vagy,
Együtt indultunk el az úton,
S együtt is akarunk
Megérkezni a célhoz,
Ahol a testünk és a lelkünk
Már egyet akar, kér, követel,
Az önfeledt boldogságot.

Szeretőm vagy,
A tökéletesség, a tökély,
A borzongás, a zsibbadás,
A remegés, a félelem,
A vágy, mely áttör mindenen,
A kérdés, mit hoz a jövő?
Izgalmas játék, meglepő.

Mindenem vagy,
Mert akarlak, mert kívánlak,
Mert vágyom Rád minden nap,
Szomjazom a szavaidra,
Éhezem a csókjaidra, a szádra,
A tested remegésére,
A lelked érintésére.


Ördög legyek, vagy Angyal?
Kérdezem magamtól,
Hisz bennem van mindkettő,
Ezért szeretsz, ezért félsz,
Ezért vagyok, ezért kérsz,
Hogy örökre legyek a Te
Ördögi angyalod.

Ördög és Angyal - Ördög


Ördög voltam és gyönyörű angyal,
Ahogy esett éppen,
Pokolra jutottam, szálltam az égen
Voltam hű és hűtlen
Hol gazdag voltam, hol nagyon szegény,
Bátor, bár néha féltem,
De soha, senki ne mondja rám:
nem az álmaimnak éltem....

Nem érdekel - Erato


Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe,
És nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,
Amikor már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni
Önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot,
Melyet üres óráidra magad mellé választottál.
Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz,
És hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
Hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
Hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől,
Hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat,
És a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd,
Vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem,
És önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni
Az extázistól megrészegedve anélkül,
Hogy figyelmeztetnél bennünket,
Legyünk óvatosak, reálisak,
És emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni,
És tovább menni a kétségbeesés,
És a fájdalom éjszakája után,
Megviselten, hogy gyermekeidnek megadd mindazt,
Amire szükségük van.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
Hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül,
Hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e,
S ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,
Ha nem minden nap pompázik.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal,
És kudarcaiddal együtt élni,
És a tóparton állva mégis a Hold felé kiáltani:
Igen!

Neked Uram, Egyetlenem - varnyu

Arra születtél, hogy az enyém légy
Hogy a Tiéd legyek
Hogy az Uram légy
Mindörökre.
Hogy feloldódjak Benned
mint arany a királyvízben
Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger
Hogy Nélküled már
szuverén önmagamban ne létezzek.
Adódik a kérdés: mi vagyok én?
Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét?
Egy szubmisszív lény, aki abban él,
hogy uralkodnak felette?
Még nem tudom.
De önmagamban már nem létezem.
Léted jelenti azt a tükröt,
melyben látom önmagam.
A birtoklás ösztöne kiegészült bennem.
Ne birtokos legyek már,
hanem birtokolt.
Valaki, aki csak Általad lesz teljes.
Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti.
Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen.
Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésnek.
Mint Te nekem.
Mert Uram vagy
És az maradsz
Mindörökre
Semmi vagyok már tényleg.
Nélküled semmi.
Nincs olyan, hogy Te meg én.
Csak mi...
Nincs kezedben sem bilincs, sem kötél.
Mégis valamivel raboddá tettél.
Mint vadász, ki csak ránéz a vadra
és az mozdulni sem mer, csak hagyja,
hogy zsákmányul ejtsék.
Mint Te nekem.
Mert Uram vagy
És Uram maradsz
Mindörökre!

Lángolás - Ördög


Ég a tűz a kandallómban,
A lángok játsszák őrült táncuk,
A szívem is lángol most már,
Bár húz vissza kemény láncuk.

Beleborzong a zene is,
Mely a szívemből hangosan szól,
Annyira szeretlek kedvesem,
Hogy az már mámorító.

Vibrálnak a gondolatok,
Cikáznak gyorsan a fejemben,
Mit tettél velem Szerelmem,
Felgyújtottad az életem.

Lángra lobbantottad,
A mélyen elbúvó parazsat,
Megmozdítottad bennem,
A lelkemben rejlő aranyat.

Tudom, hogy lehetetlen,
De folyton Veled lennék,
Fognám a kezeid, az arcod,
Érted bármit megtennék.

Kemény és erős nő vagy,
Kinek akarata hatalmas,
De védlek, óvlak mindentől,
Tudd meg Te Irgalmas.

Érted bemennék a tűzbe,
Megégetném magam,
Lángokban én lennék a láng,
Csak add nekem magad.

Legyen enyém a tested,
Mely csodákat ad nekem,
Legyen enyém a gondolat,
Amely hozzám elvezet.

Legyen enyém az akaratod,
A szemed, s minden fényed,
Add nekem az érzéseid,
Visszaadom, biztos érzed.

Legyen enyém a szerelmed,
Mely mindennél fontosabb nekem,
Legyen enyém a harc,
Mely nélkül kevés az életem.

Ördög vagyok, könnyű nekem,
A Tűzben élek, nem féltenek,
De tudd, hogy Te megégettél,
Bármennyire figyeltelek.

Lángol már a testem is,
A szívemről nem is szólva,
A gondolatok is égnek már,
Legyen ez Neked mondva.

Lángolva szeretlek Téged,
Szeretve lángolok érted,
Kínoz, ha nem vagy velem,
Tudom, Te is ezt érzed.

Ne hagyjuk, hogy bárki,
Kinek nem tetszik szerelmünk,
Megtehesse velünk,
Hogy elvegye az eszünk.

Ne foglalkozz mással,
Csak a szerelmünkkel,
A Játékkal, melyet megkaptunk,
S játsszuk a testünkkel.

Élvezzük az Életünk,
Mely egymással lett teljes,
És írjunk tovább csendben,
Értük és ne ellen.

Lángoljunk hát mindig,
Akkor is ha ez fáj,
Égjünk porrá együtt,
A pokol tornácán.

Kőtestű angyal - Ördög


Kőtestű angyal,
Néz fel az égre,
Arcán a bánat,
Kőszárnyak nem szállnak
Kereszten csendben,
Vérző márvány-isten,
Arcáról peregnek,
A könnyek
Nevek elmosódva,
Korhadt kereszten,
Szegényes dombok,
Nincs igazság itt sem...


Ismét élek - Ördög


Csak vékony hártya feszül
Sötétség és ragyogás között.
A feltörő gyönyör diadalt arat
Minden fájdalom fölött.
A megtisztulás útja
Csupa lüktetés
Az öntudat tengerén.
Elmerülés és felszínre kerülés,
Tudni kell fékezni a feltörőt,
Visszatartani a kitörni akaró pillanatot,
Szenvedve várni a robbanást.
Megfeszülni kell
Még...Még tovább.
Elpattan szinte az elviselhető,
A lehetetlen határára közel.
Önmagad mélységeibe zuhansz,
Érzed az egész Világegyetemet,
Rajtad kívül nincs semmi.
A Mindenség benned születik meg
Minden létező fájdalom
Minden energia
Beléd olvad és eltűnik.
Az Univerzum minden démona,
Te vagy a Nő, kit a képzetem teremt,
Akivel megosztom az álmom,
Rajtad kívül nincs senkim,
A tested, melyre mindig vágyom,
Az érintés, mellyel beléd hatol,
A kín, mellyel tovább lángol,
Az ismeretlen utáni vágyakozás,
Értem élj Te, legyél bárhol.
Hirtelen megfeszül a tested húrja,
Nézel rám most hirtelen,
Bilincsben szenved mind a két kezed,
Kérdezel szemeddel nesztelen,
Akarsz, mert engem érzel,
Várod a bizonytalan jövőt,
Nem tudod, csak belülről érzed,
Urad szolgálod, a felnövőt.
Hirtelen megpattan a fegyelem-hártya,
Sikoly örvénye hullámzik elő,
Leszakad a sötétség máza.
Félelmeket repeszt szét a fény,
Benned van minden jó forrása
Meggyötört testedből fakad az őserő.
Kitágul a tudat és a lélek,
Ujjong a lelked:
Ismét élek.

Ha elmegy - Erato


Ha elmegy majd egy napon,
Én kiugrom az ablakon,
De ha itt marad, megőrülök,
Zárt osztályra kerülök,
A szabadságról fecseg,
De én a rabszolgája leszek,
Finom kis kínok, puha börtön,
Nem lehet mindig megmenekülnöm...

Vonzóbb, mint valaha,
Szép és megszelidíthetetlen,
Gyalázatos éjszaka,
Senki se véd meg önmagam ellen,
Keringek, bolyongok,
Szeretni fog, amíg belehalok,
De a dolgok ott kezdődnek el,
Ott kezdődik el, ami kell...

Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!

Zűrzavar és borzalom,
Vele lenni jó nagyon,
És, ha bárhol máshol lehetnék,
Én akkor is vele maradnék,
Megidéz egy szellemet,
Amit megfékezni nem lehet,
Gyönyörű szép, kozmikus barna szemek,
Meg lehet még az, ami elveszett...

Toporzékolok a vágytól,
Megszerezni meg tudom,
Toporzékolok a vágytól,
De megtartani nem bírom!

Ostoba helyzet,
Váratlanul leterít,
Én nem mondok le róla,
kígyó-kígyó-kigyógyít,
Újra kezdem,
Mindig az a vége,
Mert jobb, mint amilyennek
Lennie kéne...

Ha elmegy majd egy napon,
Én kiugrom az ablakon,
De ha itt marad, megörülök,
Zárt osztályra kerülök,
A szabadságról fecseg,
De én a rabszolgája leszek,
Finom kis kínok, puha börtön,
Nem lehet mindig megmenekülnöm.

Gyere velem - Erato




Gyere velem...
És megtanítalak szárnyak nélkül repülni.
Gyere velem...
És megtanítalak szívből szeretni.
Gyere velem...
És megtanítalak arra, hogy ne csak nézz, hanem láss is.
Érezted már úgy,
Hogy már semmire sem vágysz jobban, mint egy társra,
Ki ha kell,
Odaadja a szárnyát, hogy messzire repülhess,
Ha valami fáj,
Vagy ki szívét adná neked, hogy tudd milyen az,
Ha szeretnek,
Ha kő szíved helyébe melegség költözik,
Vagy ki szemét adná,
Hogy az élet szebbik felét is meglásd,
Olyan dolgokat,
Mik előtt régebben szemet hunytál?
Van olyan ember egyáltalán,
Aki mellett merünk önmagunk lenni?
Ki mellett nem kell,
Hogy álarc takarja igazi éned...?

Tudom, hogy van...

Én vagyok!

Az Utolsó Démon - Ördög


Kezdetét vette
A mindennek vége.
Lángol a világ,
Hervad minden virág.
Emlékké válnék,
Gyilkos nővel hálnék.
Téboly vagy közhely,
Jön és nem, nem megy el.

Az utolsó démon,
Megáld és vétkez.
Itt lesz holnapon.
Angyal hát vétkezz.
Öld meg a néped,
Majd vedd a véred.

Gyújtsd meg a lángot,
A fényes Mennyországot.
Mutasd meg arcod,
Rántsd ki a kardod.
Harcolj és vessz el,
Tépd a sebed fel.
Mindenki elvész,
Ha eljön a lelkész.

Az utolsó démon,
Mindent megérez.
Itt lesz holnapon.
Angyal így vétkez.
Halottnak szép szó,
Élőnek béklyó.

Vörös égre nézel,
Így lett hát nézd el.
Szeress, vagy vess meg,
De ne gyűlöld a tetted.
Így lett megírva,
Tarts hát lángodba.
Tisztíts meg rögvest,
Földbe rózsákat vess.

Az utolsó démon
Harcol itt éppen.
Itt lesz holnapon,
Angyal tépi éppen.
Szárnyak a vérben,
Meghalnak mindketten.

Szívdobbanás - Erato


Dobban a szívem, egy emlék fellobban
Téged hív minden dobbanás.
Egy ajtó megnyílik, és felfénylik minden
Átjutunk az álmok kapuján.

Oly jó, úgy fáj, ahogy hív most a szív,
Egy eltűnt világból, újra hazahív,
Egy végtelen űr, ami elválaszt már.
De Te itt vagy még, élsz bennem,
Mint hallod, a szívdobbanást.

Tőled és érted - eljöttem szeretni
Általad születtem - szerelem
Nem vágyom többet, csak tudjak így szeretni
És megmaradni mindig Teneked.

Miért szenvedünk - mindig ártatlanul,
Minden álmunk így végleg a mélybe hull,
A végtelen űr így hív vissza már,
De Te itt vagy még bennem,
Mint hallod a szívdobbanást...

2010. február 15., hétfő

Vad éjszaka-Zaphyris

2010. február 13., szombat

Kyara estéje-Zaphyris


Kyara nagyon készült az estére.Illatos fürdőt vett, derékig érő hosszú haját is megmosta, tökéletes estére vágyott, és minden zsigere azt súgta, nem fog csalódni.A konyhából isteni illatok szálldostak, mennyi vacsora volt készülőben.A bor megfelelő módon behűtve, a szobába romantikus félhomály, és kellemes meleg, az ablak mögött pedig mintha rendelésre történne, hatalmas pelyhekben hullott a hó.Minden adva volt egy végeláthatatlan szerelmes estéhez.Kyara épp a vacsora tálalásához kezdett mikor Ian belépett.Munkától megfáradt arca rögtön megenyhült, mosolya mindent elsöprően hatott a lányra.Ian megölelte, megcsókolta, és orra rögtön felfigyelt a finom illatokra, és szeme sarkából nem téveszthette az üveg bort sem.Nem kellett semmi kimondani, Ian tudta, várta és vágyta ezt a pillanatot. Lehet egész nap távol voltak egymástól, mégis valami láthatatlan kötelék volt közötti, néha ez meg is rémítette őket, hiszen nem régóta ismerték egymást. Ian a hidegtől átfagyva, és az otthon melegétől felhevülve, különös kettős állapotba került.Szüksége volt még melegségre, így fájó szívvel de forró fürdőt készült venni.Kyara nem bánta, befejezte a tálalást, elmosogatott és át adata magát a vágyakozásnak.Ian nem időzött sokáig, és a tőle megszokott módon egy apró törülközőben szambázott ki a fürdőből. Kyara újra és újra beleborzongott a tökéletes test látványába, és persze a hozzá tartozó mosolygós-boldog arcba, a csillogó szemekbe és abba a természetességbe ami a férfiből áradt. Ian nem öltözött fel a vacsorához, megköszönte kedvesének az ételt, majd enni kezdtek, és közben beszélgetni kezdtek, ahogy ezt minden találkozásukkor örömmel tették. De ez a beszélgetés se volt mindennapos, ahogy az alkalom atmoszférája sem.Vágyaikról kezdtek el beszélgetni, nem csoda , hogy a vacsora lassan fogyott, nem úgy a negédes bor. Gátlásaik úgy omlottak le mint a Niagara vízesés. Már mindketten pattanásig feszülten kívánták a másikat, de ez az éjszaka különleges volt.Nehezen de befejezték a vacsorát, a bor mellé és az étkezés megkoronázásaképp cigarettáért nyúltak volna, de ekkor Ian különös dologgal rukkolt elő. Füvet vett ellő, és megkínálta Kyarát is, a lány nem habozott, sose próbálta és az újdonság vonzotta. Ian elkészítette, és közösen elfogyasztották.Kellemes zene szólt a háttérben, Ianra nagy hatást gyakorolt, de Kyara nem sokat érzett; egy kicsit ellazult. Átölelte Ian nyakát, és szorosan hozzásimult.Az apró törülközőnek csúfolt szövet darab finoman csúszott le Ianról, és ott állt Kyara előtt maga naturális valójában. Kyara ismét belefeledkezett a látványba, de Ian már nem bírta tovább. Meg fogta finoman Kyara kezét és az ágyhoz vezette, levettette róla fürdőköpenyt, és meglepetésére, a lány nem volt mezítelen alatta, Bordó csupa csipke hálóinget viselt, olyat mely igazán vágykeltő. Ezt Kyara azonnal le is mérhette; Ian farka az egekbe meredt a látványtól; mohón esett a lány ajkainak; tépte-harapta azt. Hevesen csókolóztak, és közben Ian keze is felfedező útra indult a lány combján, egyre feljebb és feljebb. De Kyara összezárta azokat.Ian célpontot váltott, és a lány mellbimbóit kezdte erősen morzsolgatni; Kyara ölét forróság öntötte el, és levegővételei is megszaporodtak,a levegő nem hogy izott de lángolt.Ian levette Kyara hálóingjét és most csókjaival kezdte ostromolni a lány mellét, nyakát, és néha a fülcimpájába is vágyakozóan beleharapott.Kyara nem bírta tovább, adni akart.Hirtelen ellökte magától Iant, lábaközé térdelt és meredező farkát kezdte finoman szopni, Ian arca teljesen eltorzult a gyönyörtől, és állati hangok szakadtak ki belőle. Vonaglott a teste kiszolgáltatva Kyara kény-kedvének. A lánynak ez nagyon tetszett, de valami szokatlanra vágyott, valami új és megdöbbentőre.Tudta kisded játékaikba minden belefér amit mindketten élveznek.Nyelvével Ian zacskóján kezdett játszani, nem kímélte a hajlatokat sem, sőt a zacskó alá is elkalandozott. És akkor megtörtént amit mindketten talán titkon vágytak; Kyara Ian ánuszát kezdte nyelvével finoman kényeztetni. Ian megdöbbent saját magán, akarta kívánta; a gyönyör alattomos módon támadt rá, oly hevességgel, amilyet még soha nem érzett; és ez további lépésekre sarkallta a lányt. Neki is új volt ez az érzés, de nem tudni miért, csak a kíváncsiság, vagy Ian gyönyöre, de tovább feszegette a határokat. Nyelvével a férfibe hatolt, ritmusosan, ahogy a férfi szokott belé.Extázisba estek mindketten, ennyire még nem akarták soha egymást. Kyara ismét tovább lépett, ajkaival ismét a meredező farkat kezdte kényeztetni, miközben ujja az ánuszba kalandozott. Mintha magát látta volna Ianban kívülről, a látvány tovább sodorta a gyönyör felé.Eszeveszett játék volt ez, Ian közbe ismét megpróbált Kyara combjai közé jutni kezével, de a lány tudta az akár végzetes is lehet játékuk szempontjából, így továbbra se engedte. Erőt kellett vennie magán.Ian se járt már messze, így hirtelen felült, és határozott mozdulatokkal Kyarát az ágyra fektette, oda ahol előtte Ő feküdt.Finoman simogatni kezdte, és nem engedte hogy lány megérintse Őt. Kyara őrült kínokat élt át ezáltal, de tetszett is neki. Ian szépen haladt lefelé, és tudta most feloldja Kyara vesztegzárát.Csókokkal halmozta el a lány a combját, és ágyékát, és finom széttárta lábait, hogy végre Ő is megízlelhesse a lány összehasonlíthatatlan nedűjét. Ian nem kímélte a lányt, kényeztette ujjaival, nyelvével a lány pináját, majd ujja behatolt a lány gömböjű fenekébe is. Most a lány vonaglot kiszolgáltatottan, igazi kiegyenlített csata volt. Ian érezte, hogy most már nem engedheti el a lányt, magáévá kell tennie, most megmutathatja ismét, hogy csak az övé. Váratlanul megfordította Kyarát, és kemény hatolt a lány fenekébe, tiltakozást nem tűrően. Kemény farka feszítette égette Kyarát, de tudta minden idegsejtjével, hogy akarja,hogy most megtörje Őt Ian. A férfi keményen fogta a lány csípőjét, és írdatlan tempót diktált. Nagyon keményen megdugta Kyara finom fenekét.De a punci csábításának sem bírt ellen állni, váltogatni kezdte a nyílásokat, még néha maga se tudta hol jár,de nem is érdekelte. Érezte hogy Kyara remeg a gyönyörtől alatta.Majd az egyik kemény szúrásnál megérezte azt amiért annyira szeretett a lánnyal szeretkezni, Kyara puncija spriccet. Ian csak erre várt, villámgyorsan kihúzta farkát, és két utolsó döféssel teleélvezte Kyara fenekét. Ian ráfeküdt az akkor már hason fekvő Kyarára, és élvezték egymás lüktetését;amitől perceken belül alléltan csodás álomba szenderültek-