Ágyékát még mindig mardosta a hétvége pokoli forróságának emléke.Különleges kapcsolat volt az övék; szeretők voltak.Ez természetes is lehetett volna, de egyikőjüknek sem volt senki a szeretőjén kívül, és valljuk be egyikük se keresett mást.Igen ebben is különcök voltak; ahogy ismeretségük kezdete óta.Nem óhajtották a társadalmi normák szerint való életet.Szerelmi életük amolyan tragikomikus volt már;imádták egymást amit Kyara gyakran szóvá is tett; és mint hogy Ben mindig kitért a közvetlen válasz adás elől, így némasága és semmitmondóan huncut mosolya dühítette a lányt; és nem elég hogy vágyta, de elképzelhetetlen vehemenciával akarta Bent.Az akarása pedig Ben férfiúi önbecsülését korbácsolta fel pillanatok alatt, és persze ezzel együtt farka is mindig pillanatok alatt ágaskodott a lány után.Nem tudott megszabadulni ebből a gyötrően édes függőségtől; Kyara közelében úgy tudott elveszni, hogy egyáltalán nem bánta; sőt imádkozott hogy ezen alkalommal ne kelljen visszatérnie.De a lány nem kímélte; újra is újra meghódította, majd uralta, elhasználta,és dicsérte.Örökös körforgás volt kapcsolatuk.Akarták, vágyták egymást; de valami belső láthatatlan okból kifolyólag, még is szerettek volna szabadok maradni.Bármikor kereshettek volna, ismerkedni is szabad volt; de mindketten teljesen elégedettek voltak a másikkal.Kényelemről se igazán beszélhettek , hiszen mindennapjaikat távol élték.Hajdanán egy párt alkottak, aztán valahogy ez nem volt komfortos; legalább is így emlékeztek.Pedig akkor még ott voltak egymásnak, közel; bármikor elérhető távolságban.És hogy azóta a megszépítő messzeségen mi változott? Valójában semmi, talán minden csak jobb lett; a kapcsolatuk kategóriájának kivételével.Amióta Kyara vidékre költözött egy időre jobban hiányoznak egymásnak; többre értékelik az együtt töltött időt.Igaz most csak a hétvégék maradtak nekik, de ezeket teljes egészében egymásnak szentelik; ez is újdonság, pozitív újítás.A mostani hétvégén Kyara volt soron;a fővárosba utazott.Nagyon várta , hisz tudta csak ketten lesznek a hatalmas lakásban;egy kis idilli "rövid együtt élés".A kötelező programok után alig várták, hogy becsukódjon mögöttük végre az ajtó, és rájuk zuhanjon a páros-magány.Kyara vacsorát melegített mindkettejüknek, amikor megérezte háta mögött Ben jelenlétét; sőt erős tenyere már markolta is gömbölyű fenekét, jelezvén éhsége nem csak a táplálék iránt növekszik.A lány megfordult, és félig lesütött pillái alól gyermekes kacérsággal tekintett a férfi szemébe.Pontosan tudta, hogy Ben nem fog tudni tovább uralkodni vágyain;egy hét nem nagy idő, de csak addig míg távol vannak; de most ott állt előtte a lány, az imádott-féltett kincs, és megint úgy érezte még inkább kívánja mint valaha az előtt.Állati ösztönök lettek úrrá rajta; határozott mozdulattal felgyűrte a lány szoknyáját; határozottan a konyhapultra emelte, ültette; félretolta a bugyiját, és amolyan férfiúi lazasággal letolta a gatyáját, és dugni kezdte a lányt.Észre se vették hogy teljes a belátás a konyhába a hatalmas, világos ablakokon.Kyara karmolta a férfi hátát;combjait erősen kulcsolta a derekára, szája tépte-harapta ahol csak érte.Ben teljesen tudatát vesztette, csak az állati ösztön munkálkodott benne.Keményen dugta álmai "kurváját".És akkor hirtelen ötlete támadt; ha már uralta a lányt, ami igazán ritka volt, tőle maximális módon ki akarta használni a helyzetet.Közeledve az orgazmushoz lerántotta a lányt, és fejét a farkára nyomta.Még egy kicsit kényeztette magát; és amikor érezte itt az ideje Kyara jutalmának, erősen belemarkolt a lány hajába, és hátra rántotta a fejét, hogy lássa a hogy a forró ondó a szájába lövell; ahogy egy része végigfolyik a lány arcán;miközben ő nagy szemekkel bámulja érzékeinek a valaha élt legcsodálatosabb férfit.Ahogy erre a hétvégét meghatározó első szeretkezésre gondolt, ismét beleborzongott a gyönyörbe.Sőt tovább játszott a gondolattal;vágyta hogy Ben még inkább elengedje ezt az állati mivoltát.Azon törte a fejét, hogy az amúgy csendes, végletekig nyugodt férfit, milyen módon tudná még inkább rávezetni a benne lakó "szörny" kieresztésére.De folyton egy gondolat, egy kép tért vissza fantáziájába.Minél inkább el akarta hessegetni, annál többször jelent meg lelki szemei előtt.Látta önmagát ahogy kéjtől felhevülve fekszik egy ágyon kezeit keményen lefogják és már-már közel a fájdalomküszöbhöz, de még is fantasztikus élvezetet nyújtva keféli valaki, igen egy idegen férfi; aki szintén igen vonzó, legalább annyira tökéletes mint Ben és igen a szeretője nézi őket.De szenved, hogy nem érhet hozzá; csak nézheti, ahogy egy másik férfi kő kemény farka irdatlan tempóban jár ki és be az ő nőjébe.Hiszen valahol az övé, és nem , ő ezt a gyönyört adó nőt nem akarja megosztani.És ekkor nyilal belé végre a felismerés, nem azért fáj mert nem érintheti; és nem is a félelemtől, hogy az a másik férfi jobbat nyújt nála,nem.Tompán fáj,de nem még mindig nem hajlandó beismerni.Neki ez a legnagyobb vonzereje.És mindig amikor erre a következtetésre jut elmosolyodik.Igen ez Ben.De ezért szerette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése