Megmutatom neked a teljes alázat és áldozat örömét... és kedvedért ellentéte leszek a világnak...
Nekem nem kell külön egy árva perc sem... nem gondolok magamra... nem sajnálom az életem... Olyan vagyok mint egy tárgy... halott és akarattalan... de mégis jobb és több szeretnék lenni másoknál... nem szeretnék idegen lenni... szeretném, ha közöm lenne hozzád...
Törvényen kívül szeretnék lenni... lámpa, melyet lecsavarsz... nem égek, ha nem akarod... Nem szólok... nem sírok... a börtönt nem látom... mert szeretlek...
Tanulom, hogyan szeresselek nyitott tenyérrel... hogy tudjalak elengedve szeretni téged... Ez a tudás lassan érlelődik bennem, a fájdalom tüzén és a türelem vizein jutok el hozzá... most tanulom... Mert ha beléd kapaszkodnék, ha csüngnék rajtad és állandóan ellenőriznélek, épp azt veszíteném el, amit megtartani szeretnék... Ezzel megfosztanálak legértékesebb jogodtól... hogy felelősséget vállalhass az életedért... választásaidért... életmódodért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése