Dante: Isteni színjáték


Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába.


Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
Az ős Szeretet és a fő Okosság.


Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
Csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

2010. június 11., péntek

A tiéd vagyok - Ördög


Amíg a magamé voltam, addig nem lehettem a tied... de akkor még nem szerettelek... Tudom, ha cserébe magamnak szeretnélek... teher lehetek... de én többet szeretnék... sorsodnak alkatrésze lenni...
Megmutatom neked a teljes alázat és áldozat örömét... és kedvedért ellentéte leszek a világnak...
Nekem nem kell külön egy árva perc sem... nem gondolok magamra... nem sajnálom az életem... Olyan vagyok mint egy tárgy... halott és akarattalan... de mégis jobb és több szeretnék lenni másoknál... nem szeretnék idegen lenni... szeretném, ha közöm lenne hozzád...
Törvényen kívül szeretnék lenni... lámpa, melyet lecsavarsz... nem égek, ha nem akarod... Nem szólok... nem sírok... a börtönt nem látom... mert szeretlek...
Tanulom, hogyan szeresselek nyitott tenyérrel... hogy tudjalak elengedve szeretni téged... Ez a tudás lassan érlelődik bennem, a fájdalom tüzén és a türelem vizein jutok el hozzá... most tanulom... Mert ha beléd kapaszkodnék, ha csüngnék rajtad és állandóan ellenőriznélek, épp azt veszíteném el, amit megtartani szeretnék... Ezzel megfosztanálak legértékesebb jogodtól... hogy felelősséget vállalhass az életedért... választásaidért... életmódodért...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése