Az első megismételhetetlen-Zaphyris

Odakint tombol a kánikula;Kyara ehhez mérten egy szál semmiben ücsörgött a kanapén.Egy erotikus könyvet olvasott; ami alapvetően is gerjesztette, de így hogy már hetek óta nem volt férfival sokszorosára korbácsolta szunnyadó vágyait.Keze finoman csúszott mellére; és a mellbimbójával kezdett játszani.Ez még inkább olaj volt a tűzre.Határozottan indult tüzelő ágyéka felé.Először gyengéden kezdte kényeztetni a csiklóját.nem sok kellett hogy hüvelye ütemes összehúzódásokkal reagálja le az izgatóan kellemes érzést.De valahogy úgy tűnt vágyai így nem lelnek kielégülésre.Ekkor váratlanul csengettek.Senkit nem várt, és hiába kutatott emlékezetében , még meg sejteni se tudta ki lehet az.Magára kapott egy szoknyát, meg egy blúzt és az ajtóhoz sietett.Kinyitotta a kulcsra zárt ajtót, és őszinte megdöbbenéssel konstatálta, hogy egy csokor kála fekszik az ajtaja előtt; hiába nézett körbe, sétált el a folyosón a fordulóig senkit nem látott.Tüzetesebben megvizsgálta a csokrot, és egy kisérőkártyát talált benne.Mohón bontotta ki, feliratként csak ennyit talált;Égess el az ajkaiddal!Kyara arcán hatalmas és őszinte mosoly jelent meg, de ugyanakkor nyugtalanság lett rajta úrrá, amikor valaki szorosan megölelte hátulról.Nem nézett hátra, a virág csokrot kecsesen leejtette, hátra nyúlt két karjával és átkulcsolta a férfi nyakát;aki addigra finoman csókolta Kyara vékony nyakát.Keze lassan becsúszott a lány szoknyája alá;és rádöbbent hiába kutat alatta bármily egyéb ruhát; a lány mezítelen.A hosszú ideje elfojtott vágyakozás, és a lány finom illata, meztelensége azonnal felkorbácsolta állati ösztöneit.Határozottan indultak meg a lakás felé;alig várták hogy az ajtót becsukva, elbújva a kíváncsi szemek elöl egymásnak eshessenek.Tom a falhoz szorította a lányt és hevesen erőszakosan csókolta, harapta az ajkait.A harapások egyre durvábbak lettek, még vércsepp buggyant a lány ajkain;ezzel végképp elvéve Tom eszét.Tekintetük teljesen behomályosodott;Tom feltépte a lány blúzát.A gombok világgá gurultak;de nem volt idejük ezzel foglalkozni, mert Tom már a lány mellét harapta egyre nagyobb kéjjel.Kezei közben a lány csípőjét szorongatták.Kyara próbált tiltakozni, ezért kénytelen volt Tom a lány kezeit a feje fölé emelve lefogni.Térdeivel szétfeszítette a lány combjait.Egyik kezével kicsatolta az övét, és kicipzározta a nadrágját; a farka már szinte tüzelésre készen állt.De ekkor meggondolta magát.Térdre kényszerítette Kyarát,szenvedélyesen megcsókolta ;szíve összes szerelmét átadva a lánynak.Mjd kezével beletúrt a lány hajába a tarkójánál;és keményen ráhúzta a farkára.Őrült tempót diktált, Kyara majdnem megfulladt.De nem tartott sokáig a jelenet; Tom pár perc alatt üvöltő vadállatként élvezte tele szerelme édes ajkait.Majd Ő maga is térdre rogyott;és finoman vigasztalóan és annál finomabban simogatta, csókolta a lányt.Mikor kezdtek lenyugodni az első katarzis után, Kyara észrevette Tom még mindig ágaskodó farkát.A férfire emelte "szende" tekintetét;kérte finoman hogy kényeztesse el.De nagyot hibázott;nem volt joga ilyet kérni.Tom újra neki lökte a falnak, de most szembe.Felhajtotta a lány szoknyáját, és a még ondótól forróan nedves farkát keményen Kyara fenekébe tolta.A lány finoman felsikított; de tudta hiába, nincs menekvés;sőt azzal hogy sikít csak tüzeli Tom vér szomját.Tom farka feszítette szűk fenekét;szinte égette.Tomból továbbra is állatias hangok szakadtak fel;nagyon élvezte.De most nem akarta elsietni, mindenhol ki akarta élvezni a lányt.Hirtelen kihúzta a farkát;és követelően közölte hogy szopja le a lány;fényesítse ki, hogy esetleg megmárthassa máshol is.Kyara örömmel tette, annál is inkább mert így égő feneke egy kicsit megpihenhetett.Tom a szobába vezette a lányt, az ágyra fektette;lábait a feje fölé emelte, hogy a legmélyebben hatolhasson a lányba úgy hogy az ne tudjon tiltakozni.Csuklóit lefogta, és kaján vigyorral az arcán magávé tette.Kyara az ájulás határán volt;édes-kín volt amit érzett.Olyan fájdalom a hatalmas faroktól ami már élvezet volt.És akkor éles érzés hasított hirtelen keresztül testén;de mire megértette volna,hogy mi az már érezte hatalmas adag forró ondót, ami majdnem felgyújtotta amúgy is tüzes ágyékát.Most tényleg elalélt; percekkel később tért magához.Tom ölelte csókolta; és érzelmesen romantikus szavak suttogott a fülébe.Kyara rámosolygott;és lényük most először de talán örökre egymásba fonódott.És ekkor Tom feltette a kérdést.Kyara újra elájult.

Konyhában - Ördög

Egy egész nap... Veled. A jóleső szuszogásodat hallom, és felkönyökölök. Arcod is arról árulkodik, hogy boldog vagy. Így a hátad sem elégedetlenkedik a csíkok miatt. Ne is elégedetlenkedjen! Szereted a korbácsom nyomait. És ahogy fallak a tekintetemmel, simogatom hátad bizsergését... méééég... nagyon szeretnéd még. Inkább felkelsz, és készítesz valamit. Éhes és szomjas leszek, ha elég a pihegésből. És ma csak mi vagyunk.

Halkan szöszmötölsz a konyhában. Kávé, az előre elkészített sült, ... salátát is ...

Nem vetted észre, mikor jöttem be. A lépteimet sem hallottad. Mióta nézhetlek? Tenyerem érintésére megrezdülsz.

- Csak valami harapnivaló...

- Csönd! – és a kezem tovább simogatja a csíkokat a fenekeden. - Itt sem vagyok.

Hát tovább babrálsz az uborkával, próbálkozol a paprikával... És érzem, hogy újra nedvesedni kezdesz. Nagyon figyelsz arra, amit csinálsz, de minden sejted csak a szuszogásom hallja. Megszűnik a körötted, csak a forró leheletem létezik. Újra elgurul a paprika a kezedből.

- Hogy lesz ebből saláta, szuka? - és az addig simogató kezem a pultra nyom. - Éhes vagyok!

- Igyekszem, Gazdám!        

- Nem arra figyelsz. - ujjaim a pinádban matatnak - Mitől vagy nedves? Milyen lett az ujjam?

- Tőlem nedves, Gazdám. Mert megint a pinám irányít.

- Nyald le! – tartom eléd az ujjaim, és te mohón esel neki. A nedved íze az én kezemen. Imádod az ujjaimat szopogatni. Az sem zavar, hogy másik kezemmel még mindig a fejedet szorítom a pultra. Ágyékom neked feszül, érzed merev farkam. Nagyon szeretnéd, ha beléd hatolnék. Igyekszel még jobban felkínálni magad, simulnál hozzám. Szukának érzed magad, az én szukámnak. Beleborzongsz, mikor lábaim nagyobb terpeszt parancsolnak. Kezem a nyakörvedbe markol, és falloszom szinte felnyársal, amikor beléd hatolok. Meglepődni sincs időd. Nem a pinádban vagyok, hanem a fenekedben. Annyira vágytál Rám, hogy könnyedén csúszom be. Könnyedén, a mégis szűk folyosóban járok. Érzem, ahogyan kitöltelek. A gyönyör sóhaja kísér. Kiélvezem, és a vad roham után lassan jövök vissza. Kihúzom teljesen.

- Neeeee! - nyögsz fel önkéntelenül, de a kezem csendre utasít. A játékom vagy most. Céltábla. Játék, de a játék is élvezi. Élvezi? Megveszik a vágytól. És ismerlek. Tudom, hogy mindennél többet ér az út, ami a repüléshez vezet. Makkom ölelkezik veled. Kicsit betolom, majd újra ki. Beljebb kicsit minden öleléssel. És a feneked boldogan adja meg magát minden pillantására.

Szinte robbansz, mikor a csiklódba csípek. Harapófogóként szorítom, de egyre vadabb ütemben táncolok a barlangodban. Fájdalom, gyönyör.., kéjjé fokozódik.

Együtt hördülünk fel. Érzem a boldog lüktetésed. Együtt. Egy ütemre. És repülnénk.

Rád hajolok, és beleharapok a nyakadba. Kicsit, csak kicsit így...., aztán felemelkedek. Kihúzom a gyönyör-rudat, hajadba markolok. A kezeiddel a saláta felé tartod a farkam, és befejezed a művedet.

- Add a salátát? - mondom, és mintha mi sem történt volna, asztalhoz ülök.

- Egy pillanat még, adom a kávét. – szólsz. Boldog vagyok. Ez a nap a miénk. Újra a salátához nyúlsz. Magadon érzed a tekintetem. Fenekedből csorog a boldogságunk. Szinte érzed, ahogy a szivárgó fehérség útját követi a szemem. Maradtál terpeszben. Takaros, fehér tócsa keletkezett alattad. Belőlem. Szeretnéd megkóstolni már a salátát. Vágysz rá. Repülnél még, de a saláta....

- Jó étvágyat! – teszed elém a művedet.

- Neked én terítettem! – és értelek. Erre vágytál. Megkóstolni.

És elindul a gyönyör - Ördög

Tudod, hogy birtokollak, hogy az enyém vagy. Lassan, szinte észre sem vetted miként. S ez így jó. Lubickolsz benne. Végigsimítom az ajkad. Hüvelykujjam… mutató ujjam.., beléd marok… beléd harapok… megszemléllek kicsit hátraszegett fejjel… tudom, hogy az enyém a tested és a lelked. Behunyom a szemem, és felvillannak a képek. Érzed az arcom rezdüléséből. Tőlem tanultad, hogyan használhatod. Kapkodó mozdulatok a farok után, - hiszen elvettem a kezed. Ügyetlenül igyekszel megfelelni az utasításnak… nyalod, bekapod, szívod, szopogatod… a ritmust én diktálom. És minden alkalommal egyre ügyesebb vagy. Amikor először vettem birtokba a torkod… Jaj, nagyon büszke voltál! Mindig beleborzongsz. Mindig csorog tőle a gyönyör nedve a combodon. Riadt érzések vívódtak benned, mikor először előttem térdeltél. Riadt voltál, mégis vágytál rá. Hiszen nekem, hiszen értem… Nem ismerted igazán a férfiakat. Nem is láthattál belőlük sokat az elmúlt években. Fejed leszegve, terpeszben térdeltél előttem. A szád is az enyém. Ezt mondtam. Azt akarom, hogy kielégítsd vele a farkam. Úgy, ahogyan akarom, de megmutatva azt, amire képes… a szád, amit te használtatsz. A póráz vége az én kezemben volt. A nyakörv biztonsága óvott téged. Nagyon szégyellted magad, amikor elkapott az ismerős hév a makkom láttán. Bujaságod győzött. A borzongás, az izgalom, az ismerős volt. Mohón habzsoltad. Szoptad, szívtad, nyalogattad… minden érzékszerveddel letapogattad. A nemiség illata az orrodban, a férfiúi büszkeség látványa a szemed előtt, a hím semmivel össze nem téveszthető íze a nyelveden, a vessző simasága és a makk feszülő fénye az ajkaidon, és zenei aláfestésként a gyönyöröm hörgései a füledben… Lelkedben a tudat: a Gazdámé vagyok. Boldogan nyaltad fel az ajándékomat a földről is, miközben fogtam a nyakörvedet. Büszke voltam rád… soha nem élveztem előtte olyant. Továbbkalandozik a kezem. A barlangod… Nem ismerted a határaid, a lehetőségeidet, melyeket a gyönyör szőnyegébe szőttünk. Megtanítottam neked a csodát, a repülést, melyet kezem, a szám és a farkam varázsol. Az ujjak – simogatón. A tenyerem – fegyelmezőn. Az öklöm – kéjre hívón. A farkam, szinte el sem hiszed… Majd megőrültél, annyira vágytál arra, hogy beléd hatoljak. Ujjaim játszottak veled. Néha ajkaidhoz tartottam őket, és mohón szopogattad róluk saját nedvedet. Valahol lebegtél már. Szinte nem is fogtad fel, hogy mindig több ujjat lehetett élvezned. Arra vágytál, hogy betöltselek. És szukaként nyomtad magad ahhoz, ami a barlangodhoz ért. Nyársat akartál, és az öklömet tartottam oda. A nedvesség hangját felülírta a vágy sóhaja, a kéj őrjöngő hangja. A feszítő fájdalom felemelt, és egy másik dimenzióba húzott. A nyakörvednél fogva húztalak, vontalak magamra, az öklöm eltűnt benned. Azóta is csodaként élek meg minden alkalmat, amikor az öklömet szorítod. Ösztönösen, nyöszörgős boldogsággal. A feneked, a titokzatos nyílás, ami senkié. Senki másé. Miért is adnád másnak? Hallom a feltörő sóhajod, mikor simogatom. Hogyne vágynál rá? Hogyne akarnád, hogy azt is birtokba vegyem?! Az enyém. Nekem teremtették. Ezt is én tanítottam. Érzékeny, buja vágyak szigete. Amit addig óvtál… Természetes volt, ahogyan a makkom ott mosolygott. Sötét kis barlangod lucskosságát simítottam egyre beljebb. És úgy nyílt meg az addig szűz nyílás, mintha mindig csak erre várt volna. És a gyönyör újabb kapuját nyitottam ki neked. Mint a kés a vajban. Feszülök benned, és ez kitölt, felfokozza bujaságod. Ágyékom érintése, a tenyerem hangja a fenekeden, heréim hangos csattanása minden mozdulatnál, és a repülés sóhajai… Nyakörvedbe markolok… És elindul a gyönyör… a kéj… Lábaimhoz kuporodsz, mint egy hűséges kutyus… Apró csókokat adsz a lábujjaimra… Rám nézel, a szemeid beszélnek… Gazdám szeretlek, gazdám hűségesen szolgállak…

A tiéd vagyok - Ördög

Amíg a magamé voltam, addig nem lehettem a tied... de akkor még nem szerettelek... Tudom, ha cserébe magamnak szeretnélek... teher lehetek... de én többet szeretnék... sorsodnak alkatrésze lenni...
Megmutatom neked a teljes alázat és áldozat örömét... és kedvedért ellentéte leszek a világnak...
Nekem nem kell külön egy árva perc sem... nem gondolok magamra... nem sajnálom az életem... Olyan vagyok mint egy tárgy... halott és akarattalan... de mégis jobb és több szeretnék lenni másoknál... nem szeretnék idegen lenni... szeretném, ha közöm lenne hozzád...
Törvényen kívül szeretnék lenni... lámpa, melyet lecsavarsz... nem égek, ha nem akarod... Nem szólok... nem sírok... a börtönt nem látom... mert szeretlek...
Tanulom, hogyan szeresselek nyitott tenyérrel... hogy tudjalak elengedve szeretni téged... Ez a tudás lassan érlelődik bennem, a fájdalom tüzén és a türelem vizein jutok el hozzá... most tanulom... Mert ha beléd kapaszkodnék, ha csüngnék rajtad és állandóan ellenőriznélek, épp azt veszíteném el, amit megtartani szeretnék... Ezzel megfosztanálak legértékesebb jogodtól... hogy felelősséget vállalhass az életedért... választásaidért... életmódodért...

Kölcsönadás - Ördög

Idén korán jött a kánikula. Még csak június van, de máris hét ágra süt a nap, árnyékban sincs kevesebb 32 foknál - hát még délben a tűző napon, a Hősök terén, ahol a felforrósodott beton olyan intenzíven sugározza vissza a nap melegét, hogy vibrál tőle a levegő.

Már fél órája állsz a rekkenő hőségben, árnyék sehol. Lassan kis verejték patak indul meg a két melled között lefelé, apró foltokban átnedvesítve testhez álló pamut ruhádat. Magadban átkozol, amiért szigorú parancsommal ide kényszerítettelek, de vársz, mert érzed, fontos dolog készül - és különben sem mernéd megengedni magadnak az engedetlenséget az Én egyértelmű utasításommal szemben.

Hirtelen egy biciklis futár kanyarodik melléd és szó nélkül egy borítékot nyom a kezedbe.

A Te neved van rajta.                                                                    

Felbontod, egy rövid levélke van benne.

A levélke így szól: „Zöld limuzin a Szépművészeti előtt, szállj be és kövesd az utasításokat!”

A múzeum előtt – pechedre – három zöld limuzin is parkol (tudom, aljas dolog, de én rendeztem így) az elsőnél próbálsz szerencsét – először. Persze okos vagy és határozott, hamar feltalálod magad.

- Maga vár rám?

- A sofőr bambán néz, majd így szól: Hááát, ha maga az a hidrogén - szőke 19 éves plázacica, akit a Rózsadombra kell vinnem, akkor igen.

A vér az arcodba szökik, legszívesebben képen törölnéd – majd rögtön utána engem is, még sokkal szívesebben – de nem tehetsz mást, a következő sofőrhöz fordulsz.

- Ön vár egy zöld ruhás (a kocsi megy a ruhádhoz!) harmincas hölgyet?

- A fickó kéjsóvár pillantással mér végig, majd így szól: igen tündérke, beszállás!

A „tündérkéért” – hangsúly és pillantás - legszívesebben, kikaparnád a szemét, de ebben a pillanatban tudatosul Benned, hogy a kánikulában álldogálás legfeljebb, ha bemelegítés volt, az igazi megpróbáltatások csak most kezdődnek – és ráadásul egész napos programot ígértem.

Végig fut a hideg a hátadon. Megfordul a fejedben, hogy megállítod az autót és kiszállsz – (de persze maradsz, egyrészt, mert nem akarod elrontani a játékot, másrészt a méreg és zavarodottság elegyéből lassan kinő a dac: azért sem adom fel!)

A sofőr besorol a Dózsa György úti csúcsforgalomba, majd úgy fordítja a tükröt, hogy Téged lásson.

- Vetkőzz meztelenre tündérke, a ruhádat tedd ebbe a zsákba! – és egy szemetes nejlonzsákot nyújt hátra.

A megaláztatástól és a tehetetlen dühtől arcodba szökik a vér, alig bírsz feltörni készülő könnyeiddel, de aztán erőt veszel magadon (nem mutatod ennek a kéjsóvár mocsoknak, hogy mennyire zavar, hogy előtte kell meztelenre vetkőznöd!), és mintha csak a nudista strandon lennél, természetes mozdulattal lehúzod a ruhádat, aztán a bugyit – szerencsére melltartó nincs rajtad. A fickó persze nyál csorgatva nézi meztelen testedet, de úgy döntesz, levegőnek nézed, de persze - természetesnek hatva - azért igyekszel minél kevesebbet mutatni magadból.

Pár perc múlva – örökkévalóságnak tűnt – a sofőr egy másik zsákot nyújt hátra.

- Ezt vedd fel!

A zsákban egy undorító, fekete, csipkés, fűzős body, (a közép kategóriás kurvák munkaruhája lehet ilyen) egy combfix, egy magas sarkú piros szandál és egy szobalány fityula van.

„Úristen, ha ebben lát meg valaki, az rosszabb, mintha meztelen lennék!”

Aztán lassan derengeni kezdenek az elmúlt napok apró eseményei, jelzései. Mintha sűrű ködben mozaik kockákból kellene egy képet összerakni …, ahogy meséltem a barátomról, aki szintén mester, … a kis történetek a szerepjátékokról (kedvence a szobalány-háziúr jelenet)… a látszólag lényegtelen kérdések, hogy miket tennél meg a kedvemért … az odavetett megjegyzéseim, hogy milyen izgató lenne más férfiakkal látni … lassan összeáll a kép: kölcsönadtalak egy másik Mesternek.

Hirtelen kinézel a kocsi ablakán: már elhagyta a várost! Ismeretlen vidéken jár! Mire igazán megijednél, a kocsi befordul egy dűlőútra, és egy sor pince között megáll az egyik előtt.

- Szállj ki!

Kiszállsz, és magadban azon gondolkodsz, vajon milyen lehet az új gazdád, meddig kell szolgálnod – és egyáltalán miért tettem ezt Veled?!

Az autó elhajt, Te pedig ott állsz a pince zárt ajtaja előtt, mint egy paradicsommadár a szántóföld kellős közepén – körülbelül ennyire is vagy feltűnő.

A pince ajtaján – szokatlan dolog – kukucskáló van, de hogy van-e bent valaki, azt semmilyen hang nem árulja el. Az forog a fejedben, vajon milyen ember lehet az, aki egy pincét használ találkahelynek?!

Nem sok időd marad a gondolkodásra, mert az ajtó nyikorogva, mintegy kéretve magát, lassan kitárul. Embert nem látsz, egy géphang – szintetizátor – szól hozzád.

- Lépj be!

Lassan bemész. Lépcső vezet lefelé, dohszag árad. Megborzongsz – nemcsak a hűvöstől.

Az ajtó bezárul mögötted, anélkül, hogy bárkit is láttál volna.

A tér lassan szobányi méretűvé nyílik, a mennyezetről láncokon gerenda lóg, rajta bilincsek. A padlón a párja, lábbilincsekkel. A falnál szekrény.

- Bilincseld meg Magad! – szól a géphang

Engedelmesen felcsatolod a lábbilincseket, szinte kényelmetlenül nagy terpeszbe kell állnod, jobb kezeddel felteszed a bal bilincset is, aztán a jobbot egy ügyes csuklómozdulattal kattintod be.

Síri csend ölel körül, állsz tehetetlenül, kiszolgáltatva. Lábaid megbilincselve, terpeszben, karod felemelve, kitárva, a gerendához bilincselve.

Megfordul a fejedben, hogy ha senki nem jön Érted, itt pusztulhatsz éhen, bilincsbe verve – a segélykiáltásaidat elnyeli a mélység …, de nem, kintről hangokat hallasz… Idegen férfiak hangja – és nem is egy.

Úristen, mi készül itt???!!!

Ebben a pillanatban a fény pislákolni kezd, majd teljesen kialszik. A sötétség olyan hirtelen tör Rád, mintha a szemedbe ütöttek volna. Szó szerint vak sötét vesz körül.

Aztán semmi sem történik – már-már pánikba esnél, de ebben a pillanatban megérzed – nincs rá más szó – valakinek a jelenlétét.

És valóban, neszeket hallasz, valaki matat. A falnál álló szekrény felől jönnek a bizonytalan hangok.

Aztán ráismersz egy ismerős hangra, valaki pálcát suhogtat – próbálgatja. Majd egy szíjkorbács kibontásának és megsuhogtatásának leszel fül tanúja. …

Rémülettel vegyes izgalom fog el, tágulni, nedvesedni kezd a puncid. …

Lábad között egy kéz kipattintja a body patentjét, és felfedező útra indul a puncidon. Persze rögtön felfedezi, hogy felizgultál – és ebben a pillanatban a lábad szivaccsá változik és csak a bilincsek tartanak állva:

- Te lotyó, ennyire várod, hogy valaki más basszon meg?! – igen, az én hangomat hallod.

Az öröm, a megkönnyebbülés és – igen, kicsit a szégyen – hullámai árasztanak el, legszívesebben a nyakamba ugranál, és össze-vissza csókolnál, de a hangom kemény, haragos, szigorú.

- Ezért olyan büntetést kapsz, amilyet még nem kaptál tőlem, ribanc!

- Óh, Uram, tégy velem bármit, amit csak kívánsz!

- Az fog történni! Ebben biztos lehetsz! Csak meg ne bánd – ugye, emlékszel a vágyaimra?!

Levetkőztetlek, a szandál híján meztelenre, majd kutató ujjaim végig tapogatják meztelen testedet. Semmi sem kerüli el a figyelmemet, sem a megkeményedett mellbimbóid, sem a hátad-hasad bőrének érzékenysége – és persze izgalmad immár combodon csordogáló jele sem marad észrevétlen.

Ujjam becsúszik a combjaid közé és érzed, amint simogatni kezdem a pinádat. Hamarosan nyögdécselni kezdesz, ujjam a csiklódat kényeztetik, ha tehetnéd, még széjjelebb tárnád a lábadat és csípőd ritmikus táncba kezd. A nyögdécselés folyamatossá válik, a csípőd egyre hevesebben mozog, … már-már eléred a csúcsot, amikor …

…minden előjel nélkül izzó fájdalom hasít a popódba. A pálca sajgó nyomot hagy a bal féltekén. Szinte fel sem veszed az ütést, annyira várná puncid a folytatást, ám a helyett, – most már a suhogást is hallod – egyik ütés a másik után zuhan a popsidra és ráadásul a gyönyört adó kéz is távozott – most fájdalmat osztogat.

Szinte látod Magad előtt a popsidat, amint a sötétvörös csíkok alig centire egymástól egyre jobban beterítik. Kimondhatatlanul csíp és sajog minden következő ütés, mivel csaknem az előző által már felmart bőrre érkezik. Eleinte számolod magadban, de húsz után már csak a fájdalommal tudsz törődni, aztán hamarosan – bár megfogadtad, hogy nem teszed – hangosan könyörögni kezdesz, hagyjam már abba.

Foganatja persze nincs, még percekig folytatódik a pálcázás, aztán hirtelen abbamarad. Se ütés, se suhogás, se más zaj nem hallatszik a süket csöndben – és persze a gyönyört adó ujjaim sem simogatnak. Minden érzéked szinte „kimered”, hogy felfogjon valamit a környező világból – de semmi. Egyedül maradtál az égő fájdalommal a popsidon. Se suhogás, se ütés, se más zaj – és persze gyönyör sincs!

Már épp arra gondolsz, talán elmentem? Ám ekkor minden előjel nélkül öt-öt szörnyű kegyetlen ütés zúdul a már amúgy is elgyötört fenekedre. Jajgatsz, kínodban még a könnyed is kicsordul. …

És ekkor – kimondhatatlan öröm – fény gyullad a sarokban, két nagy gyertyát gyújtottam meg. Könnyáztatta arcoddal felém fordulsz és várnád a vigasztalást -kényeztetést, ám hangom még mindig kemény, haragos.

- Akkor lássuk a bűnlajstromodat!

- Meztelenre vetkőztél egy idegen férfi előtt!

- A Te parancsodra Uram - veted ellen, de már magad is rájössz, hogy újabb hibát követtél el.

Supp, supp – két fájdalmasan csípős csapás landol a popsidon, nyomatékul.

- Nem adtam engedélyt arra, hogy megszólalj!

Supp, supp – újabb kettő …, ha őszinte akarok lenni, ezt élvezetből adtam, persze Te ezt nem tudod!

- Vakon követted egy számodra ismeretlen férfi utasításait! Bármi történhetett volna Veled, meggondolatlan voltál.

- De a legfőbb bűnöd, hogy amikor úgy gondoltad – persze tévesen – hogy kölcsönadtalak valakinek és az használni fog, bagzó macskaként, felizgulva vártad, hogy használjon TÉGED, aki az ÉN tulajdonom vagy!!!!

- Hogy képzelted, nyomorult ribanc?! Hiszen még velem is csak a kifejezett engedélyemmel élvezhetsz el! Kaptál engedélyt?!

- Nem Uram! – lehajtott fejed és lesütött szemed megbánásra vall.

- Mindezért különösen súlyos büntetést érdemelsz, külön megbüntetve mindazokat a testrészeidet is, amelyek részesek a bűnben! A verés, amit azt előbb kaptál, csak bemelegítés volt azért, hogy annál jobban átérezd a valódi büntetést!

- Most eloldozlak, de engedelmesen követned kell a parancsaimat – bár könnyítésként jajgathatsz, sírhatsz és könyöröghetsz is, de ezen kívül fegyelmezetten kell elviselned a büntetést!

Az igazságnak – és Neked is, Édes! – tartozom annyival, hogy már régóta vágyom arra, hogy egyszer igazán keményen, kegyetlenül megbüntesselek. A könnyeidet akarom, sírást, könyörgést, – a végén persze majd megbocsátok – de most tényleg a leplezetlen szenvedésed látványára és hangjaira vágyom!

Bőrrel bevont padra kell felfeküdnöd, hanyatt, de előbb térdre kényszerítelek, és szádba adom férfiúi ékességemet. Csodálatos gyengédséggel és szakértelemmel bűvölöd a néma furulyát, amely hamarosan meredezni kezd, tünteted el tövig a férfiasságom a szádban, a nyelőcsövedben – ezzel legalább még egy fokot nehezítettél saját helyzeteden, ismersz, felizgultan még kegyetlenebb vagyok – de nem bánod, élvezed, hogy most a változatosság kedvéért Te tartasz hatalmadban engem.

Hanyatt fekszel a padon, fejed lelóg, én mögéd állok, és tovább szophatod, miközben megkezdődik a büntetés – amely nekem legalább annyi gyönyört okoz, amennyi fájdalmat Neked.

A cicid is vétkezett, felállt, bűnhődnie kell - mondom rekedt hangon, majd vékony fűzfavesszővel náspángolni kezdem. Az ütések főleg a bimbódat és az udvart érik, tele szájjal felnyögsz, de a szopást nem hagyod abba.

Mikor mindkét cicid lángvörös az ütéseimtől, rövid szünetet tartunk a szopásban is – nem szeretnék túl hamar elélvezni és igen nagy a kísértés!

Újra a szádba adom, és rád parancsolok, tedd szét a lábadat. A fűzfavesszők ezúttal az ágyékodat veszik munkába – most a fő vétkes puncid kapja a büntetést – a suhogó vesszők nem kímélik a kisajkaidat, és a csiklódat sem, fájó nyomokkal emlékeztetnek meggondolatlan felizgulásodra.

Tudom, hogy ilyenkor a hátad is érzékeny, ezért hasra fordítalak, most a korbácson a sor. Farkam közben köpülőként mozog ki-be ajkaid között és most már tényleg minden erőmre szükségem van, hogy megálljam, el ne élvezzek. Te persze mindent megteszel a dolog érdekében, forró ajkaid gyönyörteljesen csókolgatják, becézik a szerszámot, ami akadálytalanul tövig hatol, eléri a torkodat.

Érzem, hogy pihenő nélkül már nem bírom sokáig, ezért a legkedvesebb pozíciómba állítalak: feltérdelsz a padra, négykézlábra állsz – semmi kezezés! – és homorítasz – ezáltal segged félgömbjei még izgatóbban domborodnak derekad karcsúsága mögött!

Amint újra munkába veszed a farkamat, a gyönyör hullámai az utolsó gátakat is lebontják bennem, komisz vagyok és kegyetlen. A gyilkos előembertől a várost prédáló janicsárig összes kegyetlen férfi-elődöm énbennem sűrűsödik össze most és Te vagy a meghódított zsákmány – egyetlen rendeltetésed van, az én kedvemre tenni! A korbács sivítva szeli a levegőt és kegyetlenül csap le megkínzott fenekedre – és különösen aljas célzásom nyomán néhány szál a féltekéid között nedvesen kitárulkozó puncidat találja telibe.

Sikolyodat még a torkodban gyönyört hajhászó férfi-bunkó se képes elnyomni, olyan velőtrázó. Máskor biztosan megsajnálnálak, de most a bennem lüktető szenvedély és kívánság minden józan hangot elnyom, újra és újra lesújtok, miközben férfiasságom lávája megáradt folyóként önti el szádat és torkodat.

Egy pillanatra megállok, de a büntetés vége még hátravan, a vastag gyertya olvadt viaszát széles sugárban locsolom szét megkínzott seggeden, és hátadon. Még el sem halt sikolyod remegése a levegőben, amikor megfordítalak és melleden, hasadon terül szét a forró viasz, jut bőven meggyötört puncikádnak is.

Újabb sikoly, ezúttal elhalóbb, majd ujjaimat hűs olajba mártva masszírozni kezdem puncidat, a sikoly, nyögdécselésbe torkollik, a nyögés mélyről jövő artikulálatlan torokhangra vált, majd újabb sikoly, immár a megállíthatatlan, felülmúlhatatlan gyönyör sikolya tör fel ajkaid közül és hangzik hosszú-hosszú másodperceken át, majd elernyedsz.

Mindegy már, mit csinálok Veled, tested-lelked enyém, de már én sem vagyok képes tovább bántani, csak csókolgatlak, egy vadásztőrrel lekaparom a testedről a megszáradt viaszt, mélyen beszívom bőröd illatát és csókolom imádni való ajkadat, amely még az én nedvemtől fénylik, majd kimerülten álomba sodródunk, összeölelkezve.

Határvonal - Ördög

Emlékszel, miket mondtam Neked tegnap a telefonba? Fáradt voltam, álmos és szexuálisan agresszív. Mára kipihentem magam… de nem bírok szabadulni a kéjes gondolattól, hogy megerőszakoljam a szádat, a puncidat… pont úgy, ahogy azt tegnap elképzeltem. Tudod, nem sokkal azelőtt voltam a WC-n kiverni a farkamat, hogy felhívtál. Újra átéltem, milyen jó lenne itt az asztalomon magamévá tenni Téged. El is élveztem. Muszáj volt, nem bírtam már a munkára koncentrálni. Élvezés után azért kicsit kitisztul az ember feje. Visszatértem hát az irodámba és folytattam a munkát. De felhívtál… és elrontottál mindent… most megint nem tudok dolgozni, megint áll a farkam, és az agyam már megint elsötétült és csak a mocskos fantáziám dolgozik bennem. Látom magam előtt folytatódni a félbe maradt történetünket.

Az asztalomon ülsz előttem meztelenül, kócosan, lihegve, a hajadon, az arcodon és a melleden csillog az odakent sperma. Én Veled szemben lerogyok a székre, pihegek, boldog vagyok. Delírium.

Elkezded magad simogatni. Végig egymás szemébe nézünk. Az arcodról, a melledről összegyűjtöd az ondót és lenyalod a kezedről. Izgalmas utójátéknak érzem, csodálatos vagy. A legtöbb nő úgy van kódolva, hogy az orgazmus pillanatáig imádja a férfit, akivel együtt van, aztán jobb esetben közömbössé válik számára, rosszabb esetben még meg is undorodik tőle. Te azonban igazi „NŐ" vagy! Csodállak, gyönyörködöm benned most is. Tudod ezt Te is. Az ujjad, a combjaid közé kalandozik, és kissé előrehajolsz felém. Huhhh! Boszorkány vagy! Nem tudom, mit akarsz… talán megcsókolni, amit én is kívánok, ezért feléd mozdulok. Ám a következő pillanatban az arcomba köpöd a gecim, amit az ujjadról nyaltál le… közben tovább simogatod a puncidat. Ekkor tudatosul bennem, hogy holott én egy hatalmasat élveztem az előbb… Te nem… és úgy látom rajtad, hogy most ezt a „lemaradást" mindenképpen be akarod hozni… és be is fogod. Felizgat minden mozdulatod, minden tetted… a nyálad… letörlöm az arcom, és már állnék is fel a székből, hogy magamhoz húzzalak… de a szabad kezeddel visszalöksz a székbe. Másik kezeddel egyre gyorsabban, ütemesen dörzsölöd a csiklódat. Akarom! Kívánom! Felizgattál! Újra! Nem állhatok fel… akkor előre hajolok, hogy beléd nyaljak… de újra visszalöksz a székbe, nem engeded, hogy hozzád érjek… ettől rettentő izgalomba jövök… nyűglődöm… kemény a farkam… a nyálam csorog… minden porcikám kíván! Újra és újra megpróbálok hozzád férkőzni, de mindig visszalöksz, közben a kezed megállás nélkül dolgozik a puncidon. A lábaddal tartasz távol magadtól, a talpadat a mellkasomnak feszítve. Kínomban a lábujjadat, a lábfejedet nyalogatom… hogy annyira megkívánd a nyelvemet, hogy közelebb engedj…. De nem engedsz… nem bírom tovább… elhárítok minden ellenállást, a lábadat a kezemmel feszítem szét, és hiába próbálsz a kezeddel távol tartani magadtól, erősebb vagyok, és közelítek a puncid felé… hatalmas pofont kapok az arcomba! A kezemben lévő combodon nagyot szorítok meglepetésemben… felnézek rád… és látod a szememben azt a vadságot, amit a kocsiban láttál a szigeten… de látod ugyanakkor, hogy mennyire izgat mindez… Látod, nem kell sok ahhoz, hogy a vadállat újra elszabaduljon bennem… de még nem akarod, ezért egy kis alamizsnaként a puncidat simogató kezedet az arcomba törlöd. A kéjes íz és illatáradat megnyugtat és felizgat egyszerre.

Mindkettőnket izgat ez a dominancia és alárendeltség határán egyensúlyozás… hajszálon múlik, hogy merre billen a mérleg. Újabb, töményebb íz és illat kell Belőled! Újra nyalni akarok… újabb pofont kapok és egyszerre le is köpsz… Megőrülök!!! Úgy érzem magam, mintha napok-hetek óta nem élveztem volna… szétvet az energia és a szexuális agresszió! Akarom, mondom! Két kézzel megragadod a fejemet és erősen, határozottan a lábad közé húzol… nyalhatlak! Áhhh! Egyszerre nyögünk fel örömünkben! Hosszú perceken keresztül szorítod a fejemet a puncidhoz! A tested hullámzik, egyre hangosabb vagy! ÉLVEZEL!