Kyara magányos hétvégéje-Zaphyris

Kyara hónapok óta vidéken élte már mindennapjait;jól esett számára egy kicsit megpihenni távol a főváros zajától.Szabad volt testben és lélekben egyaránt.Volt, hogy naphosszat lustálkodott, volt hogy túrázott vagy az utóbbi napok kánikulájában csak esténként mozdult ki a hűvös lakásból.A hétvégéi is elég változatosan teltek, hiszen Ben sűrűn meglátogatta.Élvezték ezeket a csodálatos napokat;egymás társaságát a megannyi közös programot és nem kevésbé a végtelenbe fúló szex csatákat.Ez a hétvége pont ilyennel kecsegtetett;Ben már hét elején bejelentette szívesen venné a lány társaságát.3 hét telt legutóbbi találkozásuk óta; éppen megfelelően hosszú idő ahhoz , hogy Kyara is vágyja őt.A lány vágyai a hét lassú elteltével napról-napra fokozatosan korbácsolódtak fel; de valahogy most inkább vágyta a férfi társaságát mint magát a testét.Kereste magába a választ; de nem lelte.Olyannyira lekötötte az ok felkutatása, hogy észrevétlenül péntek lett.Sokáig lustálkodhatott ma is;és nagyon vidáman ébredt.Üzenet várta a telefonon;és rögtön megelevenedett a hozzá tartozó meleg szem pár, az a semmihez se fogható érintés;beleborzongott.Mivel estéje szabad volt, így a válaszban el is ígérkezett.Most ismét magába nézett mélyen;és úgy érezte így van rendjén.Ben a szeretője volt; valaha rajongásig szerette,boldog volt társaként, de rá kellett döbbennie a férfi szabadnak született. Ahhoz hogy az övé maradjon el kellett engednie, nehéz volt de attól kezdve szabadon voltak egymással boldogok.Sokan nem értik meg mit jelent szabadon szeretni, és mereven ellenállnak, teljes lényükkel tiltakoznak. Pedig ami nekünk nem jó az épp olyan rossz a másiknak is, ha szeretünk valakit sose akarnánk rosszat neki.Az érzelmek viszont fakulni kezdtek, és Kyara érezte az a szenvedélyes lángolás amit érzett amikor Ben vele volt, már csak szelíden pislákol.Kétségbe esett, és kereste a szeretet és a törődés újabb forrását.Kyara délután kiült a kedvenc kávézója teraszára; könyvet olvasott és szürcsölte a jólesően hideg jegeskávéját.A nap szemből sütött, de már nem vakítóan hiszen késő délután volt.Második korty után ismerős sziluett jelent meg előtte a sétáló utca forgatagában.Jos közeledett határozottan.Kifogástalan öltözéke messziről kitűnt a tömegből.Helyet foglalt, és kellemes beszélgetés vette kezdetét.Ugyan már lemenő félben volt a nap, mégis a kis utcában nem mozdult a levegő.Egyre gondoltak;vízpartra kellene menni.Kocsiba pattantak és az alig 20kmre lévő tóhoz igyekeztek.Kellemesen dübörgő zene és a lehúzott ablakok mellett mindketten megélénkültek.A tóhoz érve már besötétedett és az eget megannyi csillag díszítette, festeni se lehetett volna szebbet.A parton sétálva elhagyatott stég bejáratára bukkantak a nádas mellett.Kisétálva egy fából faragott padot találtak, ahonnan kényelmesen gyönyörködhettek a csillagokban.Igazán meghitt pillanatnak érezte Kyara; és tudta Ben őszintén nem tudja már ezt megadni neki.De ezzel már el is rontotta, hiszen tudta másnap érkezik a férfi.Hosszan ültek Jossal a parton, járt a szél, nézték a csillagokat, sőt még a fürdőzés is felmerült bennük, de más korra halasztották.Jos később hazavitte Kyarát, aki azonnal az ágyába zuhant és délelőttig aludt.A szombat délelőtt elég mozgalmasra sikerült; de Kyara azon kapta magát hogy nincs az a fajta vágyakozás, az a fajta izgalmas vágyakozás Ben kapcsán ami eleddig teljesen normális velejárója volt a férfi érkeztének.Megint magával ragadta a bűntudat, és ismét az okokat kutatta.Pedig nagyon is tudta; minden mértre kész válasz volt benne, de saját magától is félt.De ekkor visszazökkentette a való világba a telefon ismerős hangja; üzenet volt Bentől.Elindult.Késő délutánba hajlott már az idő, mire a férfi megérkezett.Megölelték egymást, és ezzel megnyílt az a kettejük közötti egyedi és titkos csatorna amiért Kyara annyira rajongott, és talán függött is.Csak úgy cikáztak a láthatatlan energia villámok közöttük.Nagyon nehezen tudtak csak elszakadni egymástól, annyira összeolvadtak mindig az ölelésbe.Valahogy ettől egyek lettek; és nem vágytak soha többé a "fél" létre.Mivel strandra menni már igen késő lett volna, és Kyarának nagyon tetszett a tóparti stég és újra akarta élni, sőt talán még jobá akarta tenni a múlt esti élményt ; Bennel is felkeresték a partot.De most Kyara fürdőruhát is vitt, és Bent is kérte készüljön esti fürdőre.Kiértek a stégre, levetették ruháikat és megmártóztak a kellemes vízben.Az ég éppoly csillagos volt mint előző éjszaka;de Kyara még is leírhatatlanul jobban érezte magát.Valahogy Ben lénye,társasága annyival többet adott az estéhez , hogy a tökéletesség határát súrolta.A vízből ölelkezve nézték a csillagokat, csendben beszélgettek, de egyre sűrűbben fult el egy-egy forró csókban a beszélgetés.Pillanatok alatt őrült vágy gerjedt fel mindkettőjükben.Ben különösen gyengéd és érzéki volt, mintha csak megérezte volna Kyara összes titkos vágyát;ott a vízben lettek egymáséi.Borzongás futott végig a lányon, és hiába kereste korábbi kételyeit, nyomukat se lelte.Boldogság lett rajta úrrá.Hazatérve a vizikaland után nagyot vacsoráztak; és hamar ágyba bújtak.De érzékeik a szokásosnál is éberebbek voltak ezekben a hajnali órákban.Ismét finoman kezdték simogatni egymást;érzéki csókokkal lepték el egymás testét, borzongtak a vágytól és a másiktól.A hosszú előjátékot legalább olyan hosszú és gyengéd szeretkezés követte; teljesen átadta magát Kyara az érzésnek mely messze repítette.Úgy érezte még mindig a csillagos tóparton van, érezte a súlytalan levegő illatát, hallotta a nádas "énekét".Együtt jutottak a csúcsra; amely most mindennél kielégítőbben hatott a lányra.De ekkor megérkeztek a viharfelhők is;szomorúság lett úrrá rajta.Megint nem tudta megmagyarázni;szerencse hogy a szoba sötétjében Ben ebből semit nem érzékelt.Görcsösen próbált elaludni, de ekkor rém álom formájába törtek rá a megválaszolatlan kérdések.Reggelig gyötrődött, igazán semmit nem sikerült aludnia.De Ben se tudott, nem mintha ez vigasztalta volna a lányt. A vasárnap hamar elment; vásárolgattak együtt majd megebédeltek,és késő délután értek haza.Kyara átszellemülve, vidám és frissen tért haza a férfival.Délután filmet néztek és sokat beszélgettek.Ettől megkönnyebbült, hisz nem akart az elmúlt éjjelre gondolni.Hamar elaludtak egymás karjában; ami talán mind kettejükre rá is fért.Hétfő délelőtt Ben távozott, és a lányra megint rázuhant a világ legrosszabb érzése: a magány.De tudta hamarosan elmúlik, hisz mindig így van.De hiába teltek-múltak a napok az érzés nem múlt el; de továbbra is jobb volt hazudnia önmagának.

Villon - Ballada hűtlen barátnőmről, Cíleáról

Az ég a tóban ma oly zöld és sápadt,

s a fák körötte fejlehajtva állnak,

mint keresztfák alján a Máriák.

A nap leszállt már túl a nádason,

s hozzá a varjak fenn az ágason

kárognak holmi koldus-áriát.

Nyúzott bőrömre a hullámok várnak,

s a víz lassan sötét lesz, mint a szén.

Cilea volt a legszebb asszonyállat,

és a szívére itt találtam én.

Egy nyárnapon találtam itt reája,

midőn a nap izzadt aranypofája,

mint zsíros segg, feküdt a víz fölött.

Egy folt felhő sem volt a buja égen

és François Villon már nagyon régen

nem hegedült két asszonyláb között.

Ölünkre, mint sűrű méz, hullt a mámor

s az est, mint omló kátrány szállt le ránk,

én ágakat téptem az orgonáról

és fázni kezdtünk, mert nem volt ruhánk.

Úgy tettem, mintha még csókjára várnék

s ölét néztem, hol - sűrű bársonyárnyék -

egész a köldökéig nőtt a szőr

és rejtve benn, mit legjobban szerettem,

oly mélyen, hogy mindig soká kerestem,

azt hittem néha: már a frász kitör.

Izzadtam, ő rúgott, én kiabáltam,

csalánba estünk és kivert a dér,

de higgyétek meg, hogyha megtaláltam,

az több volt nékünk, mint népünnepély.

Elég az hozzá, hogy így összebújva

feküdtünk, s akkor ő fülembe súgta,

hogy kész hasában már a gyermekünk.

Úgy bőgött, mint egy újszülött, az édes,

pedig nem volt egész tizennégy éves,

s nem tudta még, ilyenkor mit teszünk.

Természetes, hogy kézből kontrázok

rohadt pofátokból minden morált -

a hóhér négyrét még senkit sem vágott

azért, mert egy kisasszonyt felcsinált.

Aztán úgy volt tovább, hogy még a nyárnak

nem is lett vége és egy szép vasárnap

a hűtlen macska rútul otthagyott.

A szája nélkül oly nehéz az élet!

Magam csavargok és felhőket nézek,

s mérgemben, mint redves fa, rothadok.

Belépek lassan most az őszi tóba,

s átúszom rajta, mint a halk halak,

s nem gondolok már a múlt évi hóra,

és minden csókra, mely ma elmaradt.

Köröskörül fák bársonyos sötéten,

sűrűn egymásra hullva s a középen

egy lágy vonás, úgy mint az ő ölén,

és rejtve benne, mint duzzadt cseresznye

a tó, az esttől vérvörösre festve,

s a tó vörös vizében úszom én.

Így úszom még sok éjjel hosszú körben,

míg minden emlék vén lesz és sötét,

s a rőt holdasszony lenn a víztükörben

nyakamba fonja táncoló ölét.

Wellness Hotel - Ördög, és volt írótársa, Lover

Ördög 

            

Sokat dolgoztam az elmúlt hónapokban, éreztem, hogy rám férne egy kis kikapcsolódás.
Körbenéztem az interneten, és találtam a Vértesben egy csendes kis Welness Hotelt.
Ez kell nekem, mondtam, és lefoglaltam 4 napra egy szobát.
A recepciós hölgy - akinek nagyon kellemes hangja volt - bűbájosan tájékoztatott, hogy náluk csak két ágyas szobák vannak, és hozhatnék magammal valakit.
- Nem tudok, és nem is akarok - válaszoltam, egyedül akarok lenni élvezni az erdő csendjét.
- Természetesen egyedül is várjuk, de ígérem, hogy azon leszünk, hogy tökéletesen ki tudjon kapcsolódni.
Elérkezett az indulás napja. Kellemes utam volt, és várakozással telve léptem be a Hotel ajtaján.
A recepción egy 25 év körüli csinos, izmos, sportos, gyönyörű kék szemű és hosszú szőkés-barna hajú lány fogadott.
Ahogy megszólalt rögtön felismertem a hangját a telefonból...
Rám mosolygott, megigazította a kb. 95-ös mellein a mélyen dekoltált kis fehér felsőt, majd megkérdezte:
- Ön az a férfi aki egyedül van és szeretne tökéletesen kikapcsolódni?
- Én lennék az - feleltem mosolyogva - lenne valami javaslata rögtön a vacsoráig?
Azt felelte, hogy most több vendég érkezik, de ahogy lesz egy kis ideje rögtön felhív telefonon és megbeszéljük a lehetőségeket.
Már vagy másfél órája fent voltam a szobámban, kipakoltam, átolvastam a prospektusokat, le is zuhanyoztam, de egyre többet gondoltam a recepciósra.
Úgy döntöttem kezdeményezni fogok. Felhívtam telefonon.
- Kisasszony! Fel tudna jönni a szobámba, mert nem tudom beállítani a TV-n a csatornákat.
- Azonnal uram, egy perc és ott vagyok.
Nem volt rajtam semmi, a hajam töröltem épp szárazra, amikor kopogtattak...

Lover

Szeretek ebben a Wellness szállóban dolgozni. Igazán kellemes, családias környezet, a vendégeink is általában visszajárnak hozzánk. Főleg párok jönnek, ezért is volt meglepő, amikor pár nappal ezelőtt egy kellemes hangú úri ember foglalt 4 napra szobát, de egyedül. Tökéletes kikapcsolódásra vágyott, - mondta a telefonba - én pedig biztosítottam róla, hogy mindent meg fogunk tenni ennek érdekében.
A foglalás napján, kora délután meg is érkezett a vendégünk. Sokan jöttek abban az időszakban, de ahogy belépett az ajtón, azonnal felismertem, hogy csak ő lehet az. Magas, igen jóképű, harmincas évei közepén járó, sportosan öltözött férfi állt meg a recepción. Mit tagadjam, kissé zavarba jöttem a tekintetétől, éreztem, szinte levetkőztet a szemeivel.
Miután odaadtam neki a szobája kulcsait, rögtön meg is kérdezte, hogy tudok-e valami jó kis kikapcsolódási lehetőséget, még vacsora előtt. Megígértem, mihelyt tudok, telefonon tájékoztatom.
Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő, amikor csörgött a telefon. Kedves vendégünk hívott, hogy problémája akadt a TV-vel. Egy percen belül, már kopogtattam a szobája ajtaján. Az ajtóban ott állt előttem, vizes hajjal, derekára éppen csak egy törölköző volt körbetekerve.
-Hmm, uram, jöttem segíteni a Tv-vel kapcsolatban. - motyogtam zavaromban, tekintetem azonban nem tudtam levenni izmos karjairól, kisportolt szép vonalú mellkasáról. Ő azonban nem jött zavarba, kedvesen beinvitált a szobájába.

Ördög

Hmm, uram, jöttem segíteni a Tv-vel kapcsolatban. - szólt, de nem lepődött meg nagyon az öltözetemen.... Csak a szemeit nem tudta levenni rólam. Na, nem mintha én a gyönyörű kék szemeit néztem, hanem a mély dekoltázsából kitörni készülő melleit.
Betessékeltem, majd elmondtam neki, hogy nem értek a TV-hez, állítsa be nekem a csatornákat.
- Talán szex csatornájuk is van?
- Szüksége van a szex csatornára?
- Ön igazán jóképű és izmos férfi, a kisujjára is talál magának nőt, vagy tévedek? - kérdezte ártatlanul.
- Én most kikapcsolódni jöttem ide, de ki tudja, soha ne mond, hogy soha...
- Különben sem hiszem, hogy találnék Önnél szebb és formásabb hölgyet a környéken...
Láthatóan elpirult, és zavartan kérdezte:
- Hol a távkapcsoló?
Én mintha véletlenül tenném, leejtettem a törülközőt, és anyaszült meztelenül az ágyamra másztam a távkapcsolóért.
A meglepetéstől a szája elé tette a kezét, de láttam, hogy szemei a férfiasságom mérik fel.
Odaadtam neki a távkapcsolót, majd miután elvette - még mindig a falloszom bámulva - szerényen megkérdezte:

Lover

A pasi igazán tudja mit akar! Nyíltan elkezd velem flörtölni, csapja a szelet rendesen, ahogy azt igazán kell! Szemeit le sem veszi a melleimről, képtelen a szemkontaktusra, ez már biztos! Próbálok józan maradni, hiszen a vendég az első, de amikor a szexcsatorna iránt érdeklődik, abba már belepirulok.
-Hol a távkapcsoló? - kérdezem zavartan, mire a pasi átnyúlva az ágyon, kezével elengedte a törölközőt. A mozdulattól lehull az ágyékkötőként használt törölköző és láttatni engedi csodás farkát.
 
 Ördög

-Most a farkával állítsam be az adókat? - kérdezte
Jót nevettünk mindketten, és eközben átöleltük egymást.
-Próbáljuk meg - javasoltam és a kezébe adtam, addigra már meredező szerszámom. - irányítsd rá a TV-re, hátha működni fog.
Úgy nevettünk, hogy lehuppantunk az ágyra.
Nem ugrott fel azonnal, hanem addig mocorgott, míg a mellei az arcomhoz értek.
-Huhh, de kemény, nem szeretnék egy sötét folyosón fejjel nekimenni, mert agyrázkodást kapnék.
A kacagás szinte folytonos lett, majd két nevetés között megszólalt:
-Azért Te sem panaszkodhatsz a keménységedre...
Mindkét tenyerét rákulcsolta a farkamra, de még így is kilátszott egy jókora darab a végéből...
-Nem félsz hogy megfázik a vége - mondta, majd bekapta a kilátszó részét a farkamnak.
Már kezdett belemelegedni, amikor hirtelen az órájára nézett sikoltott egyet, és megszólalt félve:
- Már lent kellene lennem a recepción. Nyolckor végzem, és utána feljövök, hogy befejezzem a TV behangolását.
Megigazította a szoknyáját, rám kacsintott az ajtóból, majd elszaladt kipirulva.
Édes, gondoltam, kellemesen fogok itt lazulni 4 napig , látom előre...
Megvacsoráztam, felhozattam epret és pezsgőt a szobámba, majd vártam a 8 órát.
Negyed 9-kor kopogtattak..
-Gyere be, már várlak - szóltam neki...

Lover

Nem tudom levenni a szemem, meredező szerszámáról, így a kérdés kézenfekvő.
- Most a farkával állítsam be az adókat? - de nem bírom már tovább nevetés nélkül. Ördög is nevet már, egyik karjával átölel, míg a másik kezével a farkához vezeti kezemet. Isteni, kemény, hatalmas szerszám, jó a kezemben tartani!
Az ágyon fészkelődve melleimet az arcához közelítem, mire Te a fejedet belefúrva a melleim közé, élvezed annak keménységét.
Hiába fogom a farkad két kezem közé, makkod kilátszik és nem bírom megállni, hogy számmal egy gyengéd csókot ne adjak rá. Finom az ízed édes, de hirtelen eszembe jut, nekem még dolgom van lent a recepción! Gyorsan felpattanok, megigazítom a szoknyámat és megígérem, 8-kor visszajövök, természetesen TV-t hangolni!

Ördög

Már be is lépett. Megállt előttem, és rám nézett. A szemei szinte levetkőztettek.
Szó nélkül állt előttem, majd elkezdett vetkőzni, a rádióból halk lassú romantikus zene szólt, a teste átvette a zene ritmusát és lassan megszabadult minden ruhájától.
Fantasztikus volt, így, ahogy megszületett anyaszült meztelenül.
Kemény teste volt, mindene megvolt, ami kell egy igazi nőnek, gyönyörű szemek, hosszú haj, hatalmas mégis ruganyos és előre meredező cickók, izmos has, kisportolt hosszú lábak .... és a szemérme... fantasztikus, a nyílása felett egy kis szív volt meghagyva a tökéletesen rendben tartott puncikája felett.
Lenézett rá és azt mondta:
-Ezt neked készítettem és a punciszívre mutatott.
Abban a pillanatban egyszerre közelítettünk egymáshoz, és a szám a pinájához ért.

Lover

Visszarohanok gyorsan a recepcióra, de a percek szinte ólomlábakon járnak. Alig várom már hogy végezzek, és újra a szobád ajtaján kopoghassak. Előbb azonban elhatározom, hogy a puncikámat rendbe teszem. Mielőtt visszatérek hozzád, gyorsan letusolok és a kis kézi borotvámmal csinos szívecske formát alakítok a fazonomon.
Kicsit késve, negyed 9-kor érek az ajtódhoz, de hosszú még az éjszaka, különben is nem baj, ha izgatottam vársz rám!
Ahogy kinyitod az ajtódat, szó nélkül csak nézzük egymást, a szemeidben látom a vágyat! A rádiót már bekapcsoltad, halkan szól a zene, látom, vártál, készültél rám! Nem szólunk egy szót sem egymáshoz, én azonban a zene ritmusára lassan megszabadulok minden ruhámtól. Szemeiddel szinte felfalsz, a farkad már újra meredezik, ahogy a puncimat nézed.
-Ezt neked készítettem. - súgom halkan, és kezemmel végigsimítok dombomon.
Hozzád lépek, szád pedig a puncimhoz ér. Kezemmel a fejedet odahúzom, Te pedig apró, finom csókokat adsz rá. Beletúrok a hajadba, és a látvány, ahogy arcod a pinámnál van, olyan izgató! Nyelveddel a csiklómat keresed, halkan felnyögök.
-Gyere drága, add a farkad a számba! - kérlellek, mire Te felállsz, és szánk csókban forr össze. Kezemmel megragadom a farkad, kőkeményen meredezik a kezemben. Finom a csókod, nyelved, ami az előbb még a csiklómat kényeztette, a számban érzem.

NÉGYSOROS VERS, melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.

Francois Villon: Szerelmes ballada D'Aussigny Yssabeau-nak

A dombtetőn a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nedv csorog;
a tar bozót mélyén szerelmes árnyak
ölelkeznek s a holdas fák úgy állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok.
Öledre vágyom sírva itt e holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

Emlékszel még? bimbók fakadtak, lanyha
est volt s a fény utolsó sáv aranyja
halódott fenn egy vattafellegen;
bíbor hajad sovány válladra lógott,
minden fűszál bokád köré fonódott,
langyos szellő bujkált a melleden,
s hogy ajkaimra éhes szád tapadt,
s belém csorgattad édes nyáladat:
két testünk volt, de már csak egy szívünk,
s az alkony ránkborult a fák alatt.

Aztán a hold úgy bukdácsolt a görbe
fatönkök közt, mint rőt szakállú törpe,
s bárhogy kérleltél, megtörtént a nász,
a bokrokon minden rügy arcom mellett
meleg harmattól duzzadt, mint a melled,
s halántékunkon lüktetett a láz,
kemény földágyunk lágy lett, mint a gyolcs,
s nem hallott ember még olyan sikolyt,
mint mellyel izzadt testünk összeforrt.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

Majd föltérdeltem és úgy néztelek:
a tengerről sós illat érkezett,
s öledbe épp egy kis virág szorult;
jó volna - súgtam - mindig már így lenni,
és így hallgatni mindörökre semmi
beszédedet. Fejünkre mézga hullt.
Megosztottam veled a kortynyi bort
s a kenyeret, mely tarisznyámban volt:
ez lett lakománk s az ég a nászi fáklyánk,
hol a csillagok örök árja folyt.

A csillagok s egy bimbós ág: a vőfély,
két melled úgy állt, mint két gonosz nővér,
egymásnak háttal. A hold hidegen
sütött s ahogy kékes testedhez értem,
azt gondoltam: talán még ezt sem értem,
s oly messze vagy tőlem és oly idegen.
Aztán hűs ajkad búcsúzón hajolt
fölém s a fákon túl az égi bolt
szélén pirosan megrepedt a hajnal.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

És így bolyongok most a téli erdőn,
és várok rá, hogy izzadt tested eljön;
ágyunk füvét felverte rég a fagy,
s az orkánban vonagló fák alatt
űzöm fehér, mezítlen árnyadat,
s a fellegektől kérdem, merre vagy;
hol melled, mely ruhádon átdagadt,
s csípőd, amelyre gyöngyvirág tapadt,
s a dús bozót s az eprek a bozótban?
Mért nem jössz? Várlak még a fák alatt.

A dombon, nézd, a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nyál csorog;
a tar bozót mélyében párzó árnyak
inognak s a fák széttárt lábbal állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok,
s én tébolyodva hempergek a holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

Remegés - Ördög

Tébolyultan bolyongok a kis szobánkban,
Hol szerelmünk fészke volt.
S remegve,

Izzadt testedért üvöltök,
Vérembe folyt a vörös
Telihold.

Szél van, vihar tombol,
A fákon remegnek, zizegnek
A levelek.

A tavam vize fodrozódik,
A tücskök riadt zaja töri meg
A csendet.

Reszket a lelkem is, kereslek,
Hiányod nem pótolja semmi,
Remegek.

Elváltunk, bár most is érezlek,
Velem vagy, nekem vagy,
Féltelek.

Most tombol a vihar, remeg a Föld,
Remegek én is Rád gondolva,
Rólad álmodva.

Vágyva várom a pillanatot,
Mikor újra velem leszel,
Remegek.

Remegve várom az érintésed,
A pillantásod, a hangod,
A bódulatot.

A tested remegését, mikor
Hozzád érek, simogatlak,
A fák alatt.

Remegve várom, mikor testünk egybeforr,
S vérünkbe folyik a vörös,
Telihold.

Remegve várom a percet,
Az órát, a napot, az éjszakát,
Remegek.

Ha Veled vagyok, ha Nélküled,
Ha közel vagy, ha távol,
Remegek.

Érted, értünk, az ölelésünkért,
A vágyért, a szerelmünkért,
Remegek.

S tébolyultan bolyongok a kis szobánkban,
Hol szerelmünk fészke volt,
Remegve.

S vonagló, izzadt testedért üvöltök,
Vérembe folyt az izzadt,
Telihold.

Tombol a lelkem, remeg a testem,
Érted élek most már,
Drága Szerelmem!!!

Te vagy nekem a mindenség - Ördög

Szerelmem vagy,
Érzem benned a vágyat,
Érzem a tüzet és a jelet,
Mely kiválasztott,
Melyet kiválasztottam,
Az érzést, mely mindennél,
Az életemnél is fontosabb.

Barátom vagy,
Hisz elmondod, ha bánt,
Hisz én is elmondhatom,
A sikert, a boldogságot,
Az örömöt, s bánatot,
A jót és a rosszat,
A baráti jobbat, fogadd!

Társam vagy,
Együtt indultunk el az úton,
S együtt is akarunk
Megérkezni a célhoz,
Ahol a testünk és a lelkünk
Már egyet akar, kér, követel,
Az önfeledt boldogságot.

Szeretőm vagy,
A tökéletesség, a tökély,
A borzongás, a zsibbadás,
A remegés, a félelem,
A vágy, mely áttör mindenen,
A kérdés, mit hoz a jövő?
Izgalmas játék, meglepő.

Mindenem vagy,
Mert akarlak, mert kívánlak,
Mert vágyom Rád minden nap,
Szomjazom a szavaidra,
Éhezem a csókjaidra, a szádra,
A tested remegésére,
A lelked érintésére.


Ördög legyek, vagy Angyal?
Kérdezem magamtól,
Hisz bennem van mindkettő,
Ezért szeretsz, ezért félsz,
Ezért vagyok, ezért kérsz,
Hogy örökre legyek a Te
Ördögi angyalod.