Betépve-Zaphyris

Ilyenkor szerethető. Nem, nem is ez a jó szó!Ilyenkor a lábam kisujjától a fülem csúcsáig beléd vagyok szerelmesedve.Furcsa, szokatlan érzés, mert alapvetően az ember lánya nem szerelmes a szeretőjébe.De ez egy különleges kapcsolat, ami épp azért jó mert minden elvárástól mentes, minden normát áthágva szállunk ketten a végtelenbe.Nem birtokolni vágyjuk egymást hanem boldoggá tenni , addig míg mindketten akarjuk.Lehet ez egy röpke óra, egy éjszaka, vagy egy egész hétvége.Átadjuk magunkat egymásnak, és ezek örök pillanatok.Minden pillanat attól olyan őszinte, hogy kegyetlenül nem fáj hogy tudom csak ilyenkor vagyunk egymáséi, és te is tudod.Ma is egy óhajomba került és megint veled lehetek.Mindig ugyanazzal a tüzes csókkal fogadsz mint legelőször, semmilyen változás, ha csak nem kicsit még vadabb.Mert már ismersz tudod, kiszámíthatatlan a természetem, de ezért is szeretsz.Beléptem az ajtón , és azzal hogy becsuktam mindent kint hagytam.Tüzes csókod mellett mindjárt forró ölelésed is érezhettem.Szokásodhoz híven semmi nem volt rajtad.Gyönyörű látvány vagy,beléd feledkezem ilyenkor, hiszen közbe képtelen vagyok rád nézni, annyira sok egyszerre az örömteli érzés. Már is segíted le a kabátom, indítod a filmet, és tekered a következő cigit ami a mennyekig visz.Isteni érzés már az első slukk után érzem a vágyakozás az elviselhetetlenségig erősödik, és hozzá az az érzés hogy meghalok annyira szeretlek.És elég félénken a szemeidbe néznem, és látod te is megőrülsz értem, szíved minden ritmusával nevem zenged.Bújsz hozzám, mint gyermek az édesanyjához; vágyod szerelmes simogatásom, és nem csak elvársz.Sokszorosával adod vissza amit tőlem kapsz.Csókolózunk, de már nem az a vad tüzes csók, nem ez valami más.Nem mondhatjuk ki az érzéseinket, tudjuk, nem lehet, nem szabad, ez csak egy állapot most, talán nem is igaz; akarjuk hinni hogy nem, mert talán ez mindent megölne.Így csak az érintés művészete maradt számunkra , hogy még is elmondhassuk, szeretlek.Lassan csókoltam végig izmos mellkasát,óvatosan haladva tüzelő ágyéka és meredező farka felé.Minden nyelv érintésemben beleborzongott, imádom.Gyönyörrel teli finomsággal értem el célom, de nem álltam meg.Nem, úgy éreztem vad vágy vesz erőt rajtam, lassan nyelvem felfedező útra indult.Hatalmas sóhaj hagyta el meglepett ajkait mikor nyelvem hegye ánuszán járt öröm táncot.Azonnal magához nyúlt, és egyre erősödő hangja bíztatott a további ördögi játékra.Közel járt az orgazmushoz, de nem akartuk, abbahagytam, és most Ő viszonozta kedvességem.Őrült tempóban izgatta nyelvével a csiklóm;miközben ujjai hol a pinámban hol a fenekemben jártak.Őrülten kívántuk egymást; finoman hatolt belém, de tudtam mindenhol ki akar majd élvezni.Finoman kezdtük, de ahogy a vágy fokozódott úgy változott át a gyenge ringatózás őrült vágtába.Nagyon közel jártam, amikor lelassultunk megint, és kéjesen hatolt a fenekembe.Bevallom nagyon élveztem.Nem tartott sokáig mert éreztük, így még gyorsabb lesz a vég, így visszatért a vaginámba, és újra nekilendültünk.Éreztem itt már nem lesz megállás, halkan súgtam neki, hogy érezni akarom forró magvait, de a mondatot már nem tudtam befejezni.A jelenet kisebb változásokkal több mint 3szor ismétlődött még meg az éjszaka, mire egymás karjaiban , egymás kezét fogva ragadott el minket az álom manó :)

Visszatérés-Zaphyris

Hosszú hónapok után, melyek nem éppen teltek örömteli módon, végre visszatértem a nagyvárosba.Rögtön magamba szívtam a város kipárolgásait, és persze igyekeztem a már jól kiépített kapcsolataimat feleleveníteni.Sajnos ez a pár hónap elég volt ahhoz, hogy nem csak az én életem változott meg gyökeresen, de a szeretőimé is.No de sebaj, Kyara mindig feltalálja magát, nem kell félteni!Ismét megbízható barátomra bíztam a nemi életem;internet.Nem a chatelésről leszoktam már, most már inkább nívósabb párkereső oldalakon bukkantam fel.És mit ad az ég, nem is kellet sokáig keresnem, olyan nemes vadat találtam, amilyet még álmaimban sem reméltem.Látszott hogy nem kezdő a fiú, elsőre feltűnt a kidolgozott test az igéző szemek; és valami profizmus.Akkor még nem tudtam mi is lehet ez.Rengeteget beszélgettünk, és nem rejtette véka alá hogy manökenkedik és hogy pornózik.Nem zavart, sőt igazán felcsigázott ez a dolog.A vonzalmi szintem még inkább megnövekedett; nem kevésbé a kíváncsiságom.Őszinte volt minden tekintetben, és ez nagyon tetszett.Viszont nem akartam elkapkodni ezt a dolgot; azt akartam benne is meglegyenek ezek az érzések.Türelmesnek kellett lennem, és meg várni amíg ő maga kezdeményez.Hétköznap délután volt, amikor a neve megjelent a telefon kijelzőn.Férfias, de ugyanakkor könnyed hang szólalt meg a másik oldalon.Találkozót beszéltünk meg, és hogy mindenkinek jó legyen; nála. Kellemes lakás, amolyan kéj lak a második kerület csendes felén.Természetesen mivel az első utam volt egy előre megbeszélt helyen -nem messze a lakástól találkoztunk.Vidáman beszélgetve tettük meg az alig pár perces séta utat.A képekhez képest még vonzóbb volt, mély meleg barna tekintet, szép férfiasodó arcvonások, azért árulkodva arról, hogy még fiatal, nálam mindenképp ifjabb.Gyönyörű kilátású, tágas lakásba léptünk, melyet nagyjából -a róla publikált fotókról -már jól ismerhettem.Mégis ott állva valami egészen más benyomást keltett.Nem az jutott eszembe , hogy hány nő illetve férfi járhatott már itt korábban; sőt ez a gondolat egyáltalán meg se érintett.Lesegítette a kabátot rólam, milyen figyelmes gondoltam.Itallal is megkínált, igen házigazdának is kiváló.Meg kell hagyni kicsit zavarban éreztem magam.Alkohol is került elő, mintha olvasta volna a gondolataimat.Koccintottunk, és ekkor már kötelezően illet a szemébe néznem; vágy és ravaszság bújt meg benne.Viszonoztam.Mellém ült és szenvedélyesen megcsókolt.Annyira meglepődtem, hogy az eddigi összes zavarom pillanatok alatt tovaszállt.Belefeledkeztünk ebbe a vad, de ugyanakkor érzékien forró csókba.Nem csalódtam, istenien csókolt; ahogy elvártam egy profitól.Sőt; tele volt érzelemmel;sóvárgással és kéjjel.Hosszadalmas csók csaták váltották egymást sohavégetnemérően.Már maga ez is gyönyörrel teli volt, hát még ami következett.Úgy bánt velem mint egyetlennel; bár tudtam valószínű mindenki ezt kapja.Nem érdekelt, csak az enyém volt, és rettentően figyelmesen adta át magát nekem.Finoman levetkőztetett, és természetesen én is őt.Feszes mellkasa, laposan izmos hasa teljesen beindított.Csókoltam a mellbimbóját,a hasát, az oldalát.Láttam nagyon jól esik neki, hogy végre valaki rá is figyelemmel van.Nem is maradt el a hála.Gondosan végigjárta a nyakamon keresztül a mellkasomat; majd folytatta nyelve a felfedező utat a köldökömön át az intimebb régiók felé.Egy kicsit elidőzött a szemérem dombon;éppen annyira hogy a lábaim között gerjedt tűz már ne csak a nyelveivel mardossa ágyékom belsejét.Lüktettem,de ezt ő pontosan tudta;lassan érkezett enyhet hozva nyelve hegye a csiklómhoz.Persze a csillapítás melyet vártam éppen ellenkezőleg ért el.Vonaglott a testem; ördögi táncot járt bennem a vágy.Hatalmas hullámokban tört rám a kielégülés utáni vágyakozás.De nem adta fel, nem fáradt el; ő volt nekem Charon aki átvitt boldogan a túl partra.Én sem akartam hálátlan maradni;az egyik legkedvesebb dallamomat kezdtem több mint húsz centire megmerevedett farkán játszani.Imádta és hálása adta spermáját már az első pár akkord után.Ezek után összebújva, egymást simogatva pihentünk;csoda volt és ekkor még nem is sejtettem, hogy ez csak a kezdet...
...Két ember összeszokása néha sok időt vesz igénybe, persze ez attól is függ kik a partnerek.Ez ismét egy különleges eset volt, hisz két Bika került ismét össze.Sajnos az utóbbi időben nem tudok nem hinni az ezoterikában; annyira visszaigazolja az életem.De nem akarok eltérni attól a mesés naptól, ami az igazi összecsiszolódásunk beteljesedése volt.Szombat volt, már egy ideje, nagyjából két hete, nem láttuk egymást.Persze ez alatt is folyamatosan kerestük egymást.Igazi két oldalú dolog alakult ki.Aztán nagy nehezen de sikerült összehozni.Fél nyolcra értem hozzá;várt.Nem nem azért mert az ajtóban állt.Tudta hogy a kávét tejjel iszom, a kedvemért volt; tudja hogy az édes pezsgőt szeretem, 3 üveg volt; és vacsorát főzött nekünk.Állandóan zavarba hoz.De nagyon élvezem, az apró meglepetései igazi gyógyírek sajgó szívemnek.Pezsgőztünk, beszélgettünk;pont mint két igazi , régi jóbarát.Már majdnem a második üveg végére értünk ,amikor szenvedélyesen megcsókolt, pont azzal a fűszeresen negédes csókkal, amivel újra és újra levesz a lábamról.A csók közben éreztem ahogy tenyere a tarkómon felfelé indul.Teljesen megbénít ez az érzés.Mindig kicsit belebolondulok, és közben az én kezem is már mellkasán siklott.De ma valahogy nem arra finoman gyengéd fiúra vágytam.Éreztetni akartam vele egyértelműen, és tudtam az itt az ideje kipróbálni menyire értjük meg egymást szavak nélkül.Finoman simító mozdulatom, finom karmolásba csapott át; vastag érzéki száját, az enyém marta, harapta.Tisztán hallottam a vágy korbácsütéseit,amint körmön sercegve futott át mellkasáról hátára.Kacéran néztem a szemébe; szemtelenül csillogott.Úgy öleltük egymást, mint akiknek feltett szándéka az eggyűvé olvadás.Tüzelt a teste, hatalmas sóhajai fülemet ostromolták, amikor átvette az uralmat teste felett, a hátára fektettem, és vagányan az ölére ültem.Finom haraptam a nyakát, a fülét.Közbe ütemesen mozogva a csiklómat a farkához dörzsöltem.Őrjöngtünk.Amikor merészen odavágtam neki, megerőszakollak és az nem biztos hogy jó lesz neked.De ekkor Ő kacéran és határozottan vágta rá, hogy hajrá.Zöld utat kaptam; nem is vártam tovább. A következő csípő emeléssel forró farkát lándzsaként szúrtam éhes vaginámba.Vad hajsza vette kezdetét, és olyan hatalmas és hosszú élvezet, amit rég nem éltem már meg.Eszünket veszve vágytuk felfalni egymást, érezni, és élvezni.Forró tőre kegyetlenül dolgozott bennem még inkább tüzelve a szenvedélyt, és azt a furcsa kapcsot ami közöttünk van.Nem tudtunk betelni egymással, letepert, és átvette az irányítást.Lábaimat a fejem fölé emelt, hogy a legtágasabb módon kényeztethessen.Borzongott a gyönyörtől, és nem akartuk hogy vége legyen; úgy éreztük ebből sose elég.Elég gyorsan jutottam újra és újra a csúcsra.És a sokadik után , megmutatta hogy mennyire jó volt neki is;a hasamtól a mellemig locsolt meg édes spermájával.És újra döbbenet; édesen, szexin nyalta le rólam és forró csókkal ihattam az ajkai közül....

J. Mikael Togneri: Az Uralom 7 pillére

A domináns egy uralkodó, sosem zsarnok.
De az uralkodáshoz megértés kell, a megértéshez alázat.
A domináns büszke, sosem arrogáns.
De a büszkeséghez méltóság kell, a méltósághoz alázat.
A domináns tiszteletet ébreszt, sosem félelmet.
De a tisztelethez békesség kell, a békességhez alázat.
A domináns erőt használ, sosem erőszakot.
De az erőhöz tudás kell, a tudáshoz alázat.
A domináns kritizál, sosem gúnyol.
De a kritikához éleslátás kell, az éleslátáshoz alázat.
A domináns elfogad, sosem elvesz.
De az elfogadáshoz adni kell, hogy adhass, alázat.
A domináns teljessé tesz, sosem megváltoztat.
De ahhoz, hogy valakit teljessé tegyen, azt kell látnia ami ott van, nem ami hiányzik, és ehhez kell leginkább az alázat.

Paulo Coelho: Idézetek 1.

A szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön.

A koncert, avagy énekeljük el azt, hogy vége... Ördög

Eljött, elérkezett, a búcsú,

A koncert, a búcsúkoncert.

Kispál, Kispál, Kispál,

Hallani minden felől.

Most utoljára halljuk őket,

MÉG EGYSZER, MÉG EGYSZER.

De nehéz is ezt kimondani,

Felfogni, átérezni, elhinni.

23 éve része volt az életünknek,

A mindennapjainknak,

Velük keltünk, velük feküdtünk,

Velük éltünk és velük haltunk.

Negyvenöt ezren vagyunk,

Negyvenöt ezer őrült,

Negyvenöt ezer tébolyult ember,

A Világ minden tájáról.

Esti Kornél együttes tökéletes,

De mindenki csak őket várja,

Minden szív értük dobog,

Minden könnycsepp értük hull,

A földre, a vállakra,

És mi reménykedve nézünk

Az égre: Ugye ez nem igaz?

A Kispál és a Borz,

Lovasi Andris, és a többiek

Éltek, élnek, és élni is fognak.

Bennünk, a lelkünkben,

A szívünkben, az örökkévalóságban.

Visszaszámlálás

Kilencszázkilencvenkilenc,

Már csak néhány másodperc,

És utoljára halljuk őket.

Hatalmas a tömeg,

Hatalmas a hangulat,

Mindenki ordít, üvölt, kiabál,

Kispál, Kispál, Kispál…

10, 9, 8, 7, 6,

5, 4, 3, 2, 1…

És itt vannak ők,

Elől Andris, mögötte a többiek,

A nagy zenekar,

Mindenki csak egyet akar,

Hallani őket, a ZENÉT,

Kiszakadni a hétköznapok egyhangúságából

Elfelejteni mindent és mindenkit,

Beleőrülni a zene mindenhatóságába,

Mindenek felettiségébe,

Élni, érezni, élvezni.

-Ez jobb, mint egy orgazmus! –

Hallom magam mögül,

Egy lány sikolyát.

Összenyom, összeprésel a tömeg,

De kit érdekel ez most?

A lábamon állnak, én állok a másén,

És őrjöngve hallgatjuk a bulit.

Leírhatatlan a mámor, mikor

Lovasi bekonferálja Kispál

Rock balladáját, Emesét.

A hátamra másznak,

Egy könyök a bordám alatt fészkel,

De mit számít bármi,

Emese jön, s megáll,

De már indul is a buszod,

Menj haza szépen,

Látszik, hogy tudod,

Meg vagy bolondulva…

Itt mindenki meg van bolondulva,

Sikít, őrjöng, üvölt,

Rázza a kezét, csápol, ugrál.

Valaki a lányát nevezte Emesének

Miattatok, értetek, nektek.

Imádunk Andris.

Imádunk Kispál.

Senki nincs aki Andrishoz

Hasonlóan mondaná: Köszi!!!!

És vége, Emese sajnos….

Nem jön újra, de…

Gyere csak újra, gyere csak újra!

A kavalkád már leírhatatlan,

Üvöltjük, hogy még egyszer,

És nemsokára jön is a ….

MÉG EGYSZER

Lovasi visszafogott a szám elején,

De a negyvenöt ezer ember csodát csinál,

Őrjöng, ugrál, üvölt, úgy, mint talán

Még sohasem tette.

Köszönöm Neked Andris,

Hogy néha királynak hihettem magam,

Hogy a kapudon kopogtathattam éjjel,

Hogy dörömbölhettem is Neked

Hogy engedj be éjjel,

Amikor együtt söröztünk,

Laci kocsmájában,

Te ugyanolyan laza és természetes voltál,

Mint mindig a színpadon,

Elviselted a népszerűséged,

A sikereid, a bánataid,

Ma is az vagy, az maradtál,

Mint aki voltál a kezdeteknél.

Szolid, szerény, sztárallűröktől mentes,

Szeretetre méltó, igazi sztár.

Köszönök neked mindent,

A fiam rock szeretetét,

Amin Te indítottad el,

Kint a Sportszigeten,

Ahol dedikáltad neki a legújabb CD-det.

A mennyasszonyom szüli napi köszöntését,

A balassagyarmati bulin,

És köszönöm neked

A Kiscsillagot is, az új bandád,

Ahol folytathatod a megkezdett utad,

Másokkal, de ugyanazzal,

Az életérzéssel, pozitivitással,

Mint azt eddig is tetted,

Elviselhetőbbé varázsoltad,

A rajongóid életét, az enyémet is.

De….

Ha az életben, nincs már több móka,

Meghalunk, mintha nem volna.

Kicsit meghaltunk mindannyian,

Mind a negyvenöt ezren,

De még többen, akik most

Nem tudtak veletek búcsúzni

Tőletek, a Zenekartól.

Énekeljük el azt, hogy vége…

Az emberek nem akarnak hinni

Könnyek cseppennek,

Üvöltések túlharsogják a zenét,

De…….

VÉGE!

Nincs tovább.

Összeomlás.

Elmentetek.

Csak MÉG EGYSZER!!!!

Hallani a sírásba fúló hangokat.

Állok, állunk bénultan.

Magam elé meredek.

Nézem az üres színpadot.

És várok valamire.

Talán a csodára, talán egy újabb dalra.

Valami megszakadt, eltört.

Valami véget ért veletek.

Elindulok, de megérkezem-e?

Mindenki indul valahová.

A hétköznapok mocsarába.

Ami csak veletek volt elviselhető.

Sziasztok! Jók legyetek!

Mi pedig…..

Meghalunk, mintha nem volna…..

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány - Idézetek 1.

"A szeretet nem kívánság, nem ismeret, nem csodálat. A szeretet kihívás, tűz, amely éget, anélkül, hogy látnánk."

Paulo Coelho: A Zahir - Idézetek 3.

"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

Egy nehéz nap - Ördög

Rég találkoztunk. Éhes vagyok, vagy inkább kiéhezett.

Késő van már, lefeküdtem időben, de nem tudok elaludni...

Várom már a holnapot, az újra felfedezett házamat, az utazást, az érzést, melyet egy éve ízlelhettem utoljára.

Ott ismerkedtünk meg, ott volt szerelmünk fészke, ott játszottunk egymással először és utána számtalanszor. 

Fekszem az ágyamon, próbálok elaludni, de nem megy. Az emlékek csőstül jönnek elő. A múlt hét végén a tanácsára mentem le vidéki házamhoz, mely már konc volt a nyakamon, mert csak bagóért lehetne értékesíteni és nekem az kevés lenne a teljes boldogságomhoz. Nem éreztem, hogy az enyém, de most újra megízleltem a birtoklást, a tulajdonlás érzését. Megelevenedett minden, a kert, a fák, a kerekes kút, a szobák, az ágyak, a konyha asztal, melyek ha mesélni tudnának, akár egy romantikus szerelmi történet, de akár egy pornó regény forgatókönyvét is meg tudnák írni...

Egy év is eltelt azóta, hogy elköltöztem innen, és egy éve nem jártunk itt kedvesemmel sem. Hihetetlen. Hogy tehettük ezt meg? Egyikünknek sem jutott az eszébe, hogy a kapcsolatunk megújítása érdekében vissza kell nyúlni a gyökerekhez.

Emlékszem... Az első randink előtt megadta a barátjának a címem, hogy ha bármi olyan történik vele, amit nem akar, akkor ő azonnal indulhasson érte... De szinte nem történt semmi. Teljesen elbizonytalanítottam a tudatos tartózkodásommal, akart engem, de nem értette, hogy én miért nem kezdeményezem. Nem tudta még akkor, de ez már része volt a Játéknak, a fantasztikus kapcsolatunk kezdetének.

Folyamatosan előtörnek belőlem a képek, szinte egy hatalmas mozaikká állnak össze.

Istenem! Mik történtek a házamban, a garázsban, a kerti bútorokon, a kerti tó mögötti tisztáson, a fák között... Miként feledkezhettünk meg erről....

De ennek már vége. Már csak 6 óra és újra elindulunk a jól megszokott úton a vidéki birtokom felé. Vajon mire számít, mire vár a szerelmem?

Mit csinálhat most az éjszaka közepén?

Mi annyira egyek vagyunk, hogy szinte biztos vagyok abban, hogy Ő sem tud aludni, hogy Ő is gondolkodik, vágyakozik.

Közös akaratból ritkítottuk a találkozásainkat, de lassan már két hét is eltelt az utolsó óta.

Sok volt ez, sokk....

De megérte. Most már a találkozás gondolatától is meredezik a farkam. De nagy energiával türtőztetem magam, nem akarom kielégíteni a vágyaim, meghagyom neki, ami az övé.

Inkább egy gyors hideg zuhany hajnalban. Atya isten, már 3 óra és én még egy szem hunyásnyit sem aludtam. Mi lesz ma reggel? Egy élőhalottat fog látni maga mellett?

Ezt nem akarom, és a pszichológia tudományát segítségül hívva mélyálomba merülök.

Utolsó gondolatom... Szeretlek!

Az autóm szinte magától tudja már az utat felé. Álmos vagyok, de a reggeli két kávé, és az energia ital, mintha teljesen frissé, kipihenté tenne. Szalad az út a kerekek aladt, van időm gondolkodni. Vajon miként alakítsam az eseményeket? Vajon mit vár Ő? Egy biztos, hogy egy határozott, domináns férfit, akit megismert. Tudom, sejtem, mit akar már az utunk elején. Egy határozott kezet a tarkóján, ami lenyomja a fejét az ágyékomhoz, hogy tegye a dolgát...

Nem. Nem akarom, vagyis nagyon, de akkor az lenne, amire ő vágyik. Nem. Én fogok ma újra irányítani. Én döntök mindenről. Nehéz lesz, de van erőm. Akarom őt, akarom látni a vágyakozó szemeit, abban az alázatot, az engedelmességet, de az akaratot is. Telefonál.

- Gyere!

Beszáll a kocsimba és rám néz. A legszebb pillantás, amit valaha láttam. Nagyon feszült, érzem rajta, nagyon várja az ismerős, de szinte már elfeledett érzéseket. Vajon meg tudom adni neki azt, amire egy éve vár?

Igen. Ebben teljesen biztos vagyok. De én döntöm el, hogy mit, mikor és hogyan. Nem akarom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy várta. Azt akarom érezze újra, én döntök mindenben. Már fél órája úton vagyunk, de nem történt még semmi. Látom szemein az értetlenséget, a vágyat, a kitárulkozást, a várakozást. Azt mondja a teste: A tiéd vagyok, használj, amire csak akarsz. De én nem teszem.... még. Bekanyarodok a Tóhoz, a tavunkhoz, ahol közel egy éve megkértem a kezét, és leparkolok. A zsebembe lapul már a névnapi ajándéka, egy szolid, de míves fekete bőr nyakörv, melyre oly régóta vágyott. Megfogom a kezét, és viszem az eddigi életünk meghatározó helyéhez, a hídhoz.

Paulo Coelho: A Zahir - Idézetek 2.

"Az emberi fajnak két nagy problémája van. Az első: eltalálni azt a pillanatot, amikor valamit el kell kezdeni. A második: eltalálni azt a pillanatot, amikor abba kell hagyni."

Paulo Coelho: A Zahir - Idézetek 1.

"Csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadására, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez."

Kyara magányos hétvégéje-Zaphyris

Kyara hónapok óta vidéken élte már mindennapjait;jól esett számára egy kicsit megpihenni távol a főváros zajától.Szabad volt testben és lélekben egyaránt.Volt, hogy naphosszat lustálkodott, volt hogy túrázott vagy az utóbbi napok kánikulájában csak esténként mozdult ki a hűvös lakásból.A hétvégéi is elég változatosan teltek, hiszen Ben sűrűn meglátogatta.Élvezték ezeket a csodálatos napokat;egymás társaságát a megannyi közös programot és nem kevésbé a végtelenbe fúló szex csatákat.Ez a hétvége pont ilyennel kecsegtetett;Ben már hét elején bejelentette szívesen venné a lány társaságát.3 hét telt legutóbbi találkozásuk óta; éppen megfelelően hosszú idő ahhoz , hogy Kyara is vágyja őt.A lány vágyai a hét lassú elteltével napról-napra fokozatosan korbácsolódtak fel; de valahogy most inkább vágyta a férfi társaságát mint magát a testét.Kereste magába a választ; de nem lelte.Olyannyira lekötötte az ok felkutatása, hogy észrevétlenül péntek lett.Sokáig lustálkodhatott ma is;és nagyon vidáman ébredt.Üzenet várta a telefonon;és rögtön megelevenedett a hozzá tartozó meleg szem pár, az a semmihez se fogható érintés;beleborzongott.Mivel estéje szabad volt, így a válaszban el is ígérkezett.Most ismét magába nézett mélyen;és úgy érezte így van rendjén.Ben a szeretője volt; valaha rajongásig szerette,boldog volt társaként, de rá kellett döbbennie a férfi szabadnak született. Ahhoz hogy az övé maradjon el kellett engednie, nehéz volt de attól kezdve szabadon voltak egymással boldogok.Sokan nem értik meg mit jelent szabadon szeretni, és mereven ellenállnak, teljes lényükkel tiltakoznak. Pedig ami nekünk nem jó az épp olyan rossz a másiknak is, ha szeretünk valakit sose akarnánk rosszat neki.Az érzelmek viszont fakulni kezdtek, és Kyara érezte az a szenvedélyes lángolás amit érzett amikor Ben vele volt, már csak szelíden pislákol.Kétségbe esett, és kereste a szeretet és a törődés újabb forrását.Kyara délután kiült a kedvenc kávézója teraszára; könyvet olvasott és szürcsölte a jólesően hideg jegeskávéját.A nap szemből sütött, de már nem vakítóan hiszen késő délután volt.Második korty után ismerős sziluett jelent meg előtte a sétáló utca forgatagában.Jos közeledett határozottan.Kifogástalan öltözéke messziről kitűnt a tömegből.Helyet foglalt, és kellemes beszélgetés vette kezdetét.Ugyan már lemenő félben volt a nap, mégis a kis utcában nem mozdult a levegő.Egyre gondoltak;vízpartra kellene menni.Kocsiba pattantak és az alig 20kmre lévő tóhoz igyekeztek.Kellemesen dübörgő zene és a lehúzott ablakok mellett mindketten megélénkültek.A tóhoz érve már besötétedett és az eget megannyi csillag díszítette, festeni se lehetett volna szebbet.A parton sétálva elhagyatott stég bejáratára bukkantak a nádas mellett.Kisétálva egy fából faragott padot találtak, ahonnan kényelmesen gyönyörködhettek a csillagokban.Igazán meghitt pillanatnak érezte Kyara; és tudta Ben őszintén nem tudja már ezt megadni neki.De ezzel már el is rontotta, hiszen tudta másnap érkezik a férfi.Hosszan ültek Jossal a parton, járt a szél, nézték a csillagokat, sőt még a fürdőzés is felmerült bennük, de más korra halasztották.Jos később hazavitte Kyarát, aki azonnal az ágyába zuhant és délelőttig aludt.A szombat délelőtt elég mozgalmasra sikerült; de Kyara azon kapta magát hogy nincs az a fajta vágyakozás, az a fajta izgalmas vágyakozás Ben kapcsán ami eleddig teljesen normális velejárója volt a férfi érkeztének.Megint magával ragadta a bűntudat, és ismét az okokat kutatta.Pedig nagyon is tudta; minden mértre kész válasz volt benne, de saját magától is félt.De ekkor visszazökkentette a való világba a telefon ismerős hangja; üzenet volt Bentől.Elindult.Késő délutánba hajlott már az idő, mire a férfi megérkezett.Megölelték egymást, és ezzel megnyílt az a kettejük közötti egyedi és titkos csatorna amiért Kyara annyira rajongott, és talán függött is.Csak úgy cikáztak a láthatatlan energia villámok közöttük.Nagyon nehezen tudtak csak elszakadni egymástól, annyira összeolvadtak mindig az ölelésbe.Valahogy ettől egyek lettek; és nem vágytak soha többé a "fél" létre.Mivel strandra menni már igen késő lett volna, és Kyarának nagyon tetszett a tóparti stég és újra akarta élni, sőt talán még jobá akarta tenni a múlt esti élményt ; Bennel is felkeresték a partot.De most Kyara fürdőruhát is vitt, és Bent is kérte készüljön esti fürdőre.Kiértek a stégre, levetették ruháikat és megmártóztak a kellemes vízben.Az ég éppoly csillagos volt mint előző éjszaka;de Kyara még is leírhatatlanul jobban érezte magát.Valahogy Ben lénye,társasága annyival többet adott az estéhez , hogy a tökéletesség határát súrolta.A vízből ölelkezve nézték a csillagokat, csendben beszélgettek, de egyre sűrűbben fult el egy-egy forró csókban a beszélgetés.Pillanatok alatt őrült vágy gerjedt fel mindkettőjükben.Ben különösen gyengéd és érzéki volt, mintha csak megérezte volna Kyara összes titkos vágyát;ott a vízben lettek egymáséi.Borzongás futott végig a lányon, és hiába kereste korábbi kételyeit, nyomukat se lelte.Boldogság lett rajta úrrá.Hazatérve a vizikaland után nagyot vacsoráztak; és hamar ágyba bújtak.De érzékeik a szokásosnál is éberebbek voltak ezekben a hajnali órákban.Ismét finoman kezdték simogatni egymást;érzéki csókokkal lepték el egymás testét, borzongtak a vágytól és a másiktól.A hosszú előjátékot legalább olyan hosszú és gyengéd szeretkezés követte; teljesen átadta magát Kyara az érzésnek mely messze repítette.Úgy érezte még mindig a csillagos tóparton van, érezte a súlytalan levegő illatát, hallotta a nádas "énekét".Együtt jutottak a csúcsra; amely most mindennél kielégítőbben hatott a lányra.De ekkor megérkeztek a viharfelhők is;szomorúság lett úrrá rajta.Megint nem tudta megmagyarázni;szerencse hogy a szoba sötétjében Ben ebből semit nem érzékelt.Görcsösen próbált elaludni, de ekkor rém álom formájába törtek rá a megválaszolatlan kérdések.Reggelig gyötrődött, igazán semmit nem sikerült aludnia.De Ben se tudott, nem mintha ez vigasztalta volna a lányt. A vasárnap hamar elment; vásárolgattak együtt majd megebédeltek,és késő délután értek haza.Kyara átszellemülve, vidám és frissen tért haza a férfival.Délután filmet néztek és sokat beszélgettek.Ettől megkönnyebbült, hisz nem akart az elmúlt éjjelre gondolni.Hamar elaludtak egymás karjában; ami talán mind kettejükre rá is fért.Hétfő délelőtt Ben távozott, és a lányra megint rázuhant a világ legrosszabb érzése: a magány.De tudta hamarosan elmúlik, hisz mindig így van.De hiába teltek-múltak a napok az érzés nem múlt el; de továbbra is jobb volt hazudnia önmagának.

Villon - Ballada hűtlen barátnőmről, Cíleáról

Az ég a tóban ma oly zöld és sápadt,

s a fák körötte fejlehajtva állnak,

mint keresztfák alján a Máriák.

A nap leszállt már túl a nádason,

s hozzá a varjak fenn az ágason

kárognak holmi koldus-áriát.

Nyúzott bőrömre a hullámok várnak,

s a víz lassan sötét lesz, mint a szén.

Cilea volt a legszebb asszonyállat,

és a szívére itt találtam én.

Egy nyárnapon találtam itt reája,

midőn a nap izzadt aranypofája,

mint zsíros segg, feküdt a víz fölött.

Egy folt felhő sem volt a buja égen

és François Villon már nagyon régen

nem hegedült két asszonyláb között.

Ölünkre, mint sűrű méz, hullt a mámor

s az est, mint omló kátrány szállt le ránk,

én ágakat téptem az orgonáról

és fázni kezdtünk, mert nem volt ruhánk.

Úgy tettem, mintha még csókjára várnék

s ölét néztem, hol - sűrű bársonyárnyék -

egész a köldökéig nőtt a szőr

és rejtve benn, mit legjobban szerettem,

oly mélyen, hogy mindig soká kerestem,

azt hittem néha: már a frász kitör.

Izzadtam, ő rúgott, én kiabáltam,

csalánba estünk és kivert a dér,

de higgyétek meg, hogyha megtaláltam,

az több volt nékünk, mint népünnepély.

Elég az hozzá, hogy így összebújva

feküdtünk, s akkor ő fülembe súgta,

hogy kész hasában már a gyermekünk.

Úgy bőgött, mint egy újszülött, az édes,

pedig nem volt egész tizennégy éves,

s nem tudta még, ilyenkor mit teszünk.

Természetes, hogy kézből kontrázok

rohadt pofátokból minden morált -

a hóhér négyrét még senkit sem vágott

azért, mert egy kisasszonyt felcsinált.

Aztán úgy volt tovább, hogy még a nyárnak

nem is lett vége és egy szép vasárnap

a hűtlen macska rútul otthagyott.

A szája nélkül oly nehéz az élet!

Magam csavargok és felhőket nézek,

s mérgemben, mint redves fa, rothadok.

Belépek lassan most az őszi tóba,

s átúszom rajta, mint a halk halak,

s nem gondolok már a múlt évi hóra,

és minden csókra, mely ma elmaradt.

Köröskörül fák bársonyos sötéten,

sűrűn egymásra hullva s a középen

egy lágy vonás, úgy mint az ő ölén,

és rejtve benne, mint duzzadt cseresznye

a tó, az esttől vérvörösre festve,

s a tó vörös vizében úszom én.

Így úszom még sok éjjel hosszú körben,

míg minden emlék vén lesz és sötét,

s a rőt holdasszony lenn a víztükörben

nyakamba fonja táncoló ölét.

Wellness Hotel - Ördög, és volt írótársa, Lover

Ördög 

            

Sokat dolgoztam az elmúlt hónapokban, éreztem, hogy rám férne egy kis kikapcsolódás.
Körbenéztem az interneten, és találtam a Vértesben egy csendes kis Welness Hotelt.
Ez kell nekem, mondtam, és lefoglaltam 4 napra egy szobát.
A recepciós hölgy - akinek nagyon kellemes hangja volt - bűbájosan tájékoztatott, hogy náluk csak két ágyas szobák vannak, és hozhatnék magammal valakit.
- Nem tudok, és nem is akarok - válaszoltam, egyedül akarok lenni élvezni az erdő csendjét.
- Természetesen egyedül is várjuk, de ígérem, hogy azon leszünk, hogy tökéletesen ki tudjon kapcsolódni.
Elérkezett az indulás napja. Kellemes utam volt, és várakozással telve léptem be a Hotel ajtaján.
A recepción egy 25 év körüli csinos, izmos, sportos, gyönyörű kék szemű és hosszú szőkés-barna hajú lány fogadott.
Ahogy megszólalt rögtön felismertem a hangját a telefonból...
Rám mosolygott, megigazította a kb. 95-ös mellein a mélyen dekoltált kis fehér felsőt, majd megkérdezte:
- Ön az a férfi aki egyedül van és szeretne tökéletesen kikapcsolódni?
- Én lennék az - feleltem mosolyogva - lenne valami javaslata rögtön a vacsoráig?
Azt felelte, hogy most több vendég érkezik, de ahogy lesz egy kis ideje rögtön felhív telefonon és megbeszéljük a lehetőségeket.
Már vagy másfél órája fent voltam a szobámban, kipakoltam, átolvastam a prospektusokat, le is zuhanyoztam, de egyre többet gondoltam a recepciósra.
Úgy döntöttem kezdeményezni fogok. Felhívtam telefonon.
- Kisasszony! Fel tudna jönni a szobámba, mert nem tudom beállítani a TV-n a csatornákat.
- Azonnal uram, egy perc és ott vagyok.
Nem volt rajtam semmi, a hajam töröltem épp szárazra, amikor kopogtattak...

Lover

Szeretek ebben a Wellness szállóban dolgozni. Igazán kellemes, családias környezet, a vendégeink is általában visszajárnak hozzánk. Főleg párok jönnek, ezért is volt meglepő, amikor pár nappal ezelőtt egy kellemes hangú úri ember foglalt 4 napra szobát, de egyedül. Tökéletes kikapcsolódásra vágyott, - mondta a telefonba - én pedig biztosítottam róla, hogy mindent meg fogunk tenni ennek érdekében.
A foglalás napján, kora délután meg is érkezett a vendégünk. Sokan jöttek abban az időszakban, de ahogy belépett az ajtón, azonnal felismertem, hogy csak ő lehet az. Magas, igen jóképű, harmincas évei közepén járó, sportosan öltözött férfi állt meg a recepción. Mit tagadjam, kissé zavarba jöttem a tekintetétől, éreztem, szinte levetkőztet a szemeivel.
Miután odaadtam neki a szobája kulcsait, rögtön meg is kérdezte, hogy tudok-e valami jó kis kikapcsolódási lehetőséget, még vacsora előtt. Megígértem, mihelyt tudok, telefonon tájékoztatom.
Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő, amikor csörgött a telefon. Kedves vendégünk hívott, hogy problémája akadt a TV-vel. Egy percen belül, már kopogtattam a szobája ajtaján. Az ajtóban ott állt előttem, vizes hajjal, derekára éppen csak egy törölköző volt körbetekerve.
-Hmm, uram, jöttem segíteni a Tv-vel kapcsolatban. - motyogtam zavaromban, tekintetem azonban nem tudtam levenni izmos karjairól, kisportolt szép vonalú mellkasáról. Ő azonban nem jött zavarba, kedvesen beinvitált a szobájába.

Ördög

Hmm, uram, jöttem segíteni a Tv-vel kapcsolatban. - szólt, de nem lepődött meg nagyon az öltözetemen.... Csak a szemeit nem tudta levenni rólam. Na, nem mintha én a gyönyörű kék szemeit néztem, hanem a mély dekoltázsából kitörni készülő melleit.
Betessékeltem, majd elmondtam neki, hogy nem értek a TV-hez, állítsa be nekem a csatornákat.
- Talán szex csatornájuk is van?
- Szüksége van a szex csatornára?
- Ön igazán jóképű és izmos férfi, a kisujjára is talál magának nőt, vagy tévedek? - kérdezte ártatlanul.
- Én most kikapcsolódni jöttem ide, de ki tudja, soha ne mond, hogy soha...
- Különben sem hiszem, hogy találnék Önnél szebb és formásabb hölgyet a környéken...
Láthatóan elpirult, és zavartan kérdezte:
- Hol a távkapcsoló?
Én mintha véletlenül tenném, leejtettem a törülközőt, és anyaszült meztelenül az ágyamra másztam a távkapcsolóért.
A meglepetéstől a szája elé tette a kezét, de láttam, hogy szemei a férfiasságom mérik fel.
Odaadtam neki a távkapcsolót, majd miután elvette - még mindig a falloszom bámulva - szerényen megkérdezte:

Lover

A pasi igazán tudja mit akar! Nyíltan elkezd velem flörtölni, csapja a szelet rendesen, ahogy azt igazán kell! Szemeit le sem veszi a melleimről, képtelen a szemkontaktusra, ez már biztos! Próbálok józan maradni, hiszen a vendég az első, de amikor a szexcsatorna iránt érdeklődik, abba már belepirulok.
-Hol a távkapcsoló? - kérdezem zavartan, mire a pasi átnyúlva az ágyon, kezével elengedte a törölközőt. A mozdulattól lehull az ágyékkötőként használt törölköző és láttatni engedi csodás farkát.
 
 Ördög

-Most a farkával állítsam be az adókat? - kérdezte
Jót nevettünk mindketten, és eközben átöleltük egymást.
-Próbáljuk meg - javasoltam és a kezébe adtam, addigra már meredező szerszámom. - irányítsd rá a TV-re, hátha működni fog.
Úgy nevettünk, hogy lehuppantunk az ágyra.
Nem ugrott fel azonnal, hanem addig mocorgott, míg a mellei az arcomhoz értek.
-Huhh, de kemény, nem szeretnék egy sötét folyosón fejjel nekimenni, mert agyrázkodást kapnék.
A kacagás szinte folytonos lett, majd két nevetés között megszólalt:
-Azért Te sem panaszkodhatsz a keménységedre...
Mindkét tenyerét rákulcsolta a farkamra, de még így is kilátszott egy jókora darab a végéből...
-Nem félsz hogy megfázik a vége - mondta, majd bekapta a kilátszó részét a farkamnak.
Már kezdett belemelegedni, amikor hirtelen az órájára nézett sikoltott egyet, és megszólalt félve:
- Már lent kellene lennem a recepción. Nyolckor végzem, és utána feljövök, hogy befejezzem a TV behangolását.
Megigazította a szoknyáját, rám kacsintott az ajtóból, majd elszaladt kipirulva.
Édes, gondoltam, kellemesen fogok itt lazulni 4 napig , látom előre...
Megvacsoráztam, felhozattam epret és pezsgőt a szobámba, majd vártam a 8 órát.
Negyed 9-kor kopogtattak..
-Gyere be, már várlak - szóltam neki...

Lover

Nem tudom levenni a szemem, meredező szerszámáról, így a kérdés kézenfekvő.
- Most a farkával állítsam be az adókat? - de nem bírom már tovább nevetés nélkül. Ördög is nevet már, egyik karjával átölel, míg a másik kezével a farkához vezeti kezemet. Isteni, kemény, hatalmas szerszám, jó a kezemben tartani!
Az ágyon fészkelődve melleimet az arcához közelítem, mire Te a fejedet belefúrva a melleim közé, élvezed annak keménységét.
Hiába fogom a farkad két kezem közé, makkod kilátszik és nem bírom megállni, hogy számmal egy gyengéd csókot ne adjak rá. Finom az ízed édes, de hirtelen eszembe jut, nekem még dolgom van lent a recepción! Gyorsan felpattanok, megigazítom a szoknyámat és megígérem, 8-kor visszajövök, természetesen TV-t hangolni!

Ördög

Már be is lépett. Megállt előttem, és rám nézett. A szemei szinte levetkőztettek.
Szó nélkül állt előttem, majd elkezdett vetkőzni, a rádióból halk lassú romantikus zene szólt, a teste átvette a zene ritmusát és lassan megszabadult minden ruhájától.
Fantasztikus volt, így, ahogy megszületett anyaszült meztelenül.
Kemény teste volt, mindene megvolt, ami kell egy igazi nőnek, gyönyörű szemek, hosszú haj, hatalmas mégis ruganyos és előre meredező cickók, izmos has, kisportolt hosszú lábak .... és a szemérme... fantasztikus, a nyílása felett egy kis szív volt meghagyva a tökéletesen rendben tartott puncikája felett.
Lenézett rá és azt mondta:
-Ezt neked készítettem és a punciszívre mutatott.
Abban a pillanatban egyszerre közelítettünk egymáshoz, és a szám a pinájához ért.

Lover

Visszarohanok gyorsan a recepcióra, de a percek szinte ólomlábakon járnak. Alig várom már hogy végezzek, és újra a szobád ajtaján kopoghassak. Előbb azonban elhatározom, hogy a puncikámat rendbe teszem. Mielőtt visszatérek hozzád, gyorsan letusolok és a kis kézi borotvámmal csinos szívecske formát alakítok a fazonomon.
Kicsit késve, negyed 9-kor érek az ajtódhoz, de hosszú még az éjszaka, különben is nem baj, ha izgatottam vársz rám!
Ahogy kinyitod az ajtódat, szó nélkül csak nézzük egymást, a szemeidben látom a vágyat! A rádiót már bekapcsoltad, halkan szól a zene, látom, vártál, készültél rám! Nem szólunk egy szót sem egymáshoz, én azonban a zene ritmusára lassan megszabadulok minden ruhámtól. Szemeiddel szinte felfalsz, a farkad már újra meredezik, ahogy a puncimat nézed.
-Ezt neked készítettem. - súgom halkan, és kezemmel végigsimítok dombomon.
Hozzád lépek, szád pedig a puncimhoz ér. Kezemmel a fejedet odahúzom, Te pedig apró, finom csókokat adsz rá. Beletúrok a hajadba, és a látvány, ahogy arcod a pinámnál van, olyan izgató! Nyelveddel a csiklómat keresed, halkan felnyögök.
-Gyere drága, add a farkad a számba! - kérlellek, mire Te felállsz, és szánk csókban forr össze. Kezemmel megragadom a farkad, kőkeményen meredezik a kezemben. Finom a csókod, nyelved, ami az előbb még a csiklómat kényeztette, a számban érzem.

NÉGYSOROS VERS, melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.

Francois Villon: Szerelmes ballada D'Aussigny Yssabeau-nak

A dombtetőn a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nedv csorog;
a tar bozót mélyén szerelmes árnyak
ölelkeznek s a holdas fák úgy állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok.
Öledre vágyom sírva itt e holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

Emlékszel még? bimbók fakadtak, lanyha
est volt s a fény utolsó sáv aranyja
halódott fenn egy vattafellegen;
bíbor hajad sovány válladra lógott,
minden fűszál bokád köré fonódott,
langyos szellő bujkált a melleden,
s hogy ajkaimra éhes szád tapadt,
s belém csorgattad édes nyáladat:
két testünk volt, de már csak egy szívünk,
s az alkony ránkborult a fák alatt.

Aztán a hold úgy bukdácsolt a görbe
fatönkök közt, mint rőt szakállú törpe,
s bárhogy kérleltél, megtörtént a nász,
a bokrokon minden rügy arcom mellett
meleg harmattól duzzadt, mint a melled,
s halántékunkon lüktetett a láz,
kemény földágyunk lágy lett, mint a gyolcs,
s nem hallott ember még olyan sikolyt,
mint mellyel izzadt testünk összeforrt.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

Majd föltérdeltem és úgy néztelek:
a tengerről sós illat érkezett,
s öledbe épp egy kis virág szorult;
jó volna - súgtam - mindig már így lenni,
és így hallgatni mindörökre semmi
beszédedet. Fejünkre mézga hullt.
Megosztottam veled a kortynyi bort
s a kenyeret, mely tarisznyámban volt:
ez lett lakománk s az ég a nászi fáklyánk,
hol a csillagok örök árja folyt.

A csillagok s egy bimbós ág: a vőfély,
két melled úgy állt, mint két gonosz nővér,
egymásnak háttal. A hold hidegen
sütött s ahogy kékes testedhez értem,
azt gondoltam: talán még ezt sem értem,
s oly messze vagy tőlem és oly idegen.
Aztán hűs ajkad búcsúzón hajolt
fölém s a fákon túl az égi bolt
szélén pirosan megrepedt a hajnal.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

És így bolyongok most a téli erdőn,
és várok rá, hogy izzadt tested eljön;
ágyunk füvét felverte rég a fagy,
s az orkánban vonagló fák alatt
űzöm fehér, mezítlen árnyadat,
s a fellegektől kérdem, merre vagy;
hol melled, mely ruhádon átdagadt,
s csípőd, amelyre gyöngyvirág tapadt,
s a dús bozót s az eprek a bozótban?
Mért nem jössz? Várlak még a fák alatt.

A dombon, nézd, a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nyál csorog;
a tar bozót mélyében párzó árnyak
inognak s a fák széttárt lábbal állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok,
s én tébolyodva hempergek a holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

Remegés - Ördög

Tébolyultan bolyongok a kis szobánkban,
Hol szerelmünk fészke volt.
S remegve,

Izzadt testedért üvöltök,
Vérembe folyt a vörös
Telihold.

Szél van, vihar tombol,
A fákon remegnek, zizegnek
A levelek.

A tavam vize fodrozódik,
A tücskök riadt zaja töri meg
A csendet.

Reszket a lelkem is, kereslek,
Hiányod nem pótolja semmi,
Remegek.

Elváltunk, bár most is érezlek,
Velem vagy, nekem vagy,
Féltelek.

Most tombol a vihar, remeg a Föld,
Remegek én is Rád gondolva,
Rólad álmodva.

Vágyva várom a pillanatot,
Mikor újra velem leszel,
Remegek.

Remegve várom az érintésed,
A pillantásod, a hangod,
A bódulatot.

A tested remegését, mikor
Hozzád érek, simogatlak,
A fák alatt.

Remegve várom, mikor testünk egybeforr,
S vérünkbe folyik a vörös,
Telihold.

Remegve várom a percet,
Az órát, a napot, az éjszakát,
Remegek.

Ha Veled vagyok, ha Nélküled,
Ha közel vagy, ha távol,
Remegek.

Érted, értünk, az ölelésünkért,
A vágyért, a szerelmünkért,
Remegek.

S tébolyultan bolyongok a kis szobánkban,
Hol szerelmünk fészke volt,
Remegve.

S vonagló, izzadt testedért üvöltök,
Vérembe folyt az izzadt,
Telihold.

Tombol a lelkem, remeg a testem,
Érted élek most már,
Drága Szerelmem!!!

Te vagy nekem a mindenség - Ördög

Szerelmem vagy,
Érzem benned a vágyat,
Érzem a tüzet és a jelet,
Mely kiválasztott,
Melyet kiválasztottam,
Az érzést, mely mindennél,
Az életemnél is fontosabb.

Barátom vagy,
Hisz elmondod, ha bánt,
Hisz én is elmondhatom,
A sikert, a boldogságot,
Az örömöt, s bánatot,
A jót és a rosszat,
A baráti jobbat, fogadd!

Társam vagy,
Együtt indultunk el az úton,
S együtt is akarunk
Megérkezni a célhoz,
Ahol a testünk és a lelkünk
Már egyet akar, kér, követel,
Az önfeledt boldogságot.

Szeretőm vagy,
A tökéletesség, a tökély,
A borzongás, a zsibbadás,
A remegés, a félelem,
A vágy, mely áttör mindenen,
A kérdés, mit hoz a jövő?
Izgalmas játék, meglepő.

Mindenem vagy,
Mert akarlak, mert kívánlak,
Mert vágyom Rád minden nap,
Szomjazom a szavaidra,
Éhezem a csókjaidra, a szádra,
A tested remegésére,
A lelked érintésére.


Ördög legyek, vagy Angyal?
Kérdezem magamtól,
Hisz bennem van mindkettő,
Ezért szeretsz, ezért félsz,
Ezért vagyok, ezért kérsz,
Hogy örökre legyek a Te
Ördögi angyalod.

Az első megismételhetetlen-Zaphyris

Odakint tombol a kánikula;Kyara ehhez mérten egy szál semmiben ücsörgött a kanapén.Egy erotikus könyvet olvasott; ami alapvetően is gerjesztette, de így hogy már hetek óta nem volt férfival sokszorosára korbácsolta szunnyadó vágyait.Keze finoman csúszott mellére; és a mellbimbójával kezdett játszani.Ez még inkább olaj volt a tűzre.Határozottan indult tüzelő ágyéka felé.Először gyengéden kezdte kényeztetni a csiklóját.nem sok kellett hogy hüvelye ütemes összehúzódásokkal reagálja le az izgatóan kellemes érzést.De valahogy úgy tűnt vágyai így nem lelnek kielégülésre.Ekkor váratlanul csengettek.Senkit nem várt, és hiába kutatott emlékezetében , még meg sejteni se tudta ki lehet az.Magára kapott egy szoknyát, meg egy blúzt és az ajtóhoz sietett.Kinyitotta a kulcsra zárt ajtót, és őszinte megdöbbenéssel konstatálta, hogy egy csokor kála fekszik az ajtaja előtt; hiába nézett körbe, sétált el a folyosón a fordulóig senkit nem látott.Tüzetesebben megvizsgálta a csokrot, és egy kisérőkártyát talált benne.Mohón bontotta ki, feliratként csak ennyit talált;Égess el az ajkaiddal!Kyara arcán hatalmas és őszinte mosoly jelent meg, de ugyanakkor nyugtalanság lett rajta úrrá, amikor valaki szorosan megölelte hátulról.Nem nézett hátra, a virág csokrot kecsesen leejtette, hátra nyúlt két karjával és átkulcsolta a férfi nyakát;aki addigra finoman csókolta Kyara vékony nyakát.Keze lassan becsúszott a lány szoknyája alá;és rádöbbent hiába kutat alatta bármily egyéb ruhát; a lány mezítelen.A hosszú ideje elfojtott vágyakozás, és a lány finom illata, meztelensége azonnal felkorbácsolta állati ösztöneit.Határozottan indultak meg a lakás felé;alig várták hogy az ajtót becsukva, elbújva a kíváncsi szemek elöl egymásnak eshessenek.Tom a falhoz szorította a lányt és hevesen erőszakosan csókolta, harapta az ajkait.A harapások egyre durvábbak lettek, még vércsepp buggyant a lány ajkain;ezzel végképp elvéve Tom eszét.Tekintetük teljesen behomályosodott;Tom feltépte a lány blúzát.A gombok világgá gurultak;de nem volt idejük ezzel foglalkozni, mert Tom már a lány mellét harapta egyre nagyobb kéjjel.Kezei közben a lány csípőjét szorongatták.Kyara próbált tiltakozni, ezért kénytelen volt Tom a lány kezeit a feje fölé emelve lefogni.Térdeivel szétfeszítette a lány combjait.Egyik kezével kicsatolta az övét, és kicipzározta a nadrágját; a farka már szinte tüzelésre készen állt.De ekkor meggondolta magát.Térdre kényszerítette Kyarát,szenvedélyesen megcsókolta ;szíve összes szerelmét átadva a lánynak.Mjd kezével beletúrt a lány hajába a tarkójánál;és keményen ráhúzta a farkára.Őrült tempót diktált, Kyara majdnem megfulladt.De nem tartott sokáig a jelenet; Tom pár perc alatt üvöltő vadállatként élvezte tele szerelme édes ajkait.Majd Ő maga is térdre rogyott;és finoman vigasztalóan és annál finomabban simogatta, csókolta a lányt.Mikor kezdtek lenyugodni az első katarzis után, Kyara észrevette Tom még mindig ágaskodó farkát.A férfire emelte "szende" tekintetét;kérte finoman hogy kényeztesse el.De nagyot hibázott;nem volt joga ilyet kérni.Tom újra neki lökte a falnak, de most szembe.Felhajtotta a lány szoknyáját, és a még ondótól forróan nedves farkát keményen Kyara fenekébe tolta.A lány finoman felsikított; de tudta hiába, nincs menekvés;sőt azzal hogy sikít csak tüzeli Tom vér szomját.Tom farka feszítette szűk fenekét;szinte égette.Tomból továbbra is állatias hangok szakadtak fel;nagyon élvezte.De most nem akarta elsietni, mindenhol ki akarta élvezni a lányt.Hirtelen kihúzta a farkát;és követelően közölte hogy szopja le a lány;fényesítse ki, hogy esetleg megmárthassa máshol is.Kyara örömmel tette, annál is inkább mert így égő feneke egy kicsit megpihenhetett.Tom a szobába vezette a lányt, az ágyra fektette;lábait a feje fölé emelte, hogy a legmélyebben hatolhasson a lányba úgy hogy az ne tudjon tiltakozni.Csuklóit lefogta, és kaján vigyorral az arcán magávé tette.Kyara az ájulás határán volt;édes-kín volt amit érzett.Olyan fájdalom a hatalmas faroktól ami már élvezet volt.És akkor éles érzés hasított hirtelen keresztül testén;de mire megértette volna,hogy mi az már érezte hatalmas adag forró ondót, ami majdnem felgyújtotta amúgy is tüzes ágyékát.Most tényleg elalélt; percekkel később tért magához.Tom ölelte csókolta; és érzelmesen romantikus szavak suttogott a fülébe.Kyara rámosolygott;és lényük most először de talán örökre egymásba fonódott.És ekkor Tom feltette a kérdést.Kyara újra elájult.

Konyhában - Ördög

Egy egész nap... Veled. A jóleső szuszogásodat hallom, és felkönyökölök. Arcod is arról árulkodik, hogy boldog vagy. Így a hátad sem elégedetlenkedik a csíkok miatt. Ne is elégedetlenkedjen! Szereted a korbácsom nyomait. És ahogy fallak a tekintetemmel, simogatom hátad bizsergését... méééég... nagyon szeretnéd még. Inkább felkelsz, és készítesz valamit. Éhes és szomjas leszek, ha elég a pihegésből. És ma csak mi vagyunk.

Halkan szöszmötölsz a konyhában. Kávé, az előre elkészített sült, ... salátát is ...

Nem vetted észre, mikor jöttem be. A lépteimet sem hallottad. Mióta nézhetlek? Tenyerem érintésére megrezdülsz.

- Csak valami harapnivaló...

- Csönd! – és a kezem tovább simogatja a csíkokat a fenekeden. - Itt sem vagyok.

Hát tovább babrálsz az uborkával, próbálkozol a paprikával... És érzem, hogy újra nedvesedni kezdesz. Nagyon figyelsz arra, amit csinálsz, de minden sejted csak a szuszogásom hallja. Megszűnik a körötted, csak a forró leheletem létezik. Újra elgurul a paprika a kezedből.

- Hogy lesz ebből saláta, szuka? - és az addig simogató kezem a pultra nyom. - Éhes vagyok!

- Igyekszem, Gazdám!        

- Nem arra figyelsz. - ujjaim a pinádban matatnak - Mitől vagy nedves? Milyen lett az ujjam?

- Tőlem nedves, Gazdám. Mert megint a pinám irányít.

- Nyald le! – tartom eléd az ujjaim, és te mohón esel neki. A nedved íze az én kezemen. Imádod az ujjaimat szopogatni. Az sem zavar, hogy másik kezemmel még mindig a fejedet szorítom a pultra. Ágyékom neked feszül, érzed merev farkam. Nagyon szeretnéd, ha beléd hatolnék. Igyekszel még jobban felkínálni magad, simulnál hozzám. Szukának érzed magad, az én szukámnak. Beleborzongsz, mikor lábaim nagyobb terpeszt parancsolnak. Kezem a nyakörvedbe markol, és falloszom szinte felnyársal, amikor beléd hatolok. Meglepődni sincs időd. Nem a pinádban vagyok, hanem a fenekedben. Annyira vágytál Rám, hogy könnyedén csúszom be. Könnyedén, a mégis szűk folyosóban járok. Érzem, ahogyan kitöltelek. A gyönyör sóhaja kísér. Kiélvezem, és a vad roham után lassan jövök vissza. Kihúzom teljesen.

- Neeeee! - nyögsz fel önkéntelenül, de a kezem csendre utasít. A játékom vagy most. Céltábla. Játék, de a játék is élvezi. Élvezi? Megveszik a vágytól. És ismerlek. Tudom, hogy mindennél többet ér az út, ami a repüléshez vezet. Makkom ölelkezik veled. Kicsit betolom, majd újra ki. Beljebb kicsit minden öleléssel. És a feneked boldogan adja meg magát minden pillantására.

Szinte robbansz, mikor a csiklódba csípek. Harapófogóként szorítom, de egyre vadabb ütemben táncolok a barlangodban. Fájdalom, gyönyör.., kéjjé fokozódik.

Együtt hördülünk fel. Érzem a boldog lüktetésed. Együtt. Egy ütemre. És repülnénk.

Rád hajolok, és beleharapok a nyakadba. Kicsit, csak kicsit így...., aztán felemelkedek. Kihúzom a gyönyör-rudat, hajadba markolok. A kezeiddel a saláta felé tartod a farkam, és befejezed a művedet.

- Add a salátát? - mondom, és mintha mi sem történt volna, asztalhoz ülök.

- Egy pillanat még, adom a kávét. – szólsz. Boldog vagyok. Ez a nap a miénk. Újra a salátához nyúlsz. Magadon érzed a tekintetem. Fenekedből csorog a boldogságunk. Szinte érzed, ahogy a szivárgó fehérség útját követi a szemem. Maradtál terpeszben. Takaros, fehér tócsa keletkezett alattad. Belőlem. Szeretnéd megkóstolni már a salátát. Vágysz rá. Repülnél még, de a saláta....

- Jó étvágyat! – teszed elém a művedet.

- Neked én terítettem! – és értelek. Erre vágytál. Megkóstolni.