És elindul a gyönyör - Ördög

Tudod, hogy birtokollak, hogy az enyém vagy. Lassan, szinte észre sem vetted miként. S ez így jó. Lubickolsz benne. Végigsimítom az ajkad. Hüvelykujjam… mutató ujjam.., beléd marok… beléd harapok… megszemléllek kicsit hátraszegett fejjel… tudom, hogy az enyém a tested és a lelked. Behunyom a szemem, és felvillannak a képek. Érzed az arcom rezdüléséből. Tőlem tanultad, hogyan használhatod. Kapkodó mozdulatok a farok után, - hiszen elvettem a kezed. Ügyetlenül igyekszel megfelelni az utasításnak… nyalod, bekapod, szívod, szopogatod… a ritmust én diktálom. És minden alkalommal egyre ügyesebb vagy. Amikor először vettem birtokba a torkod… Jaj, nagyon büszke voltál! Mindig beleborzongsz. Mindig csorog tőle a gyönyör nedve a combodon. Riadt érzések vívódtak benned, mikor először előttem térdeltél. Riadt voltál, mégis vágytál rá. Hiszen nekem, hiszen értem… Nem ismerted igazán a férfiakat. Nem is láthattál belőlük sokat az elmúlt években. Fejed leszegve, terpeszben térdeltél előttem. A szád is az enyém. Ezt mondtam. Azt akarom, hogy kielégítsd vele a farkam. Úgy, ahogyan akarom, de megmutatva azt, amire képes… a szád, amit te használtatsz. A póráz vége az én kezemben volt. A nyakörv biztonsága óvott téged. Nagyon szégyellted magad, amikor elkapott az ismerős hév a makkom láttán. Bujaságod győzött. A borzongás, az izgalom, az ismerős volt. Mohón habzsoltad. Szoptad, szívtad, nyalogattad… minden érzékszerveddel letapogattad. A nemiség illata az orrodban, a férfiúi büszkeség látványa a szemed előtt, a hím semmivel össze nem téveszthető íze a nyelveden, a vessző simasága és a makk feszülő fénye az ajkaidon, és zenei aláfestésként a gyönyöröm hörgései a füledben… Lelkedben a tudat: a Gazdámé vagyok. Boldogan nyaltad fel az ajándékomat a földről is, miközben fogtam a nyakörvedet. Büszke voltam rád… soha nem élveztem előtte olyant. Továbbkalandozik a kezem. A barlangod… Nem ismerted a határaid, a lehetőségeidet, melyeket a gyönyör szőnyegébe szőttünk. Megtanítottam neked a csodát, a repülést, melyet kezem, a szám és a farkam varázsol. Az ujjak – simogatón. A tenyerem – fegyelmezőn. Az öklöm – kéjre hívón. A farkam, szinte el sem hiszed… Majd megőrültél, annyira vágytál arra, hogy beléd hatoljak. Ujjaim játszottak veled. Néha ajkaidhoz tartottam őket, és mohón szopogattad róluk saját nedvedet. Valahol lebegtél már. Szinte nem is fogtad fel, hogy mindig több ujjat lehetett élvezned. Arra vágytál, hogy betöltselek. És szukaként nyomtad magad ahhoz, ami a barlangodhoz ért. Nyársat akartál, és az öklömet tartottam oda. A nedvesség hangját felülírta a vágy sóhaja, a kéj őrjöngő hangja. A feszítő fájdalom felemelt, és egy másik dimenzióba húzott. A nyakörvednél fogva húztalak, vontalak magamra, az öklöm eltűnt benned. Azóta is csodaként élek meg minden alkalmat, amikor az öklömet szorítod. Ösztönösen, nyöszörgős boldogsággal. A feneked, a titokzatos nyílás, ami senkié. Senki másé. Miért is adnád másnak? Hallom a feltörő sóhajod, mikor simogatom. Hogyne vágynál rá? Hogyne akarnád, hogy azt is birtokba vegyem?! Az enyém. Nekem teremtették. Ezt is én tanítottam. Érzékeny, buja vágyak szigete. Amit addig óvtál… Természetes volt, ahogyan a makkom ott mosolygott. Sötét kis barlangod lucskosságát simítottam egyre beljebb. És úgy nyílt meg az addig szűz nyílás, mintha mindig csak erre várt volna. És a gyönyör újabb kapuját nyitottam ki neked. Mint a kés a vajban. Feszülök benned, és ez kitölt, felfokozza bujaságod. Ágyékom érintése, a tenyerem hangja a fenekeden, heréim hangos csattanása minden mozdulatnál, és a repülés sóhajai… Nyakörvedbe markolok… És elindul a gyönyör… a kéj… Lábaimhoz kuporodsz, mint egy hűséges kutyus… Apró csókokat adsz a lábujjaimra… Rám nézel, a szemeid beszélnek… Gazdám szeretlek, gazdám hűségesen szolgállak…

A tiéd vagyok - Ördög

Amíg a magamé voltam, addig nem lehettem a tied... de akkor még nem szerettelek... Tudom, ha cserébe magamnak szeretnélek... teher lehetek... de én többet szeretnék... sorsodnak alkatrésze lenni...
Megmutatom neked a teljes alázat és áldozat örömét... és kedvedért ellentéte leszek a világnak...
Nekem nem kell külön egy árva perc sem... nem gondolok magamra... nem sajnálom az életem... Olyan vagyok mint egy tárgy... halott és akarattalan... de mégis jobb és több szeretnék lenni másoknál... nem szeretnék idegen lenni... szeretném, ha közöm lenne hozzád...
Törvényen kívül szeretnék lenni... lámpa, melyet lecsavarsz... nem égek, ha nem akarod... Nem szólok... nem sírok... a börtönt nem látom... mert szeretlek...
Tanulom, hogyan szeresselek nyitott tenyérrel... hogy tudjalak elengedve szeretni téged... Ez a tudás lassan érlelődik bennem, a fájdalom tüzén és a türelem vizein jutok el hozzá... most tanulom... Mert ha beléd kapaszkodnék, ha csüngnék rajtad és állandóan ellenőriznélek, épp azt veszíteném el, amit megtartani szeretnék... Ezzel megfosztanálak legértékesebb jogodtól... hogy felelősséget vállalhass az életedért... választásaidért... életmódodért...

Kölcsönadás - Ördög

Idén korán jött a kánikula. Még csak június van, de máris hét ágra süt a nap, árnyékban sincs kevesebb 32 foknál - hát még délben a tűző napon, a Hősök terén, ahol a felforrósodott beton olyan intenzíven sugározza vissza a nap melegét, hogy vibrál tőle a levegő.

Már fél órája állsz a rekkenő hőségben, árnyék sehol. Lassan kis verejték patak indul meg a két melled között lefelé, apró foltokban átnedvesítve testhez álló pamut ruhádat. Magadban átkozol, amiért szigorú parancsommal ide kényszerítettelek, de vársz, mert érzed, fontos dolog készül - és különben sem mernéd megengedni magadnak az engedetlenséget az Én egyértelmű utasításommal szemben.

Hirtelen egy biciklis futár kanyarodik melléd és szó nélkül egy borítékot nyom a kezedbe.

A Te neved van rajta.                                                                    

Felbontod, egy rövid levélke van benne.

A levélke így szól: „Zöld limuzin a Szépművészeti előtt, szállj be és kövesd az utasításokat!”

A múzeum előtt – pechedre – három zöld limuzin is parkol (tudom, aljas dolog, de én rendeztem így) az elsőnél próbálsz szerencsét – először. Persze okos vagy és határozott, hamar feltalálod magad.

- Maga vár rám?

- A sofőr bambán néz, majd így szól: Hááát, ha maga az a hidrogén - szőke 19 éves plázacica, akit a Rózsadombra kell vinnem, akkor igen.

A vér az arcodba szökik, legszívesebben képen törölnéd – majd rögtön utána engem is, még sokkal szívesebben – de nem tehetsz mást, a következő sofőrhöz fordulsz.

- Ön vár egy zöld ruhás (a kocsi megy a ruhádhoz!) harmincas hölgyet?

- A fickó kéjsóvár pillantással mér végig, majd így szól: igen tündérke, beszállás!

A „tündérkéért” – hangsúly és pillantás - legszívesebben, kikaparnád a szemét, de ebben a pillanatban tudatosul Benned, hogy a kánikulában álldogálás legfeljebb, ha bemelegítés volt, az igazi megpróbáltatások csak most kezdődnek – és ráadásul egész napos programot ígértem.

Végig fut a hideg a hátadon. Megfordul a fejedben, hogy megállítod az autót és kiszállsz – (de persze maradsz, egyrészt, mert nem akarod elrontani a játékot, másrészt a méreg és zavarodottság elegyéből lassan kinő a dac: azért sem adom fel!)

A sofőr besorol a Dózsa György úti csúcsforgalomba, majd úgy fordítja a tükröt, hogy Téged lásson.

- Vetkőzz meztelenre tündérke, a ruhádat tedd ebbe a zsákba! – és egy szemetes nejlonzsákot nyújt hátra.

A megaláztatástól és a tehetetlen dühtől arcodba szökik a vér, alig bírsz feltörni készülő könnyeiddel, de aztán erőt veszel magadon (nem mutatod ennek a kéjsóvár mocsoknak, hogy mennyire zavar, hogy előtte kell meztelenre vetkőznöd!), és mintha csak a nudista strandon lennél, természetes mozdulattal lehúzod a ruhádat, aztán a bugyit – szerencsére melltartó nincs rajtad. A fickó persze nyál csorgatva nézi meztelen testedet, de úgy döntesz, levegőnek nézed, de persze - természetesnek hatva - azért igyekszel minél kevesebbet mutatni magadból.

Pár perc múlva – örökkévalóságnak tűnt – a sofőr egy másik zsákot nyújt hátra.

- Ezt vedd fel!

A zsákban egy undorító, fekete, csipkés, fűzős body, (a közép kategóriás kurvák munkaruhája lehet ilyen) egy combfix, egy magas sarkú piros szandál és egy szobalány fityula van.

„Úristen, ha ebben lát meg valaki, az rosszabb, mintha meztelen lennék!”

Aztán lassan derengeni kezdenek az elmúlt napok apró eseményei, jelzései. Mintha sűrű ködben mozaik kockákból kellene egy képet összerakni …, ahogy meséltem a barátomról, aki szintén mester, … a kis történetek a szerepjátékokról (kedvence a szobalány-háziúr jelenet)… a látszólag lényegtelen kérdések, hogy miket tennél meg a kedvemért … az odavetett megjegyzéseim, hogy milyen izgató lenne más férfiakkal látni … lassan összeáll a kép: kölcsönadtalak egy másik Mesternek.

Hirtelen kinézel a kocsi ablakán: már elhagyta a várost! Ismeretlen vidéken jár! Mire igazán megijednél, a kocsi befordul egy dűlőútra, és egy sor pince között megáll az egyik előtt.

- Szállj ki!

Kiszállsz, és magadban azon gondolkodsz, vajon milyen lehet az új gazdád, meddig kell szolgálnod – és egyáltalán miért tettem ezt Veled?!

Az autó elhajt, Te pedig ott állsz a pince zárt ajtaja előtt, mint egy paradicsommadár a szántóföld kellős közepén – körülbelül ennyire is vagy feltűnő.

A pince ajtaján – szokatlan dolog – kukucskáló van, de hogy van-e bent valaki, azt semmilyen hang nem árulja el. Az forog a fejedben, vajon milyen ember lehet az, aki egy pincét használ találkahelynek?!

Nem sok időd marad a gondolkodásra, mert az ajtó nyikorogva, mintegy kéretve magát, lassan kitárul. Embert nem látsz, egy géphang – szintetizátor – szól hozzád.

- Lépj be!

Lassan bemész. Lépcső vezet lefelé, dohszag árad. Megborzongsz – nemcsak a hűvöstől.

Az ajtó bezárul mögötted, anélkül, hogy bárkit is láttál volna.

A tér lassan szobányi méretűvé nyílik, a mennyezetről láncokon gerenda lóg, rajta bilincsek. A padlón a párja, lábbilincsekkel. A falnál szekrény.

- Bilincseld meg Magad! – szól a géphang

Engedelmesen felcsatolod a lábbilincseket, szinte kényelmetlenül nagy terpeszbe kell állnod, jobb kezeddel felteszed a bal bilincset is, aztán a jobbot egy ügyes csuklómozdulattal kattintod be.

Síri csend ölel körül, állsz tehetetlenül, kiszolgáltatva. Lábaid megbilincselve, terpeszben, karod felemelve, kitárva, a gerendához bilincselve.

Megfordul a fejedben, hogy ha senki nem jön Érted, itt pusztulhatsz éhen, bilincsbe verve – a segélykiáltásaidat elnyeli a mélység …, de nem, kintről hangokat hallasz… Idegen férfiak hangja – és nem is egy.

Úristen, mi készül itt???!!!

Ebben a pillanatban a fény pislákolni kezd, majd teljesen kialszik. A sötétség olyan hirtelen tör Rád, mintha a szemedbe ütöttek volna. Szó szerint vak sötét vesz körül.

Aztán semmi sem történik – már-már pánikba esnél, de ebben a pillanatban megérzed – nincs rá más szó – valakinek a jelenlétét.

És valóban, neszeket hallasz, valaki matat. A falnál álló szekrény felől jönnek a bizonytalan hangok.

Aztán ráismersz egy ismerős hangra, valaki pálcát suhogtat – próbálgatja. Majd egy szíjkorbács kibontásának és megsuhogtatásának leszel fül tanúja. …

Rémülettel vegyes izgalom fog el, tágulni, nedvesedni kezd a puncid. …

Lábad között egy kéz kipattintja a body patentjét, és felfedező útra indul a puncidon. Persze rögtön felfedezi, hogy felizgultál – és ebben a pillanatban a lábad szivaccsá változik és csak a bilincsek tartanak állva:

- Te lotyó, ennyire várod, hogy valaki más basszon meg?! – igen, az én hangomat hallod.

Az öröm, a megkönnyebbülés és – igen, kicsit a szégyen – hullámai árasztanak el, legszívesebben a nyakamba ugranál, és össze-vissza csókolnál, de a hangom kemény, haragos, szigorú.

- Ezért olyan büntetést kapsz, amilyet még nem kaptál tőlem, ribanc!

- Óh, Uram, tégy velem bármit, amit csak kívánsz!

- Az fog történni! Ebben biztos lehetsz! Csak meg ne bánd – ugye, emlékszel a vágyaimra?!

Levetkőztetlek, a szandál híján meztelenre, majd kutató ujjaim végig tapogatják meztelen testedet. Semmi sem kerüli el a figyelmemet, sem a megkeményedett mellbimbóid, sem a hátad-hasad bőrének érzékenysége – és persze izgalmad immár combodon csordogáló jele sem marad észrevétlen.

Ujjam becsúszik a combjaid közé és érzed, amint simogatni kezdem a pinádat. Hamarosan nyögdécselni kezdesz, ujjam a csiklódat kényeztetik, ha tehetnéd, még széjjelebb tárnád a lábadat és csípőd ritmikus táncba kezd. A nyögdécselés folyamatossá válik, a csípőd egyre hevesebben mozog, … már-már eléred a csúcsot, amikor …

…minden előjel nélkül izzó fájdalom hasít a popódba. A pálca sajgó nyomot hagy a bal féltekén. Szinte fel sem veszed az ütést, annyira várná puncid a folytatást, ám a helyett, – most már a suhogást is hallod – egyik ütés a másik után zuhan a popsidra és ráadásul a gyönyört adó kéz is távozott – most fájdalmat osztogat.

Szinte látod Magad előtt a popsidat, amint a sötétvörös csíkok alig centire egymástól egyre jobban beterítik. Kimondhatatlanul csíp és sajog minden következő ütés, mivel csaknem az előző által már felmart bőrre érkezik. Eleinte számolod magadban, de húsz után már csak a fájdalommal tudsz törődni, aztán hamarosan – bár megfogadtad, hogy nem teszed – hangosan könyörögni kezdesz, hagyjam már abba.

Foganatja persze nincs, még percekig folytatódik a pálcázás, aztán hirtelen abbamarad. Se ütés, se suhogás, se más zaj nem hallatszik a süket csöndben – és persze a gyönyört adó ujjaim sem simogatnak. Minden érzéked szinte „kimered”, hogy felfogjon valamit a környező világból – de semmi. Egyedül maradtál az égő fájdalommal a popsidon. Se suhogás, se ütés, se más zaj – és persze gyönyör sincs!

Már épp arra gondolsz, talán elmentem? Ám ekkor minden előjel nélkül öt-öt szörnyű kegyetlen ütés zúdul a már amúgy is elgyötört fenekedre. Jajgatsz, kínodban még a könnyed is kicsordul. …

És ekkor – kimondhatatlan öröm – fény gyullad a sarokban, két nagy gyertyát gyújtottam meg. Könnyáztatta arcoddal felém fordulsz és várnád a vigasztalást -kényeztetést, ám hangom még mindig kemény, haragos.

- Akkor lássuk a bűnlajstromodat!

- Meztelenre vetkőztél egy idegen férfi előtt!

- A Te parancsodra Uram - veted ellen, de már magad is rájössz, hogy újabb hibát követtél el.

Supp, supp – két fájdalmasan csípős csapás landol a popsidon, nyomatékul.

- Nem adtam engedélyt arra, hogy megszólalj!

Supp, supp – újabb kettő …, ha őszinte akarok lenni, ezt élvezetből adtam, persze Te ezt nem tudod!

- Vakon követted egy számodra ismeretlen férfi utasításait! Bármi történhetett volna Veled, meggondolatlan voltál.

- De a legfőbb bűnöd, hogy amikor úgy gondoltad – persze tévesen – hogy kölcsönadtalak valakinek és az használni fog, bagzó macskaként, felizgulva vártad, hogy használjon TÉGED, aki az ÉN tulajdonom vagy!!!!

- Hogy képzelted, nyomorult ribanc?! Hiszen még velem is csak a kifejezett engedélyemmel élvezhetsz el! Kaptál engedélyt?!

- Nem Uram! – lehajtott fejed és lesütött szemed megbánásra vall.

- Mindezért különösen súlyos büntetést érdemelsz, külön megbüntetve mindazokat a testrészeidet is, amelyek részesek a bűnben! A verés, amit azt előbb kaptál, csak bemelegítés volt azért, hogy annál jobban átérezd a valódi büntetést!

- Most eloldozlak, de engedelmesen követned kell a parancsaimat – bár könnyítésként jajgathatsz, sírhatsz és könyöröghetsz is, de ezen kívül fegyelmezetten kell elviselned a büntetést!

Az igazságnak – és Neked is, Édes! – tartozom annyival, hogy már régóta vágyom arra, hogy egyszer igazán keményen, kegyetlenül megbüntesselek. A könnyeidet akarom, sírást, könyörgést, – a végén persze majd megbocsátok – de most tényleg a leplezetlen szenvedésed látványára és hangjaira vágyom!

Bőrrel bevont padra kell felfeküdnöd, hanyatt, de előbb térdre kényszerítelek, és szádba adom férfiúi ékességemet. Csodálatos gyengédséggel és szakértelemmel bűvölöd a néma furulyát, amely hamarosan meredezni kezd, tünteted el tövig a férfiasságom a szádban, a nyelőcsövedben – ezzel legalább még egy fokot nehezítettél saját helyzeteden, ismersz, felizgultan még kegyetlenebb vagyok – de nem bánod, élvezed, hogy most a változatosság kedvéért Te tartasz hatalmadban engem.

Hanyatt fekszel a padon, fejed lelóg, én mögéd állok, és tovább szophatod, miközben megkezdődik a büntetés – amely nekem legalább annyi gyönyört okoz, amennyi fájdalmat Neked.

A cicid is vétkezett, felállt, bűnhődnie kell - mondom rekedt hangon, majd vékony fűzfavesszővel náspángolni kezdem. Az ütések főleg a bimbódat és az udvart érik, tele szájjal felnyögsz, de a szopást nem hagyod abba.

Mikor mindkét cicid lángvörös az ütéseimtől, rövid szünetet tartunk a szopásban is – nem szeretnék túl hamar elélvezni és igen nagy a kísértés!

Újra a szádba adom, és rád parancsolok, tedd szét a lábadat. A fűzfavesszők ezúttal az ágyékodat veszik munkába – most a fő vétkes puncid kapja a büntetést – a suhogó vesszők nem kímélik a kisajkaidat, és a csiklódat sem, fájó nyomokkal emlékeztetnek meggondolatlan felizgulásodra.

Tudom, hogy ilyenkor a hátad is érzékeny, ezért hasra fordítalak, most a korbácson a sor. Farkam közben köpülőként mozog ki-be ajkaid között és most már tényleg minden erőmre szükségem van, hogy megálljam, el ne élvezzek. Te persze mindent megteszel a dolog érdekében, forró ajkaid gyönyörteljesen csókolgatják, becézik a szerszámot, ami akadálytalanul tövig hatol, eléri a torkodat.

Érzem, hogy pihenő nélkül már nem bírom sokáig, ezért a legkedvesebb pozíciómba állítalak: feltérdelsz a padra, négykézlábra állsz – semmi kezezés! – és homorítasz – ezáltal segged félgömbjei még izgatóbban domborodnak derekad karcsúsága mögött!

Amint újra munkába veszed a farkamat, a gyönyör hullámai az utolsó gátakat is lebontják bennem, komisz vagyok és kegyetlen. A gyilkos előembertől a várost prédáló janicsárig összes kegyetlen férfi-elődöm énbennem sűrűsödik össze most és Te vagy a meghódított zsákmány – egyetlen rendeltetésed van, az én kedvemre tenni! A korbács sivítva szeli a levegőt és kegyetlenül csap le megkínzott fenekedre – és különösen aljas célzásom nyomán néhány szál a féltekéid között nedvesen kitárulkozó puncidat találja telibe.

Sikolyodat még a torkodban gyönyört hajhászó férfi-bunkó se képes elnyomni, olyan velőtrázó. Máskor biztosan megsajnálnálak, de most a bennem lüktető szenvedély és kívánság minden józan hangot elnyom, újra és újra lesújtok, miközben férfiasságom lávája megáradt folyóként önti el szádat és torkodat.

Egy pillanatra megállok, de a büntetés vége még hátravan, a vastag gyertya olvadt viaszát széles sugárban locsolom szét megkínzott seggeden, és hátadon. Még el sem halt sikolyod remegése a levegőben, amikor megfordítalak és melleden, hasadon terül szét a forró viasz, jut bőven meggyötört puncikádnak is.

Újabb sikoly, ezúttal elhalóbb, majd ujjaimat hűs olajba mártva masszírozni kezdem puncidat, a sikoly, nyögdécselésbe torkollik, a nyögés mélyről jövő artikulálatlan torokhangra vált, majd újabb sikoly, immár a megállíthatatlan, felülmúlhatatlan gyönyör sikolya tör fel ajkaid közül és hangzik hosszú-hosszú másodperceken át, majd elernyedsz.

Mindegy már, mit csinálok Veled, tested-lelked enyém, de már én sem vagyok képes tovább bántani, csak csókolgatlak, egy vadásztőrrel lekaparom a testedről a megszáradt viaszt, mélyen beszívom bőröd illatát és csókolom imádni való ajkadat, amely még az én nedvemtől fénylik, majd kimerülten álomba sodródunk, összeölelkezve.

Határvonal - Ördög

Emlékszel, miket mondtam Neked tegnap a telefonba? Fáradt voltam, álmos és szexuálisan agresszív. Mára kipihentem magam… de nem bírok szabadulni a kéjes gondolattól, hogy megerőszakoljam a szádat, a puncidat… pont úgy, ahogy azt tegnap elképzeltem. Tudod, nem sokkal azelőtt voltam a WC-n kiverni a farkamat, hogy felhívtál. Újra átéltem, milyen jó lenne itt az asztalomon magamévá tenni Téged. El is élveztem. Muszáj volt, nem bírtam már a munkára koncentrálni. Élvezés után azért kicsit kitisztul az ember feje. Visszatértem hát az irodámba és folytattam a munkát. De felhívtál… és elrontottál mindent… most megint nem tudok dolgozni, megint áll a farkam, és az agyam már megint elsötétült és csak a mocskos fantáziám dolgozik bennem. Látom magam előtt folytatódni a félbe maradt történetünket.

Az asztalomon ülsz előttem meztelenül, kócosan, lihegve, a hajadon, az arcodon és a melleden csillog az odakent sperma. Én Veled szemben lerogyok a székre, pihegek, boldog vagyok. Delírium.

Elkezded magad simogatni. Végig egymás szemébe nézünk. Az arcodról, a melledről összegyűjtöd az ondót és lenyalod a kezedről. Izgalmas utójátéknak érzem, csodálatos vagy. A legtöbb nő úgy van kódolva, hogy az orgazmus pillanatáig imádja a férfit, akivel együtt van, aztán jobb esetben közömbössé válik számára, rosszabb esetben még meg is undorodik tőle. Te azonban igazi „NŐ" vagy! Csodállak, gyönyörködöm benned most is. Tudod ezt Te is. Az ujjad, a combjaid közé kalandozik, és kissé előrehajolsz felém. Huhhh! Boszorkány vagy! Nem tudom, mit akarsz… talán megcsókolni, amit én is kívánok, ezért feléd mozdulok. Ám a következő pillanatban az arcomba köpöd a gecim, amit az ujjadról nyaltál le… közben tovább simogatod a puncidat. Ekkor tudatosul bennem, hogy holott én egy hatalmasat élveztem az előbb… Te nem… és úgy látom rajtad, hogy most ezt a „lemaradást" mindenképpen be akarod hozni… és be is fogod. Felizgat minden mozdulatod, minden tetted… a nyálad… letörlöm az arcom, és már állnék is fel a székből, hogy magamhoz húzzalak… de a szabad kezeddel visszalöksz a székbe. Másik kezeddel egyre gyorsabban, ütemesen dörzsölöd a csiklódat. Akarom! Kívánom! Felizgattál! Újra! Nem állhatok fel… akkor előre hajolok, hogy beléd nyaljak… de újra visszalöksz a székbe, nem engeded, hogy hozzád érjek… ettől rettentő izgalomba jövök… nyűglődöm… kemény a farkam… a nyálam csorog… minden porcikám kíván! Újra és újra megpróbálok hozzád férkőzni, de mindig visszalöksz, közben a kezed megállás nélkül dolgozik a puncidon. A lábaddal tartasz távol magadtól, a talpadat a mellkasomnak feszítve. Kínomban a lábujjadat, a lábfejedet nyalogatom… hogy annyira megkívánd a nyelvemet, hogy közelebb engedj…. De nem engedsz… nem bírom tovább… elhárítok minden ellenállást, a lábadat a kezemmel feszítem szét, és hiába próbálsz a kezeddel távol tartani magadtól, erősebb vagyok, és közelítek a puncid felé… hatalmas pofont kapok az arcomba! A kezemben lévő combodon nagyot szorítok meglepetésemben… felnézek rád… és látod a szememben azt a vadságot, amit a kocsiban láttál a szigeten… de látod ugyanakkor, hogy mennyire izgat mindez… Látod, nem kell sok ahhoz, hogy a vadállat újra elszabaduljon bennem… de még nem akarod, ezért egy kis alamizsnaként a puncidat simogató kezedet az arcomba törlöd. A kéjes íz és illatáradat megnyugtat és felizgat egyszerre.

Mindkettőnket izgat ez a dominancia és alárendeltség határán egyensúlyozás… hajszálon múlik, hogy merre billen a mérleg. Újabb, töményebb íz és illat kell Belőled! Újra nyalni akarok… újabb pofont kapok és egyszerre le is köpsz… Megőrülök!!! Úgy érzem magam, mintha napok-hetek óta nem élveztem volna… szétvet az energia és a szexuális agresszió! Akarom, mondom! Két kézzel megragadod a fejemet és erősen, határozottan a lábad közé húzol… nyalhatlak! Áhhh! Egyszerre nyögünk fel örömünkben! Hosszú perceken keresztül szorítod a fejemet a puncidhoz! A tested hullámzik, egyre hangosabb vagy! ÉLVEZEL!

Érzelemvilág-Zaphyris

Ágyékát még mindig mardosta a hétvége pokoli forróságának emléke.Különleges kapcsolat volt az övék; szeretők voltak.Ez természetes is lehetett volna, de egyikőjüknek sem volt senki a szeretőjén kívül, és valljuk be egyikük se keresett mást.Igen ebben is különcök voltak; ahogy ismeretségük kezdete óta.Nem óhajtották a társadalmi normák szerint való életet.Szerelmi életük amolyan tragikomikus volt már;imádták egymást amit Kyara gyakran szóvá is tett; és mint hogy Ben mindig kitért a közvetlen válasz adás elől, így némasága és semmitmondóan huncut mosolya dühítette a lányt; és nem elég hogy vágyta, de elképzelhetetlen vehemenciával akarta Bent.Az akarása pedig Ben férfiúi önbecsülését korbácsolta fel pillanatok alatt, és persze ezzel együtt farka is mindig pillanatok alatt ágaskodott a lány után.Nem tudott megszabadulni ebből a gyötrően édes függőségtől; Kyara közelében úgy tudott elveszni, hogy egyáltalán nem bánta; sőt imádkozott hogy ezen alkalommal ne kelljen visszatérnie.De a lány nem kímélte; újra is újra meghódította, majd uralta, elhasználta,és dicsérte.Örökös körforgás volt kapcsolatuk.Akarták, vágyták egymást; de valami belső láthatatlan okból kifolyólag, még is szerettek volna szabadok maradni.Bármikor kereshettek volna, ismerkedni is szabad volt; de mindketten teljesen elégedettek voltak a másikkal.Kényelemről se igazán beszélhettek , hiszen mindennapjaikat távol élték.Hajdanán egy párt alkottak, aztán valahogy ez nem volt komfortos; legalább is így emlékeztek.Pedig akkor még ott voltak egymásnak, közel; bármikor elérhető távolságban.És hogy azóta a megszépítő messzeségen mi változott? Valójában semmi, talán minden csak jobb lett; a kapcsolatuk kategóriájának kivételével.Amióta Kyara vidékre költözött egy időre jobban hiányoznak egymásnak; többre értékelik az együtt töltött időt.Igaz most csak a hétvégék maradtak nekik, de ezeket teljes egészében egymásnak szentelik; ez is újdonság, pozitív újítás.A mostani hétvégén Kyara volt soron;a fővárosba utazott.Nagyon várta , hisz tudta csak ketten lesznek a hatalmas lakásban;egy kis idilli "rövid együtt élés".A kötelező programok után alig várták, hogy becsukódjon mögöttük végre az ajtó, és rájuk zuhanjon a páros-magány.Kyara vacsorát melegített mindkettejüknek, amikor megérezte háta mögött Ben jelenlétét; sőt erős tenyere már markolta is gömbölyű fenekét, jelezvén éhsége nem csak a táplálék iránt növekszik.A lány megfordult, és félig lesütött pillái alól gyermekes kacérsággal tekintett a férfi szemébe.Pontosan tudta, hogy Ben nem fog tudni tovább uralkodni vágyain;egy hét nem nagy idő, de csak addig míg távol vannak; de most ott állt előtte a lány, az imádott-féltett kincs, és megint úgy érezte még inkább kívánja mint valaha az előtt.Állati ösztönök lettek úrrá rajta; határozott mozdulattal felgyűrte a lány szoknyáját; határozottan a konyhapultra emelte, ültette; félretolta a bugyiját, és amolyan férfiúi lazasággal letolta a gatyáját, és dugni kezdte a lányt.Észre se vették hogy teljes a belátás a konyhába a hatalmas, világos ablakokon.Kyara karmolta a férfi hátát;combjait erősen kulcsolta a derekára, szája tépte-harapta ahol csak érte.Ben teljesen tudatát vesztette, csak az állati ösztön munkálkodott benne.Keményen dugta álmai "kurváját".És akkor hirtelen ötlete támadt; ha már uralta a lányt, ami igazán ritka volt, tőle maximális módon ki akarta használni a helyzetet.Közeledve az orgazmushoz lerántotta a lányt, és fejét a farkára nyomta.Még egy kicsit kényeztette magát; és amikor érezte itt az ideje Kyara jutalmának, erősen belemarkolt a lány hajába, és hátra rántotta a fejét, hogy lássa a hogy a forró ondó a szájába lövell; ahogy egy része végigfolyik a lány arcán;miközben ő nagy szemekkel bámulja érzékeinek a valaha élt legcsodálatosabb férfit.Ahogy erre a hétvégét meghatározó első szeretkezésre gondolt, ismét beleborzongott a gyönyörbe.Sőt tovább játszott a gondolattal;vágyta hogy Ben még inkább elengedje ezt az állati mivoltát.Azon törte a fejét, hogy az amúgy csendes, végletekig nyugodt férfit, milyen módon tudná még inkább rávezetni a benne lakó "szörny" kieresztésére.De folyton egy gondolat, egy kép tért vissza fantáziájába.Minél inkább el akarta hessegetni, annál többször jelent meg lelki szemei előtt.Látta önmagát ahogy kéjtől felhevülve fekszik egy ágyon kezeit keményen lefogják és már-már közel a fájdalomküszöbhöz, de még is fantasztikus élvezetet nyújtva keféli valaki, igen egy idegen férfi; aki szintén igen vonzó, legalább annyira tökéletes mint Ben és igen a szeretője nézi őket.De szenved, hogy nem érhet hozzá; csak nézheti, ahogy egy másik férfi kő kemény farka irdatlan tempóban jár ki és be az ő nőjébe.Hiszen valahol az övé, és nem , ő ezt a gyönyört adó nőt nem akarja megosztani.És ekkor nyilal belé végre a felismerés, nem azért fáj mert nem érintheti; és nem is a félelemtől, hogy az a másik férfi jobbat nyújt nála,nem.Tompán fáj,de nem még mindig nem hajlandó beismerni.Neki ez a legnagyobb vonzereje.És mindig amikor erre a következtetésre jut elmosolyodik.Igen ez Ben.De ezért szerette.

Amikor - Ördög

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégsem bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,

Amikor vágyod a hatalmát, a dalait,

Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted,
Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle,

Amikor megijedsz, hogy elmegy örökre,

Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,

Amikor már semmi nem szól mellette,

Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,

Akkor elveszted a fejed, kell Ő Neked?

Akkor tudomásul veszed, Ő kell Neked!

Más szemmel-Zaphyris

...Alig vártam a mai napot, egész héten semmi magamhoz se nyúltam; mert hogy ezt kérte a szeretőm.Gondoltam meg ér nekem ennyit ez a szexdög; ha tudnátok mit nem tud a csaj az ágyban.Szóval nagyon vártam a pénteket, sőt az egész hétvégénket.Csak ő és én kettesben egy kellemes hotelben; és ki se mászunk az ágyból.Már az összes pozitúrát többszörösen lejátszottam vele fejben, imádtam amiért mindenre nyitott, és valljuk be egészségesen perverz.És akkor üzenet a telefonomon; ő volt.Rögtön elgörbült a szám; nem jó hírek.Hosszú percekig emésztgettem, de csak nem értettem, nem állt össze a tartalom.Felhívtam; de azért még is csak a melóhelyemen voltam, nem igazán tudtunk mindenről beszélni.Kérte estefelé térjünk vissza rá.Dühös voltam és csalódott; és valljuk be attól hogy csak a hangját hallottam is mereven álltam.Őrületes, hogy mit hoz ki belőlem, és tényleg elég csak a hangját hallanom.Már két hete hogy utoljára ölelt,csókolt és furcsa de magáévá tett. Nálunk soha semmi nem működött a maga normális módján, talán ezt kedveltem benne a legjobban.Nem akart a normáknak soha megfelelni, sőt amolyan lázadó volt, és nem csak az életben a szexben is.Jól kiegészített, és előhozta belőlem mindig a szunnyadó fenevadat.Alig vártam, hogy hazaérjek, és már rúgtam is be a számítógépet; már lelki szemeim előtt láttam, hogy igen várni fog.De nem volt ott, és most nem volt türelmem rá várni; már hívtam is telefonon.Édeskés csilingelő hanga ismét pillanatok alatt a vért az ágyékomba pumpálta.Egyszerűen eszemet vesztettem;és persze nem is kellett sokáig győzködnie, hogy ha vele akarok lenni a legegyszerűbb ha lemegyek másnap hozzá vidékre.Kicsit tartottam a dologtól megvallom, hisz csak a szeretőm, és hát ő most otthon a szülői házban lakik; nem akartam a fölösleges köröket a szülőkkel.De megőrjített, és már láttam magam előtt ahogy csalogat az ágyába; ahogy rám néz azokkal a szemekkel, és én nem tudok nemet mondani többé.Tudtam ha tovább hallgatom teljes kontrollvesztés fog bekövetkezni, és azonnal kocsiba ülök, nem nézve az időt; így egyszerűen elköszöntem:Kívánlak!Az éjszakám kész gyötrelem volt, sehogy nem volt kényelmes álló farokkal aludni; eléggé elgyötörten ébredtem.Kora délutánra terveztem az indulást, de azt akartam, hogy minél jobban várjon, akarjon az én kis bestiám.De nem akartam túl későn se leérni vidékre; tudtam hogy nem fogunk sokat aludni.Ki voltam éhezve a testére, és ami önmagamnak is meglepetés volt a lelkére is.Viszonylag egyszerűen, és gyorsan odaértem.Mindig felkészülök rá; de azonnal belső remegés fog el amikor meglátom.Most is teljesen elgyengültem; ott álltunk végre egymással szemben, és azonnal átöleltem.Ez olyan érzés mintha én egy lemerült elem lennék, ő pedig egy szuper töltő.Azonnal tele lettem energiával, de nem akartam elengedni.Belőle sose elég.De éreztem, neki is hiányzott az ölelés.Végül kénytelen-kelletlen elváltunk;kipakoltam a kocsiból a cuccom és bementünk.Az előtérből nyíló tágas szoba külön lakrészként funkcionált; de nem is ez volt a fontos, hanem hogy csak ő meg én voltunk.A nyakamba kulcsolta kezét, és mélyen a szemembe nézett.Ágyékomig hatolt erotikus pillantása;ismét eszemet vesztettem.Téptük-marcangoltuk egymást; nem bírtam betelni ízével, illatával, látványával.Minden alaklom amikor hozzáértem, feljebb és feljebb múlta az előzőt.A körülöttünk lévő levő izzott;már nagyon akartam.De nem akartam elrontani a játékot; kíváncsi voltam meddig bírjuk még húzni egymást.Őszintén én már majdnem szétdurrantam.Éreztem ő is csak arra vár, hogy mikor kezdem letépni róla a ruhákat.Azt akartam, hogy ő vezessen, irányítson; abból mindig frenetikusan jó élmények származnak.És akkor csajom összerezzent; megérkeztek a szülők.Életem legnehezebb feladata volt lehűtenem magam.Bemutatott nekik, majd mentőövként elmentünk várost nézni.Nagyon oldottan éreztem magam; egymást karolva andalogtunk és beszélgettünk.Majd beülünk vacsorázni; éreztem hogy az energiákra még szükségem lesz.Emlékeztem milyen jó hatással van a cicámra az alkohol, úgyhogy a vacsi mellé finoman iszogattunk is.Remekül választott, ez az ital még nekem is ízlett.Aztán hazaandalogtunk.Alig vártam, hogy az ajtó becsukódjon, már annyira kívántam, hogy féltem kevés is lesz belőle ez a másfél nap.Édesen rám mosolygott,és elment zuhanyozni.Terelni próbáltam a gondolataimat;de édesem gyorsan végzett, így én is követtem példáját.Vetett ággyal várt, és hihetetlenül dögös volt most is.Csók-csatáztunk; és pillanatok alatt lekerült rólunk az a kevéske ruha is.Cicám rögtön kezelésbe vette ágaskodó farkam;imádtam ahogy élvezte kényeztetni férfiasságomat.Tudtam, hogy ez nem tart sokáig, ahogy azt is hogy nem fog megsértődni ha a szájába megyek el;sőt élvezettel ízlelgeti és nyeli le.Bele is haltam egy kicsit; de a hosszú idő megtette hatását.A farkam kő kemény maradt, és előtört belőlem az állatias férfi, hanyatt döntöttem a csajom, és keményen megdugtam.Azt akartam érezze hogy én vagyok a férfi;hogy tudok kíméletlen és vad lenni.Tíz körmével hasította hátam, tovább korbácsolva, hajszolva a vágyaim.Képtelen voltam elélvezni; megpihentünk.Érzékien simogatott, csókolgatott.Kimondottan jól esett;láttam szemében az elismerést.Ölelkeztünk, és keze egyre lejjebb araszolt a hátamon;markolta a fenekem; szemében már ekkor huncut tűz villódzott.Minden idegvégződésemmel tudtam hova tart.Felébredt benne a perverz vágy, hogy ő is magáévá tegyen.Finoman izgatta az férfias fenekem legérzékenyebb pontját;olyannyira magával ragadt őszinte nyitottsága; hogy élveztem.Nem csak hogy belsőleg, de farkam megint kőkeményre duzzadt.Nem bírtam hozzá kellett hogy érjek.Csiklója duzzadtan hívogatott;szemérem ajkai kinyíltak mint a rózsa.Tudtam hogy falloszom után sóvárognak; de nem; most csak ujjaimmal kellett hogy beérjék.Azonban ez nekem is kevés volt.Magamra rántottalak,és indulhatott a galopp.Szeretem több szempontból is ezt a pózt; nagyon élvezem a látványt; és a másik hogy cicám a hüvelyével szét kap pillanatok alatt; olyan izom-mozgásokat csinál amitől minden pillanatban a mennyekbe járok.Láttam a tekintetén, hogy nagyon élvezi lankadatlan farkam kitartó ostromát; hüvelye egyre gyorsabban húzódik össze;és hirtelen érdekes dolog történt, hatalmasat élveztünk együtt.Éreztem, hogy testem nem bírja tovább, kénytelen vagyok pihenni, nőm a mellkasomon pihegett; és úgy tűnt itt ér minket az álom.De nem, beszélgetni kezdtünk; és a vágy nem hagyott alább, ismét uralni akartam.Finoman fordultam ki alólad; határozottan fogtam rá csípőjére és ellenkezést nem tűrően-nem mintha lett volna- hátulról hatoltam be forró barlangjába.És még mindig élveztük egymást.Ez már amolyan normális hosszúságú aktus volt.Igaz váltogattam a ritmust, hol lassabban, hol eszeveszett féktelenül hajszoltuk a totális kielégülést.Tudtam ez mindennél többet fog érni, most nem csak a testem elégült ki, hanem a lelkem is.Jóllakottan heveredtem el az ágyon; csajom a karjaim között, és eleddig nem érzett béke és elégedettség lett rajtam úrrá.Álomba merültünk...