A fénylő csillag árnyékában - Ördög

Éjszaka van,

Félelmetes a sötétség,

De a fénylő csillagok közt,

Előbukkan egy szépség.

Ő a legfényesebb,

Az égen játszó fények nézik,

Csillogását, fehér fényét,

Oly sokan irigyelik.

De látom Őt,

Keser ül mosolygó arcán,

Szemeiben kérdés, kétség,

De ott vagyok a balján.

A Hold vagyok,

A fénylő csillag árnyékában,

Ő ad nekem éltető fényt,

Életet, hitet, boldogságban.

Sugarait én,

Visszaverem, mint kemény kő,

Hogy belőlem merítsen erőt,

S legyen mellettem a NŐ.

Barát és társ,

Az elnyűhetetlen szerető,

Csak keringek körötte,

Míg arca nem lesz nevető.

Hol én nem látszom,

Hol pedig egyetlen csillagom,

Hol Ő takar el engem,

Hol én Őt, de hidd nagyon…

Mi ketten, Te és én,       

Megyünk együtt, ha akarunk,

Nem lesz könnyű, tudom,

De majd eljön a napunk.

Mikor a tested,

Kilövelli forró magvát,

És magába fogadva ölel,

Átadva, csak nekem magát.

Segítsek Neked?

Segítek, csak kérd bátran,

Hogy megvalósulhasson,

A leggyönyörűbb vágyad.

Hogy egyek legyünk,

Fent az ég zenitjén,

Csak Te meg én, s két kis bolygónk,

A legnagyobb hegy tetején.

                   

Együtt leszünk,

Egy lesz kettőnk élete,

Amíg csak ki nem alszunk,

Lesz ilyen, kérdheted.

Amíg a Nap az égen,

Tüzesen süt le Ránk,

Izzani fogunk fényesen,

A Szerelem örök oltárán…

 

A barlang - Ördög

A lány a szokásos bűntudattal nyitotta ki az ajtót, de tudta, ez az érzés hamar el fog múlni, és helyébe az izgalom, a vágy, és a félelem lép. A félelem... az a fajta kellemes érzés ez esetben, ami vágyát fokozza, ami izgalomba hozza... de mégiscsak félelemnek nevezné. A cél csak annyi, hogy megtegye, ezzel örömet okozva, és élvezze, utána pedig ne érezzen bűntudatot.
A cél, hogy levezesse a feszültséget, és átadhassa magát az élvezeteknek.
Odabent sötétség uralkodott, ez volt ugyanis a barlang egyik helye, ahová a kinti fény nem jutott be. A folyosón oldalt voltak ugyan fáklyák, de ezeket nem gyújtották meg. Így a titokzatosság megmaradt a lány körül. Nem lehet mondani, hogy túlöltözött lett volna... parancsra öltözött, egy vékony lepelszerű ruha volt rajta, derekán egy vékony bőrszíjjal összefogva. Mezítláb volt. Tartott tőle,hogy a barlang mélyén ebből még kellemetlensége fog származni, de meglepő módon a padló puha volt, mintha tollpárnán lépkedett volna.
Habár már kint is sötét volt, azért eltelt néhány perc, mire szeme megszokta a benti sötétséget is, hogy át tudjon vágni a szobán.
Nem messze maga előtt meglátott egy sötét árnyékot. Egy padon ült a fal közelében, még nagyobb homályba fedve testét.
- Halló – kezdte - én...
De az alak lágy mozdulattal csendre intette, tudtára adva, hogy nem kell a beszéd.
A lány hirtelen ostobának érezte magát, amiért minden alkalommal ez történik, mégis mindig, minden alkalommal úgy érezte, köszönnie kell... most épp a sötét szobának.
Az alak, miután - férfias hangzású suttogással - csendre intette, felállt, kézen fogta a nőt, és bevezette a sötét folyosón keresztül egy még sötétebb szobába. Áthaladva a boltíves átjárón, egy nagyobb terembe értek, és a férfi élesen jobbra fordult, ahogy beléptek.
Így a lány háta mögé került, aki most láthatta a helyet a két meggyújtott fáklya fényében. Nem volt sok a terem nagyságához képest a fény, épp csak hogy többet láthasson a sötétnél.
A szobát hosszanti irányban alacsony falak osztották több részre, amelyekbe mellmagasságban kampókat erősítettek, a falak előtt pedig padok álltak. A férfi balra fordult, és az egyik folyosó feléig vezette. A nő érezte egyre növekvő félelmét, és érezte, egyre idegesebb lesz.
Ez a hely ijesztőbb volt számára, mint azt elsőnek képzelte. Már menekülni akart, ki innen minél hamarabb.
De már nem volt visszaút..., a férfi is megérezhette menekülési vágyát, mert hátulról szorosan átölelte.
Azután magához húzta a lányt, és dörzsölni kezdte a vállát erős kezével. Szüksége volt erre, és a férfi tudta ezt. Elűzte a feszültséget a nő tagjaiból, a testéből. Mikor érezte,hogy kezd oldódni, keze lejjebb csúszott, majd kioldotta derekán a bőrszíjat..., válláról lejjebb csúsztatta a ruhát, ami most akadálytalanul hullott alá a földre.
- Bízol bennem? - kérdezte tőle, miközben szinte minden porcikáját egyszerre simogatta.
- Bízom benned...jobban, mint magamban. A tiéd vagyok. - a lány ezt így is gondolta.
A férfi erre semmit nem mondott, elővett egy fekete kendőt, amivel bekötötte a szemeit. Erősen érezte a lány testében lévő feszültséget.
Ujjaival megnyomta a gerince melletti érzékeny pontokat, melynek hatására a világ megszűnt, a vágy elindult testében. Tudta, bízik teljes erejéből..., hisz azért van itt, hogy örömet kaphasson, és viszont adhassa azt. Már csak a vágy, és a férfi ujjainak érintése maradt számára..., a férfi tenyerének érintése, amely most elindult a testén egyre több helyet felfedezni, míg végül vágy már akkora volt, hogy szinte öntudatán kívül lökte magát a meleg kezeknek. Ekkor egy erős határozott mozdulattal a férfi belökte ujjait a lány hüvelyébe... Ő felsikoltott..., ugyanakkor érezte, hogy vágya egyre fokozódik, és nagyon szeretné, ha azok az ujjak mozognának. De nem mozdultak. Nagyon vágyott rá, de mondani persze nem merte. Ez nem az a pillanat, amikor Ő bármit is mondhatna... Tudta ezt Ura is...
- Élvezed, te kis ribanc? Akarod?
- Igen - lihegte Ő alig hallhatóan.
Ekkor a férfi elengedte..., már nem simogatta, nem ért hozzá.
Egy nyakörvet rakott a nyakába, melyhez egy pórázt kapcsolt. Továbbvezette a lányt a barlang belsejébe, ahol bilincseket tett a kezére, a feje fölé az egyik karikába rögzítve azt.
A lábára is bilincsek kerültek, szétfeszítve, és kikötve ezzel a lábát. A nyakörvet is rögzítette, így a fejét nem nagyon merte mozgatni. Megfulladni nem akart. A lány most ott állt tehetetlenül, bekötött szemmel.
Megint félt, izgalma lappangni kezdett..., ekkor megint megérezte az ismerős kezek, ujjak érintését, simogatását.
A vágy újra elindult testében, minden porcikájában.
Aztán megérezte..., amiért jött.
Még több kezet a testén. Egyre többet....nem tudta, hogy hány kéz simogatja, hogy mikor ki keze nyúl mélyen belé, hogy ki keze markolássza kemény melleit. Ezt még élvezte. Szégyellte magát, de kifejezetten élvezte..., míg meg nem hallotta Urának kemény hangját.
- Akkor csakis a megbeszéltek alapján. Nem tesztek benne kárt, és nem mentek el a végső határokig. Nemsoká visszajövök, addig élvezzétek ki.
A lány ijedten hallgatta a szavakat... az nem lehet, hogy itt hagy idegenekkel..., az nem Ő lenne. Legszívesebben felsikoltott volna, de nem mert hangokat kiadni.
- Bíznom kell... bíznom kell... mindenek felett... a félelmem nem lehet erősebb a bizalmamnál. - ezt hajtogatta magában, miközben távolodó lépteket hallott. De tudta, Gazdája soha nem hagyná Őt ott. Tudta ezt, és megnyugodott.
Ahogy elméje lecsillapodott érezte testén a kezeket. Nem tudta megszámolni, hogy hány pár kéz lehet.
Vágya fokozódott, és kívánta az érintéseket, kívánta a kielégülést. Ujjak matattak benne, és Ő egyre szaggatottabban vette a levegőt... érezte, már nem bírja tovább, mikor hatalmas erővel terítette le az élvezet.
Azt kívánta, bárcsak engednék el a kezeit, bárcsak lefekhetne, úgy érezte, nem bírja tartani magát. De ezt megtette helyette más. Valaki erősen átkarolta,és a fülébe súgta... - te elélveztél, de most jövünk mi. Hangos nevetés törte meg a csendet, ami a szobában uralkodott.
Akkor meghallotta..., amitől annyira félt..., a pálca, és a korbács hangját. Nem kapott még vele..., erre számított pedig, de csak a suhogást hallotta..., ijesztgetést, gondolta magában. De ekkor forró cseppeket érzett fedetlen mellein, és hasán. Gyertya...közelről. Magában rimánkodott, hogy emeljék feljebb, hogy valamennyit hűljön, mire a bőréhez ér..., de nem merte hangosan kimondani, nem mert ezért könyörögni. Vonaglott, de szabadulni nem tudott. Ezután lesújtott az első pálca, majd az első korbácscsapás is.... Mindhárom egyszerre.
Nem számolta, nem is mondta neki senki.
Felváltva kapta, két oldalról.... egy korbács, egy pálca. Érezte, ahogy a bőrét felsérti a pálca, érezte a korbács nyomát is. Sikoltott volna, de nem mert. Hangosan nyögött, sziszegett, de közben érezte, hogy mindezt élvezi, érezte, hogy öléből lefolyik a nedvesség..., izgalmának bizonyítéka. A férfiak is észrevették ezt. Egy erős kezet érzett magában..., először csak a puncijában... aztán a fenekében is. Neee... akarta kiálltani... oda ne. Ettől is félt. Ura ezt tudta... oda csak Ő teheti kezét.
Ezt talán nem mondta nekik? Nem beszélték meg előre? Megint félt..., de félelme nem tarthatott sokáig..., egyszer csak azt érezte, hogy minden dugható lyukban egy-egy férfi van. Betöltötték a száját, fenekét, és punciját is.
Fájt... ez az érzés új volt számára... új, és fájdalmasabb, mint az előző élményei.
Érezte, ahogy testét betöltik a férfiak, érezte egyre növekvő vágyukat..., és ekkor meghallotta a jól ismert hangot... a hangot, amit annyira szeretett hallani, mikor Ura élvezte a testét... ekkor jött rá, hogy mégsem idegen férfi van a fenekében... Ura volt. Nagyon megörült... talán ezért, talán mert most már el merte engedni magát, a férfiakkal szinte egyszerre élvezett el. Nem bírta hangját visszafogni..., hangosat sikoltva élvezett el, miközben egész testét beterítette a férfiak élvezetének eredménye. Mindenhol spermát érzett magán. A teste fájt, sajgott.
- Tisztítsd le a farkunkat... - hallotta az utasítást.
Ő pedig egyesével, ahogy a szájába nyomták, szívta, nyalta róluk a saját nedve, és a sperma keverékét.
Most meg tudta számolni... 3 férfi volt ott, és az Ura, akit mindig annyira vágyott.
Most is simogatták a kezek..., ugyanazok a kezek, de most nem esett jól. Csípte, és fájt, ahogy a korbács, és pálca helyét érintették.
Végre kényelembe helyezhette magát... puha földön feküdt, és puha takarót terítettek rá. Ez már törődés volt, és nem használat. Ez már a megelégedettség jele volt. Hallotta, ahogy mindenki elköszön Urától, köszönetet mondanak, amiért használhatták. Őt senkit nem méltatta szóra. Neki senki nem köszönte meg. Nem is várta. Csak feküdt a földön,és várt. Mikor minden hang elhalt, lekerült a kötés a szeméről. Urát látta, aki melléfeküdt, és büszkeséggel nézett rá. Tudta, örömére szolgált, és ezzel a kellemes tudattal fészkelte magát Gazdájának ölelő, és védelmező karjaiba.

Neked Uram, Egyetlenem - Ördög

Arra születtél, hogy az enyém légy Hogy a Tiéd legyek Hogy az Uram légy Mindörökre. Hogy feloldódjak Benned mint arany a királyvízben Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger Hogy Nélküled már szuverén önmagamban ne létezzek. Adódik a kérdés: mi vagyok én? Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét? Egy szubmisszív lény, aki abban él, hogy uralkodnak felette? Még nem tudom. De önmagamban már nem létezem. Léted jelenti azt a tükröt, melyben látom önmagam. A birtoklás ösztöne kiegészült bennem. Ne birtokos legyek már, hanem birtokolt. Valaki, aki csak Általad lesz teljes. Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti. Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen. Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésnek. Mint Te nekem. Mert Uram vagy És az maradsz Mindörökre Semmi vagyok már tényleg. Nélküled semmi. Nincs olyan, hogy Te meg én. Csak mi... Nincs kezedben sem bilincs, sem kötél. Mégis valamivel raboddá tettél. Mint vadász, ki csak ránéz a vadra és az mozdulni sem mer, csak hagyja, hogy zsákmányul ejtsék. Mint Te nekem. Mert Uram vagy És Uram maradsz Mindörökre!" ( írta: varnyu ) Egy vers, melyet sokadszorra olvasok el magamnak, vajon milyen lehet az az érzés, mely mindent elsöpörve robog feléd? Amelynek nincsenek akadályok, amik mindenen keresztül törnek és rád zúdítják érzelmüket? Milyen érzés lehet, ha Téged valaki rajongva imád, ha érted bármire képes, ha számára csak Te létezel? Nincs külvilág, nincs semmi körülötte, csak Te, az Úr, s Ő a Te rabszolgád..
Késő nyári nap volt, autóm kötelező szervizben, a munkaidőm letelt már, mit csináljak este 6-ig, mire kész lesz az átvizsgálás. Felmegyek anyuékhoz, úgyis már itt az ideje egy látogatásnak. Felszállok a 6-os villamosra, s szerencsémre van egy szabad ülőhely. Utálom a tömeget, s a tömegközlekedést, így kimaradhatok a lökdösődésből. Egy lány ül velem szemben, vállig érő világos barna a haja, vékony testalkatú, átlagos lány. Szerintem 25 éves lehet. Nézek ki az ablakon, megint áll minden a Nagykörúton, szörnyű ez a város, még szerencse, hogy néhány éve kiköltöztem Pest vonzás körzetében lévő erdei kis faluba. Nem bírnám ki ezt nap, mint nap. Visszafordulok, s azt veszem észre, hogy a velem szemben ülő lány hirtelen elkapja rólam a tekintetét. Nocsak érdeklődik irántam, vagy csak a véletlen játéka volt az egész. Teszek egy próbát. Ismét kibámulok az ablakon, majd vissza a kocsi belseje felé. Ugyanaz a történet, félrekapott tekintet, kis pirulás az arcon. Ez már nem lehet véletlen, gondolom, de sajnos itt a végállomás, s le kell szállnom. Amint megyek anyuék felé, észreveszem, hogy a lány előttem megy, szintén arrafelé. Nem sietek, mögötte lépdelek, nem akarom megelőzni, kíváncsi vagyok, merre megy. Ő hátranéz, észrevesz, kicsit megrémül, s jobban kezdi szaporázni a lépteit. Én is gyorsítok, valljuk be, tetszik a játék: Én a vadász, a Lány a vad, s megyek utána, hogy becserkésszem. A vad riadt tekintettel néz vissza rám, amikor befordul anyuék utcájába, s riadalma akkor lesz a legnagyobb, amikor a bejárati ajtónál megállok mögötte. -Miért szórakozik maga Velem, miért követ? - kérdezi tőlem. Határozottnak akar látszani, de érzem a félelmet a hangjában. Elővillannak egy vers sorai: "Mint a vadász, ki csak ránéz a vadra, és az mozdulni sem mer, csak hagyja, hogy zsákmányul ejtsék." De mégsem, nem akarom megijeszteni ezt a kedves lányt, s így válaszolok neki: -Nem Téged követlek, Kedves! A szüleimet jöttem meglátogatni, akik ebben a házban laknak a 3. emeleten. -Komolyan? -kérdezi meglepődve, de a hangján érzem, hogy egy kicsit sem hisz nekem. -A Kovácsék a szüleim, a 12-ben. Én vidéken lakom, s ritkán tudom meglátogatni Őket - mondom nem kis lelkiismeret furdalással. -De Te is itt laksz? - kérdezem, s ezzel próbálom oldani a köztünk lévő feszültséget. -Igen a másodikon a szüleimmel, anyukám a kozmetológus. Én meg azt hittem, hogy valami szatír követ a villamosról. Hűha, ezt a jelzőt sem használták még rám. De valamiért furcsák voltak a szavai, mintha azt várta volna, hogy tényleg kövessék, mint egy áldozatot. Elhessegettem magamtól a gondolatot, s beléptünk a lépcsőházba. A másodikon elváltunk, én mentem tovább, de éreztem, hogy tovább figyel, vajon tényleg a szüleimhez megyek-e. Nyílt az ajtó, s anyu kiáltott fel a meglepetéstől: -Laci, ezt a meglepetést! De jó, hogy látlak.
Mindjárt 6 óra mennem kell, a kocsim már kész. Elköszönök a szüleimtől és elindulok lefelé. A Lány ajtaja résnyire nyitva, s amint a lépcsőfordulóhoz érek, máris kinyílik. -Ezt a véletlent - mondja Ő, egyszerre jövünk, s egyszerre megyünk is el. Hát ez utóbbi nem is lenne annyira ellenemre. -Véletlen, - kérdem kissé hamiskás mosollyal az arcomon, utalva a nyitott ajtóra - mintha vártál volna... -Dehogyis, csak a földszinten vettem észre, hogy otthon hagytam a pénztárcám, s visszaszaladtam érte. Megyek a Tescóba vásárolni. Az arcán megjelenő pír jelezte, hogy az elmondottak elég messze álltak a valóságtól. -Ön merre megy Uram? - kérdezi ártatlan szemekkel, de én már tudom, hogy ebből ma nem lesz már otthoni TV-zés... -Az autómért a szervizbe, pont a Tesco felé van, akár mehetnénk együtt is - javasoltam. -A legnagyobb örömmel Uram, nekem ez megtiszteltetés - mondta, s a tekintetét a földre szegezte. Finoman megemeltem az állát, s a szemébe néztem. -Miért nem nézel rám? - kérdeztem. -Hát szabad Uram, megengedi? Kicsit furcsa és szokatlan volt nekem ez a stílus, de nem esett rosszul az a tisztelet, amivel ez a lány közeledett felém...
A szerviz és a Tesco után meghívtam egy kávéra, majd ettünk is valamit. A lány mindvégig nagy tisztelettel és magázódva beszélt hozzám, kérésemre mesélt az életéről: -Apám egy nagyon domináns, határozott, és néha agresszív ember volt, és már egész kiskoromban megtanultam, ha nem akarom kihúzni a gyufát, akkor engedelmeskednem kell neki, mert különben büntetést kapok tőle. Eleinte nagyon féltem ezektől, mert mesteri fantáziával találta ki nekem a keményebbnél keményebb büntetéseket. Valamilyen röntgen szemekkel mindig tudta, hogy nekem épp mi fájna a legjobban, és attól tiltott el . Gyakran el is vert, hiába próbáltam mindenben a kedvére tenni, mindenben talált valami kivetni valót, s már el is járt a keze. Sokat sírtam, mert fájt a lelkemnek és a testemnek is a büntetése. -Tudja, az utóbbi időben, amikor a fenekemet verte tiszta erejéből, már nem is a fájdalmat éreztem, hanem valamilyen gyönyört. Ahogy az ölébe fektetett, lehúzta a bugyimat és elverte a fenekem, valami elindult bennem, bizseregni kezdett először a puncim, majd az egész testem, szinte extázisba kerültem. Éreztem, hogy abba akarja hagyni a verést, de én beszóltam neki, hogy csak ennyit tud, mert nem is fáj... Szerencsémre folytatta, és én megfeszült testtel jutottam el a gyönyörig. Remegett minden testrészem, vonaglott a testem, sikítottam, de persze az apám azt hitte, hogy a fájdalom miatt teszem ezt, és beleerősített: -Kell még te kis engedetlen szuka? - mondta, s folytatta a verésemet. Aznap háromszor is sikerült elélveznem. Egyszer, úgy 16 éves koromban, amikor valamilyen isteni csoda folytán majdnem egy hónapig nem kaptam tőle verést, kezdett hiányozni a haragja, a büntetései. Ki akartam provokálni tőle azt, hogy megharagudjon rám, és hogy megkapjam érte a büntetésem, amire egyben vágytam is már. Bevallom őszintén, újra szerettem volna érezni a gyönyört. De ami akkor történt velem, az még engem is meglepett. Apám egy munkatársával jött haza, aki már kapatos volt, ahogy apám is. Engem nem zavart a jelenléte, sőt még inkább pimaszabb voltam apámmal az idegen előtt, számítva arra, hogy keményebb lesz a büntetése, s én annál jobban fogom élvezni. Látszott apám arcán a mérhetetlen düh, hogy a munkatársa és a barátja előtt szemtelenkedek vele, és így szólt: -Te szemét, mit képzelsz magadról, szemétkedsz velem Pista előtt? Na, megállj csak, ezért megkapod a magadét, te szemétláda. -Nesze, a tiéd - szólt apám a barátjához - előtted volt szemtelen velem, azt csinálsz vele, amit csak akarsz. Kezdtem félni, remegni, hisz nem ismertem az új gazdám, és könyörögni kezdtem: -Apa, kérlek ne, ne adj oda ennek, bármit megteszek neked, térden állva könyörgök Neked alázatosan. Ne kérlek neeeeeeee... De már késő volt. A barátja, egy nagydarab benga állat, csillogó szemmel megfogott a lófarkamnál fogva, és azzal húzott be a szobámba. -Most azt fogod tenni, amit én parancsolok neked, és ha jó leszel, megúszod élve. Már komolyan kezdtem félni ettől az embertől, de ahogy néztem rá, valahogy - nem is értem miért - arra gondoltam, hogy én ezt a büntetést még jobban fogom élvezni, mint az apámét. Összeszedtem minden bátorságom és megszólaltam: -Úgy sem mer bántani engem, gyáva ahhoz! - kezdtem provokálni, mert azt éreztem, hogy kezd elszállni a bátorsága.
Eredményes volt a cukkolásom, mert vibráló szemekkel jött felém, elkapta a csuklóm, és leszorított az ágyra hason fekvésben. Ráült a hátamra és lehámozta rólam a miniszoknyámat, csak úgy pattantak le róla a gombok. Hatalmasat vágott a fenekemre, de rezdülni se tudtam a súlya alatt, és ezzel egyidejűleg letépte rólam a bugyimat, ami cafatokba hullott az ágyam mellé. A fájdalomtól visítani tudtam volna, ahogy tépte rólam, keményen belemart a húsomba... de nem mertem megszólalni. Láttam rajta, hogy kicsit elgyengült a történetének elmondása közben, és mivel nagyon érdekelt a folytatás, segíteni akartam neki. -Köszönöm, hogy megtisztelsz engem a bizalmaddal, hogy mindezt elmondod nekem. Nem akarsz valamit inni, valami erősebbet? -Egy vodka narancs talán segítene. Intettem a pincérnek, aki a rendelés felvétele után néhány perccel kihozta a kért italokat. A lány mohón megfogta a poharát, és fenékig ürítette, miközben intettem a pincérnek, hogy hozhatja a következőt. Hálás kis mosoly volt a válasz, majd bátran folytatta a történetét. Apám barátjának az amúgy is mámoros szeme még jobban elhomályosult attól a tudattól, hogy engem a játékszerének tudhatott be, mivel az uram bármit megengedett neki. Egy ideig a fenekemet verte a tenyerével, és már azt hittem itt véget is ér a tudománya, de ő is új élvezetekre vágyott. Leszállt a hátamról, majd megfogta a hajam, s annál fogva rántott fel térdelő helyzetbe. Az arcom a hatalmas, hosszú és vastag farkával egy vonalba került. -Szopj, te kis kurva! - adta az utasítást, s én riadt szemmel ugyan, de az ismeretlen iránti vágyakozással a szívemben kezdtem a parancs végrehajtásárhoz, úgy ahogy a filmeken láttam. Éreztem rajta, hogy tetszik neki, de nem elégedett meg ennyivel. Megfogta a tarkóm, s hirtelen teljesen magára húzott. A farka teljes hosszában eltűnt a számban és a nyelőcsövemben. Fuldokolni kezdtem, mire elengedett. -Lazítsd el magad, úgy könnyebb lesz! - biztatott, de nem győzött meg igazán. -Na gyere, próbáld újra! - s bár a keze újra a tarkómon volt, most nem éreztem a nyomást, és én próbáltam magamtól minél nagyobb darabot elsüllyeszteni a farkából a számban. Így erőszak nélkül sokkal jobb volt, és majdnem teljesen le tudtam nyelni. Látszott arcán a megelégedettség, hisz álmában sem gondolta volna, hogy én magamtól is ilyen engedelmes leszek. Sokáig játszottam így vele, egyre ügyesebb voltam, s a vége felé már szinte akadálytalanul tudta tövig a számba dugni hatalmas szerszámát, rendesen szájba baszott. Láttam a szemén, hogy közeleg a csúcsponthoz, de mivel nem akart még elélvezni, kikapta a számból a farkát, amit én kis mosollyal nyugtáztam. -Kiröhögtél, kis ringyó? Na várj csak! A kezeimet egy kézzel hátra szorította, a testem ívben megfeszült, és ő, a hatalmas faszával, elkezdte verni az arcomat. Meglepődve tapasztaltam a fájdalmat, igen kellemetlen volt, lassan kezdett égni az arcom minden felé. De nekem nem ez járt az eszemben már régóta. -Remélem nem haragszik meg Uram, hogy ilyen mocskos szavak hagyják el a számat, de szeretném, ha hallaná, érezné, hogy ott és akkor mi történt velem. Ugye folytathatom a történetem? Én csak egy fejbiccentéssel válaszoltam neki, mert nem szerettem volna, ha kizökken a most is átélt rémálomból...
Hálás volt az újabb italért, s folytatta a számomra megdöbbentő, s félelmetes történetét. -A büntetésem alatt már megéreztem, hogy ez a férfi kell nekem, mert erős volt, kemény, határozott és domináns. Én már régóta tudtam, hogy ilyen emberre vágyom. Kapcsolatunk 6 évig tartott, aminek egy súlyos baleset vetett véget, megbénult. Sokáig, sok férfinál kerestem azóta a gyönyört, de nem élveztem el többé soha. Nem találtam meg azt a férfit, aki hozzá hasonló módon ki tudta volna elégíteni perverz vágyaimat, pedig azzal is próbálkoztunk, hogy Pista előtt szeretkeztem egy férfivel, s ő ütött, vert engem. Nem éreztem azt, amit vele... -Ma délután, amikor elkezdett követni, újra éreztem azt a remegést a testemben, amit Pistával is, amikor vele voltam. - Kérem Uram, legyen a Domom, legyen az Uram, legyen a Parancsolom! Valósítsa meg egy törékeny lány álmait, vágyait! Kérem, tegyen velem azt, amit csak akar, mindenre hajlandó vagyok, ha szigorú nevelőm lesz! Kérem Önnek, könyörgök!- mondta és a kávézóban letérdelt elém, a kezeimet kezdte csókolgatni. Én felállítottam, leültettem a székre, és elmondtam neki, hogy ez már szerintem beteges dolog, neki pszichológusra lenne szüksége. Ő tiltakozott ez ellen teljes szívéből, azt mondta, hogy ő már nem tudna másként élni. Mivel én a sub-dom játékokat kedvelem, de csak, mint erotikus szerepjátékot, nem mentem bele ebbe az őrült kapcsolatba. Sokáig találkozgattunk, sokat beszélgettünk ezután is, mert szerettem volna neki segíteni. Két alkalommal, a szeretkezéssel is megpróbálkoztunk, a vad, domináns szerepjátékokkal is, de velem sosem tudott elélvezni, kevés volt az neki, amit e téren én nyújtani tudtam. Sajnos Ő sem tudott megváltozni, és ha jól tudom nem találta meg azt a partnert, aki az élet minden területén teljesítené a vágyait. Remélem nem is fogja, de talál egy olyan férfit, aki igaz társa lesz, és megváltoztatja az életét...ha nem is a szexben. Epilógus Ezt a történetet, azért írtam le, hogy annak, aki elolvassa, örök tanulság legyen, és tudja hol a határ a BDSM-hez tartozó, izgató és változatos erotikus játékok, s a beteges szenvedélyek között. Kérek minden férfitársamat, hogy aki egy ilyen védtelen teremtéssel találkozik, ne használja ki a tálcán kínálkozó lehetőséget, hanem segítsen neki elfelejteni mindazokat a borzalmakat, amit átélt, s mindenképpen irányítsák a szerencsétlen lányt egy pszichológushoz. Az Ördög

Erotika 63 Ördög

- Sziasztok, Csajok, Sziasztok Srácok!

- Jó estét Erotika!!!!! Jó estét Kéj!!!

- Újra itt vagyok Veletek! Ez itt az Erotika Rádió, a 63-as megaherzen.

- Itt Kovács László, alias, Ördög, a Ti ördögötök!!!!!

- Csak Nektek, csak Értetek, csak az erotikáért, csak a kéjért!

- A Tietek vagyok, szedjetek szét, teperjetek magatok alá!

- Gyertek, hallgassatok, telefonáljatok, szerkesszük együtt a műsort!

- A mai témánk: a perverziók a szexben!

- Ma egy komplett kínzó szoba felszerelés lesz a fődíjunk, melyet a Domina Stúdió ajánlott fel részetekre!

- Gyerünk, hívjon mindenki, akinek vannak, voltak, lesznek perverz fantáziái!

- A fődíjat az fogja megkapni, akinek az erotikus ötletén a legjobban fogok elpirulni...

- Hívjatok, vagy csak hallgassátok a jobbnál jobb történeteket, vágyakat!

- Kezeket a paplan alá, ez nem Fábri Show!!! Itt nálunk mindent lehet!!!

- Várom a hívását mindenkinek, akivel valami extrém, valami szokatlan történt, de azoknak a fiúknak, és lányoknak is várom a telefonját, akiknek valamilyen perverz, erotikus álmuk, vágyuk van. Mondjátok el nekem, itt az éter hullámhosszán, megpróbálok segíteni abban, hogy ezek még ma megvalósuljanak.

- Addig is hallgassátok Madonnát, a szám címe: Szex, erotika, kéj!

No, elindult ez az éjszakai műsor is. Egy hónapja kaptam meg ezt a lehetőséget a kedvenc adómtól, hogy összeköthessem a két legfontosabb dolgot az életemben a rádiózást és az erotikát. A főszerkesztőnő egy hónapot adott, hogy mit tudok kihozni nap, mint nap este 10 és hajnali kettő között ebből a lehetőségből. Már az első héten folyamatosan csöngtek a telefonok, a második héten pedig elkezdtek jelentkezni a hirdetők is. Lassan már 20 percenként be kell iktatni egy hirdetési blokkot, akkora a sikere a műsoromnak. Úgy döntöttem, hogy ma egy újabb, kicsit merészebb témát veszek elő, hisz sok telefont kaptam, hogy lehetne kicsit keményebb témákról is beszélni. Emellett egy erotikus segédeszközöket forgalmazó cég felajánlott egy komplett kínzószoba felszerelést azért, hogy reklámozzam Őket. Na, tessék, itt van, én bármire nyitott vagyok egyébként is. Tudom, hogy nem látnak a hallgatók, de ma bőrszerkóba öltöztem, hogy méltó legyek a mai témánkhoz. Alig kezdődött el Madonna legerotikusabb száma, máris csörgött a telefon, egy kellemes harmincas női hang jelentkezett.

- Szia Ördög - mondta, a művésznevemen üdvözölt - imádom a műsorod, egy hónapja minden percét végig hallgattam, imádlak Téged is!!!

- Örülök drágám, én is kinyalnálak mindenhol! - veszem át a csaj stílusát. - Lesz rá lehetőséged, hisz az én perverziómhoz segítség is szükséges....

- No, kedves hallgatóim, rögtön az első telefonnal belecsapunk az erotika sűrűjébe!

- Mond kedvesen, mi a perverziód, és mi, az Erotika 63 rádió, és én, az Ördög segítünk Neked, hogy megvalósuljanak legperverzebb álmaid is...

- De addig hallgassuk közösen a Zsötem című klasszikust...

- Drága Ördög....ma meg fogom nézni, hogy mennyire is vagy ördög valójában...és mint olyan, mennyire vagy engedelmes úrnődnek. Dominád leszek ma éjjel, és te leszel az alattvalóm.

- De hölgyem, szó sincs arról, hogy én magamat ajánlom fel a hallgatóinknak, így Neked sem, hogy teljesítsem a vágyaid.

- Ha megadod a számod a kolléganőmnek, és elmondod a vágyaid részletesebben, és ha jelentkezik valaki, aki a segítségedre lesz a megvalósításban, akkor összehozunk Titeket itt az Erotika 63-s rádió hullámhosszán. De halljuk akkor a vágyaid, mesélj a hallgató­inknak. Ugye, már nagyon várjátok! Gyerünk, halljuk!

- Ne ellenkezz! Én Téged akarlak! Csak téged! Az ajándék kínzószobát fogjuk kipróbálni, te meg én....fél órán belül nálad leszek, előtte nézz a telefonodra, a képem már nálad van....ja, és te közben műsort fogsz vezetni! Online fogod közvetíteni azt, amit művelek veled. Ha nem leszek elégedett...nos akkor jaj neked. Kettőnk játéka pontosan a műsoridő végéig fog tartani...ha te kitartasz addig...löttyedt farokkal nem tudok mit kezdeni...várj rám! - ezzel levágta a telefont, válaszra sem nagyon várva.

- Kedves Hallgatóink, hallhatják, hogy vannak olyan telefonálók, akik azt hiszik, hogy ez egy humor fesztivál. De sebaj, várjuk a következő hívást! Engedjétek szabadjára a fantáziátokat és hívjatok.

- Az első pár, akit összehozunk az éter hullámain keresztül, egy vacsora meghívást kap az egyik legmenőbb pesti Sörözőbe. Ugye érdemes telefonálni, rajta. A lejátszón addig a Bolero hangjai csendülnek fel...

- Ki lehet ez az őrült nő, aki itt szórakozik velem és a műsorommal... - gondolkodom.
- Úgysem fog bejönni, az nem létezik - de azért a telómért nyúlok, és nézd csak, itt a fotója! Hát nem semmi a csaj, az biztos, már ha ez a szőke szörnyeteg itta képen a saját fotója.
- Na, ennek utánajárok, izgatja a fantáziám ez a csaj. A magánszámomról felhívom, kicsöng hosszan, de nem veszi fel. Na, tessék ennyit erről... Folytatom a műsort, kissé lájtosak a vágyak, de majd belemelegszenek a hallgatóim. Még csak fél 11...
Ekkor kicsapódik a stúdió ajtaja és beviharzik a NŐ.

- Atya Isten, mi lesz ebből - gondolom, mert a meglepetéstől meg sem bírok szólalni, csak nézem Őt.

- Helló, ha jól látom, tökéletes az időzítésem! – mondja.

És máris ott van előttem, vérvörösre festett hosszú karmaival végigpásztázza az arcomat.
- Ilyen nincs...hogy a fenébe jutottál ide be? És egyáltalán miért? Hogy a fenébe képzeled ezt az egészet???

- Hogy hogyan? Hmm, csak figyelj! - és ezzel szemből az ölembe telepszik, túlságosan nagy mozgásteret nem hagyva nekem. Arcomhoz közel hajol, hogy egészen közelről lássam villogó macskaszemeit, érezhessem finom mentolos leheletét.

Huh, micsoda macskaszemek, kicsit félelmetesek, de ugyanakkor megindítják az emberben az adrenalin képződést...

- Mindjárt lejár a zene. Te közlöd, hogy mégsem fesztivál ez, hanem élő közvetítés..., elmondod szépen, hogy éppen mi az, amit csinálok veled....most éppen azt, hogy az öledben ül egy szőke nő, félig lehúzott cipzárú fekete bőrruhában és a következő szám alatt hozzákötöz téged ahhoz az ágyféléhez... - és ezzel a stúdióban lévő mindenféle szexuális segédeszközök közül egy kikötözésre alkalmasnak látszó dologra bök - konkrétan azzal a bilinccsel.

- Ja, és azt, hogy a telefonálók kapják be, és kizárólag érdekes emberek hívjanak, külön­ben ne zavarják a live show-t. Elégedetten mosolyog elképedt arcom láttán.

Ezt nem hiszem el, nemhogy engem akar felhasználni perverz vágyának eszközeként, még a műsorszerkesztésbe is bele akar szólni. Ezt nem fogom engedni!!! De az igazság az, hogy egyre jobban vonz ez a szőke loboncos vadmacska, ebben a fekete latex ruhában, főleg amikor a nyakától lehúzza a köldökéig a cippzárát.
Lassan véget ér a szám, kezeim a billentyűzeten, a mikrofonom bekapcsolom.
- Itt az Erotika 63 rádió, benne Kovács László, alias az Ördög, aki rendhagyóan ma nem egyedül vezeti a műsort. Először a történetünkben, meghívás nélkül ugyan, de van egy vendégünk is a stúdióban, egy élő közvetítés hallotok majd, Domina Suzy élő műsorszámát, egyenes adásban. Sőt arra is megkérlek Titeket, hogy csak ehhez szóljatok hozzá. Már csak egy partnerre várunk, aki itt lakik a stúdió közelében és szívesen idejönne, és lenne a hölgy játékszere..... Ebben a pillanatban a nő kikapja a kezemből a mikrofont, és így folytatja az adást:

- No, ide figyeljetek tökösök! Senki nem kell nekem ide! Itt van a mi Ördögünk, aki most Nektek be fogja bizonyítani, hogy nemcsak a szája nagy... Próbálom visszaszerezni a mikrofont, de az első mozdulatomra bilincs kerül a csuklómra.

-ÁÁÁHHH, Te vadállat, ez fájt - mondom, de a Domina csak gúnyosan mosolyog rám, megfog az összebilincselt kezeimnél fogva és az ágyhoz lökdös.

- Most pedig, kedves hallgatóim, várom telefonotokat, hogy mit tegyek kedvenc műsorvezetőtökkel, aki itt fekszik előttem az ágyon megbilincselve. Most átadom neki a mikrofont, hogy élőben közvetíthesse vágyaim megvalósulását... A fejemre rakja a mikrofont, és azonnal elkezd megszabadítani a fölösleges ruházatomtól...

Kedvtelve nézegeti pőre, kiszolgáltatott testem és fölém térdel, majd elkezdek ajkaival incselkedni.., harapdálni, szívni a számat...

- No, hogy érzed magad tököském..., ugye nem félsz a nénitől..., ha félelmet látok rajtad..., nos az tovább dühít..., nincs szerencséd, vagy nagyon is az van..., majd kiderül. Ma te vagy a játékom és játszani fogunk..., nem kicsit – leheli a számba egészen közelről...
Sajnos a fene tudja mitől, de még a farkam is el kezd keményedni! Ezt már nem tudom titkolni, a dominám hátrább csúszik, leveszi magáról a kezeslábast, csak a magas sarkú fekete csizmát hagyja magán és egy ördögi fekete gyöngyékszert. Amilyen agresszív ez a nő, annyira vonzó is, istentelenül beleharapnék, a nem túl nagy, de kemény, előre meredő mellbimbóiba, persze, ha tudnék... Hopp, egy hallgató a vonalban...nem túl beszédes, egyetlen mondatot szól:

- Verd el alaposan a seggét! - követeli...

- De hogy képzeled ezt - próbálom jobb belátása bírni a hívót, de lecsapja a telefont.
- Kedves hallgatóim, itt fekszem az Erotika 63 stúdió kerevetén meztelenül, egy őrült nő meg akar kínozni, és ezt tetézendő egy hallgatónk azt kívánja, hogy verjék el a seggemet. Ennyire nem tetszik a műsorom? Kérlek Titeket legyetek rám tekintettel...
- No, most te jössz drága...elég dumából, gyerünk hasra! Aztán beszélhetsz - súgja a fülembe...
Majd a saját övemet veszi a kezébe... és végig simítja vele a hátam, a nyakam, a fenekem...aztán...rácsap vele a seggemre.... Nem fáj, mégis összerezzenek, hiszen nem számítottam erre, és a hangja betöltötte a termet.

- Kedves hallgatóim, hallják, mi folyik itt? Az a csattanás, amit hallottatok, azt a fenekem adta ki. Kérem, segítsenek - adtam a megrémültet, de nagyon vártam már az Úrnőm "kezelésének" folytatását...

- Hmm, megfelelően viselkedsz... elégedett vagyok veled! Két zeneszám áll a rendelkezésedre, hogy úgy kinyald a pinám, hogy sikoltozzak a gyönyörtől. - mondja a kéjnőm.
Fölém térdel, rászorítja a szirmait az orromra, a számra, hogy alig kapok levegőt, de mivel ez mégiscsak jobb, mintha kínozna, lelkesen nyalom a csiklóját. Néha belemélyesztem a szokatlanul szűk nyílásába a nyelven is, és mivel teljesen nekem nyomja azt, igen mélyre érek...Ha lassítok a tempón, rögtön megharapja a farkam és a golyóim, éreztetve velem, hogy itt ma Ő az Úr! (mintha ezt nem tudnám kikötözött kezeimmel...)

Nyalom, szívom csiklóját, nyelvem időnként elmerül hüvelyébe...., ördögi táncot jár a puncja minden szegletében..., egek, mennyire jóóó..., sosem gondoltam, hogy a mai napra jutott adrenalin és ez a gusztusosan kívánatos nőstény, ekkora gyönyört ad majd nekem...

A második zeneszám közepén hangos sikoly hagyja el ajkait, hatalmasat élvez... de én nem kegyelmezek neki, tovább nyalom, és ezzel újabb gyönyörhullámot csalok elő belőle... Percekig tart a gyönyöre, rázkódik, rángatódzik a teste felettem..., mire vége a zenének, még mindig reszket és hangosan nyöszörög...
Felnéz rám, és észreveszi, hogy bejátszottam az elélvezését a műsorba.
- Kedves hallgatóim... Úrnőm kényeztetésre vágyott, megkapta, ahogy hallhatták... remélem mindenki élvezte, látják, hallhatják, hogy itt az Erotika 63-s rádióban nincs lehetetlen! Mindent a hallgatóinkért, mindent a kéjetekért! Újabb hallgató hölgy a vonalban:
- Halljuk, szerinted mit kellene még kiállnom ma éjjel?

- Szeretném, ha egy kétvégű műpéniszt dugna a dominád magába, és beléd, majd így élveznétek el...

- De belém hová dugná, kedves?

- Hát a seggedbe, ne add a tudatlant, teljesítsd a legvadabb hallgatód kérését, ha azt akarod, hogy továbbra is hallgassam a műsorod.

- De mivel ellenkeztél megkérem a műsorod vendégét, hogy mielőtt megdugna, tegye tele csipeszekkel a legérzékenyebb testrészeid... Kicsit elhallgattam a meglepetéstől, nem gondoltam, hogy ennyi perverz hallgatója van a műsoromnak, de még végig se tudtam ezeket gondolni, a Dominám egy csipeszt tett a mellbimbómra. Felszisszentem a fájdalomtól...

- Nem szívesen kínozlak drága - mondja - no de a hallgatókért mindent! - majd elkezdi mutogatni a felcsatolható kétvégű szerszámát, melyet a táskájából halászott elő.
- Látod, ez az a szerszám, ami most mindkettőnk gyönyörét fogja okozni.... gyere, nyald meg kérlek azt a felét, amit magamba fogok tenni, én addig a másik felét szopogatom...
Lelkesen teljesítem kérését, de úgy látom, meggondolja magát.

- Most egyedül szopd, nekem más dolgom van! - adja ki az utasítást ellentmondást nem tűrőn. - és ráereszkedik az ágaskodó faszomra. Kicsit játszik vele, kőröz rajta finom mozdulatokkal, majd elveszi a cumimat, és magára erősíti. Négykézlábra állok, észreveszem, hogy valami síkosítóval keni be a lukamat. Isteni, mintha elöntené a seggem a forróság, úgy bizsereg, pedig még bele sem dugott semmit. Mivel kente be ez a boszorkány? Ujjaival tágít..., huhh... Mire a blokk utolsó zeneszámának is vége, záróizmaimnak feszíti a szintén olajtól tocsogó szerszámot, majd abban a pillanatban, amikor meg akarok szólalni, egy lassú, ám határozott mozdulattal belém tolja.
- Kedves hallgatóim, áááááááhhhhhhhhhhh, meg-basz-tak!!! Bizsereg a fenekem, él-ve-zek, ááááááhhhhhhhh! Belém dugja tövig, ne, de, még, csináld Te állat, dugd szét a seggem! - üvöltöm a mikrofonba kéjem, kontroll nélkül jönnek ki belőlem a szavak.
- Imádom ezt a műsort, imádom, ha dugod a fenekem, imádom az életet, Kedves hallgatóim imádják velem. A műsor végén elárulom az érdeklődőknek a vendégünk telefonszámát...
Ebben a pillanatban a kezével megfogja a farkam és a golyóim. Keményen húzza lefelé, és szinte vicsorogva mondja:

- Mit árulsz el Te kis fasz!

- Én csak a Tiéd vagyok, nem árucikk...

- Na, megállj csak, most megbüntetlek! - mondja, és eszeveszett mozdulattal bekeni a farkam a bizsergető zselével. Ezt nem lehet kibírni, az amúgy is kilövésre kész faszom, a zselé hatására magasan kilövelli a magját, ami visszahull a hasamra.
A dominám nem hagyja ki a kínálkozó lehetőséget, és lenyalja rólam az isteni nedűmet, majd - talán először az este folyamán - hálásan néz rám.

- Drága, az én puncimmal is van dolgod, remélem, tudod..., éhes vagyok! Most elengedlek, de ajánlom, tegyél ki magadért...., élvezni akarok, sokat, soká..., ugye tudod a dolgod?
Bólintásomat nyugtázva kicsattintja a bilincseket, megmasszírozza kissé zsibbadt csuklóim, és kihívó szemekkel néz rám.

- Kedves Hallgatóim, itt az időjárás jelentésünket halljátok! A stúdiómban elvonultak a felhők felőlem, kitört a vulkánom, de ne aggódjatok, nem nyugodott meg teljesen, még lehet lávaömlés...

- Most én kerültem felülre, és hátra, hisz a Dominám is ember, ő is szeretné élvezni a gyönyört. Kérlek Titeket, ne telefonáljatok már, hisz már a "víz az Úr"...
Letámasztom a nő kezeit az ágyamra, terpeszbe húzom a lábait, megfogom a csípőjét, és magamra húzom egy rántással.

- Juj - jajdul fel, de a hátranéző szemein látom a vágyat. Megfogom a szőke loboncát, meghúzom finoman, de határozottan a haját, és azzal irányítom a mozgását.
A farkam teljesen kitölti a szűk, húsos pináját. Néhány perc után már szinte mozdulnom se kell, mert fantasztikus sebességgel veri az alhasamhoz a fenekét, hangosan csattan minden érintkezésünk. Természetesen ezt is hallják a hallgatók, hisz a mikrofonom bekapcsolva hagytam. Csöng a telefonom, felveszem:

- Csodálatos a hangja a baszásotoknak. Én is kefélem a feleségem, és együtt hallgatjuk közben a szeretkezéseteket. - mondja egy mámoros hang.

- Kérlek Ördög, dugjuk meg egyszerre a csajaink seggét is.

- Ok kedves Hallgatóim, itt az Erotika 63-s rádió!

- Kérésetek számomra parancs!

- Kezdjük is el a gyakorlati megvalósítását! Nem vagyok egy gonoszkodó típus, de eszembe jut, hogy a nő bekente bizsergető zselével a farkam.

- No, most visszakapod - gondolom. Az ujjamra nyomok egy adagot, majd bekenem vele a csiklóját, benyúlok két ujjal a pinájába, és ott is megforgatom a zselétől csöpögő ujjaim.
-A feneked sem fog szárazon maradni, Kedves... - mondom neki, de erre szinte szükség sincs, mivel a csajom két kezével húzza szét a fenekének halmait, hogy oda is jusson kellő mennyiség az áttetsző anyagból...

Hallgatóim instrukcióknak megfelelve drága dominám fenekébe dugom formás szerszámom, amit újabb gyönyörsikollyal jutalmaz. Már rég nem érdekel, hogy fél ország, vagy két ember, vagy akárhány hallja, hajszolom a gyönyört, a sajátomat, és az övét, minden más teljesen lényegtelen..., partnerem is érzi ezt, nem játszik már, tartja kőkeményen a seggét, amit teljesen szétfeszítek, de ez a kéj, ami szinte fájdalom neki..., most ez is jólesik, látszik rajta.... De én már a kegyelem döfésre készülök, amikor érzem, hogy én is és a nőm is a csúcs közelébe ér, felveszem az odakészített vibrátort, és bedugom berregve a pinájába. No, ezt már nem bírjuk tovább, a farkamat nemcsak a fenekének záróizmai feszítik, hanem a pinájában rezgő vibri is....,, néhány kontroll nélküli rángás kíséretében hangos sikolyok közepette elélvezünk el, olyan hosszan, mint tán még soha, a seggébe lövöm a forró lávámat, aztán lebegünk mind a ketten ..., Szerintem erről az ágyról felkelni sem fogok tudni, miután a kis boszorkány kellemes kábulatban befészkelődik égő, lüktető ölével a farkamhoz... Néhány percig fekszünk szótlanul egymás mellett, némán élvezzük a gyönyör pillanatait, gyengéden megsimogatom a há­tát, a fenekét, a melleit, és a szeméremdombját is, a vadmacskám, halkan elkezd dorombolni...
Változik a világ, változunk mi is...

- Kedves Hallgatóim, itt Kovács László, az Ördög, a Ti ördögötök. Remélem ma is jól éreztétek magatokat velem, velünk. Külön köszönöm kéretlen, de annál kellemesebb vendégünknek a közreműködését.

- Továbbra is várom a kéréseiteket, kívánságaitokat az éterben az Erotika 63-s rádió hullámhosszán. Minden kéréseteket teljesítek, hallhattátok ma is!

- Mindent a Hallgatóimért és a Kemény Domina Szalonért, aki a mai műsorunkat szpon­zorálta.
- Viszont hallásra kedveseim, kezeket a paplan alá, legyetek ma különösen perverzek, és élvezzetek hatalmasat, mint ahogy én is megtettem... Feltettem egy utolsó zeneszámot, ami alatt a vendégem felöltözött, és egy diszkrét, de sokat mondó puszi mellett az ajtóban a kezembe csúsztatta a névjegykártyáját:

- Folytassuk Édesem, hívjál! - és behúzta maga mögött az ajtót...

Angyal a pokolban - Ördög

Mikor a tudatra ébredt angyal a pokolba önként ment,
Vére forrni kezdett, s elemésztette magában a végtelent.
Alászállt a mennyből, fénye a tűzzel olvadva égett,
Szárnyait eldobta, más sorsot szánt neki a végzet.

Szent hidegsége, magasztos égi börtöne darabokra hullt,
Magával ragadta a bűnös vágy, szíve igazi szenvedélyre gyúlt.
Édes kísértés sóhajtott felé a bujaságtól izzadt falakból,
A gondolatok elhalványodtak, az értelem eltűnt a szavakból.

Szerelmes kárhozatban égő lelkek keserédes kiáltása szállt,
Az idő lelassult, majd a terhes semmittevésben végleg megállt.
A levegőben rég elfelejtett hitvesi csókok íze lebegett súlytalanul,
Büntetés és jutalom a szenvedély, melybe szívek vergődnek nyugtalanul.

Az angyal csak ment előre, s bár célját nem sejtette maga sem,
Biztosan vezette őt útján a vágytól elbódított kéjes érzelem.
Szíve újra és újra megdobbant, ahogy mennybéli lényként soha,
Mint a forró pokolbéli szél, erkölcsi láncai úgy tűntek tova.

S mikor már úgy érezte meghalt, mert elemésztette éhes vágya,
A pokol trónusához ért, hol már az alvilág ura epekedve várta.
Az angyal meglátva, nem tétovázott, elfelejtette az álszent múltat,
A lángoló trónushoz lépett, s az Ördöggel a teste lassan egybeolvadt

A büntetés - Ördög

Idén korán jött a kánikula. Még csak június van, de máris hét ágra süt a nap, árnyékban sincs kevesebb 32 foknál - hát még délben a tűző napon, a Hősök terén, ahol a felforrósodott beton olyan intenzíven sugározza vissza a nap melegét, hogy vibrál tőle a levegő.

Már fél órája állsz a rekkenő hőségben, árnyék sehol. Lassan kis verejték patak indul meg a két melled között lefelé, apró foltokban átnedvesítve testhez álló pamut ruhádat. Magadban átkozol, amiért szigorú parancsommal ide kényszerítettelek, de vársz, mert érzed, fontos dolog készül - és különben sem mernéd megengedni magadnak az engedetlenséget az Én egyértelmű utasításommal szemben.

Hirtelen egy biciklis futár kanyarodik melléd és szó nélkül egy borítékot nyom a kezedbe.

A Te neved van rajta.

Felbontod, egy rövid levélke van benne.

A levélke így szól: „Zöld limuzin a Szépművészeti előtt, szállj be és kövesd az utasításokat!”

A múzeum előtt – pechedre – három zöld limuzin is parkol (tudom, aljas dolog, de én rendeztem így) az elsőnél próbálsz szerencsét – először. Persze okos vagy és határozott, hamar feltalálod magad.

- Maga vár rám?

- A sofőr bambán néz, majd így szól: Hááát, ha maga az a hidrogén - szőke 19 éves plázacica, akit a Rózsadombra kell vinnem, akkor igen.

A vér az arcodba szökik, legszívesebben képen törölnéd – majd rögtön utána engem is, még sokkal szívesebben – de nem tehetsz mást, a következő sofőrhöz fordulsz.

- Ön vár egy zöld ruhás (a kocsi megy a ruhádhoz!) harmincas hölgyet?

- A fickó kéjsóvár pillantással mér végig, majd így szól: igen tündérke, beszállás!

A „tündérkéért” – hangsúly és pillantás - legszívesebben, kikaparnád a szemét, de ebben a pillanatban tudatosul Benned, hogy a kánikulában álldogálás legfeljebb, ha bemelegítés volt, az igazi megpróbáltatások csak most kezdődnek – és ráadásul egész napos programot ígértem.

Végig fut a hideg a hátadon. Megfordul a fejedben, hogy megállítod az autót és kiszállsz – (de persze maradsz, egyrészt, mert nem akarod elrontani a játékot, másrészt a méreg és zavarodottság elegyéből lassan kinő a dac: azért sem adom fel!)

A sofőr besorol a Dózsa György úti csúcsforgalomba, majd úgy fordítja a tükröt, hogy Téged lásson.

- Vetkőzz meztelenre tündérke, a ruhádat tedd ebbe a zsákba! – és egy szemetes nejlonzsákot nyújt hátra.

A megaláztatástól és a tehetetlen dühtől arcodba szökik a vér, alig bírsz feltörni készülő könnyeiddel, de aztán erőt veszel magadon (nem mutatod ennek a kéjsóvár mocsoknak, hogy mennyire zavar, hogy előtte kell meztelenre vetkőznöd!), és mintha csak a nudista strandon lennél, természetes mozdulattal lehúzod a ruhádat, aztán a bugyit – szerencsére melltartó nincs rajtad. A fickó persze nyál csorgatva nézi meztelen testedet, de úgy döntesz, levegőnek nézed, de persze - természetesnek hatva - azért igyekszel minél kevesebbet mutatni magadból.

Pár perc múlva – örökkévalóságnak tűnt – a sofőr egy másik zsákot nyújt hátra.

- Ezt vedd fel!

A zsákban egy undorító, fekete, csipkés, fűzős body, (a közép kategóriás kurvák munkaruhája lehet ilyen) egy combfix, egy magas sarkú piros szandál és egy szobalány fityula van.

„Úristen, ha ebben lát meg valaki, az rosszabb, mintha meztelen lennék!”

Aztán lassan derengeni kezdenek az elmúlt napok apró eseményei, jelzései. Mintha sűrű ködben mozaik kockákból kellene egy képet összerakni …, ahogy meséltem a barátomról, aki szintén mester, … a kis történetek a szerepjátékokról (kedvence a szobalány-háziúr jelenet)… a látszólag lényegtelen kérdések, hogy miket tennél meg a kedvemért … az odavetett megjegyzéseim, hogy milyen izgató lenne más férfiakkal látni … lassan összeáll a kép: kölcsönadtalak egy másik Mesternek.

Hirtelen kinézel a kocsi ablakán: már elhagyta a várost! Ismeretlen vidéken jár! Mire igazán megijednél, a kocsi befordul egy dűlőútra, és egy sor pince között megáll az egyik előtt.

- Szállj ki!

Kiszállsz, és magadban azon gondolkodsz, vajon milyen lehet az új gazdád, meddig kell szolgálnod – és egyáltalán miért tettem ezt Veled?!

Az autó elhajt, Te pedig ott állsz a pince zárt ajtaja előtt, mint egy paradicsommadár a szántóföld kellős közepén – körülbelül ennyire is vagy feltűnő.

A pince ajtaján – szokatlan dolog – kukucskáló van, de hogy van-e bent valaki, azt semmilyen hang nem árulja el. Az forog a fejedben, vajon milyen ember lehet az, aki egy pincét használ találkahelynek?!

Nem sok időd marad a gondolkodásra, mert az ajtó nyikorogva, mintegy kéretve magát, lassan kitárul. Embert nem látsz, egy géphang – szintetizátor – szól hozzád.

- Lépj be!

Lassan bemész. Lépcső vezet lefelé, dohszag árad. Megborzongsz – nemcsak a hűvöstől.

Az ajtó bezárul mögötted, anélkül, hogy bárkit is láttál volna.

A tér lassan szobányi méretűvé nyílik, a mennyezetről láncokon gerenda lóg, rajta bilincsek. A padlón a párja, lábbilincsekkel. A falnál szekrény.

- Bilincseld meg Magad! – szól a géphang

Engedelmesen felcsatolod a lábbilincseket, szinte kényelmetlenül nagy terpeszbe kell állnod, jobb kezeddel felteszed a bal bilincset is, aztán a jobbot egy ügyes csuklómozdulattal kattintod be.

Síri csend ölel körül, állsz tehetetlenül, kiszolgáltatva. Lábaid megbilincselve, terpeszben, karod felemelve, kitárva, a gerendához bilincselve.

Megfordul a fejedben, hogy ha senki nem jön Érted, itt pusztulhatsz éhen, bilincsbe verve – a segélykiáltásaidat elnyeli a mélység …, de nem, kintről hangokat hallasz… Idegen férfiak hangja – és nem is egy.

Úristen, mi készül itt???!!!

Ebben a pillanatban a fény pislákolni kezd, majd teljesen kialszik. A sötétség olyan hirtelen tör Rád, mintha a szemedbe ütöttek volna. Szó szerint vak sötét vesz körül.

Aztán semmi sem történik – már-már pánikba esnél, de ebben a pillanatban megérzed – nincs rá más szó – valakinek a jelenlétét.

És valóban, neszeket hallasz, valaki matat. A falnál álló szekrény felől jönnek a bizonytalan hangok.

Aztán ráismersz egy ismerős hangra, valaki pálcát suhogtat – próbálgatja. Majd egy szíjkorbács kibontásának és megsuhogtatásának leszel fül tanúja. …

Rémülettel vegyes izgalom fog el, tágulni, nedvesedni kezd a puncid. …

Lábad között egy kéz kipattintja a body patentjét, és felfedező útra indul a puncidon. Persze rögtön felfedezi, hogy felizgultál – és ebben a pillanatban a lábad szivaccsá változik és csak a bilincsek tartanak állva:

- Te lotyó, ennyire várod, hogy valaki más basszon meg?! – igen, az én hangomat hallod.

Az öröm, a megkönnyebbülés és – igen, kicsit a szégyen – hullámai árasztanak el, legszívesebben a nyakamba ugranál, és össze-vissza csókolnál, de a hangom kemény, haragos, szigorú.

- Ezért olyan büntetést kapsz, amilyet még nem kaptál tőlem, ribanc!

- Óh, Uram, tégy velem bármit, amit csak kívánsz!

- Az fog történni! Ebben biztos lehetsz! Csak meg ne bánd – ugye, emlékszel a vágyaimra?!

Levetkőztetlek, a szandál híján meztelenre, majd kutató ujjaim végig tapogatják meztelen testedet. Semmi sem kerüli el a figyelmemet, sem a megkeményedett mellbimbóid, sem a hátad-hasad bőrének érzékenysége – és persze izgalmad immár combodon csordogáló jele sem marad észrevétlen.

Ujjam becsúszik a combjaid közé és érzed, amint simogatni kezdem a pinádat. Hamarosan nyögdécselni kezdesz, ujjam a csiklódat kényeztetik, ha tehetnéd, még széjjelebb tárnád a lábadat és csípőd ritmikus táncba kezd. A nyögdécselés folyamatossá válik, a csípőd egyre hevesebben mozog, … már-már eléred a csúcsot, amikor …

…minden előjel nélkül izzó fájdalom hasít a popódba. A pálca sajgó nyomot hagy a bal féltekén. Szinte fel sem veszed az ütést, annyira várná puncid a folytatást, ám a helyett, – most már a suhogást is hallod – egyik ütés a másik után zuhan a popsidra és ráadásul a gyönyört adó kéz is távozott – most fájdalmat osztogat.

Szinte látod Magad előtt a popsidat, amint a sötétvörös csíkok alig centire egymástól egyre jobban beterítik. Kimondhatatlanul csíp és sajog minden következő ütés, mivel csaknem az előző által már felmart bőrre érkezik. Eleinte számolod magadban, de húsz után már csak a fájdalommal tudsz törődni, aztán hamarosan – bár megfogadtad, hogy nem teszed – hangosan könyörögni kezdesz, hagyjam már abba.

Foganatja persze nincs, még percekig folytatódik a pálcázás, aztán hirtelen abbamarad. Se ütés, se suhogás, se más zaj nem hallatszik a süket csöndben – és persze a gyönyört adó ujjaim sem simogatnak. Minden érzéked szinte „kimered”, hogy felfogjon valamit a környező világból – de semmi. Egyedül maradtál az égő fájdalommal a popsidon. Se suhogás, se ütés, se más zaj – és persze gyönyör sincs!

Már épp arra gondolsz, talán elmentem? Ám ekkor minden előjel nélkül öt-öt szörnyű kegyetlen ütés zúdul a már amúgy is elgyötört fenekedre. Jajgatsz, kínodban még a könnyed is kicsordul. …

És ekkor – kimondhatatlan öröm – fény gyullad a sarokban, két nagy gyertyát gyújtottam meg. Könnyáztatta arcoddal felém fordulsz és várnád a vigasztalást -kényeztetést, ám hangom még mindig kemény, haragos.

- Akkor lássuk a bűnlajstromodat!

- Meztelenre vetkőztél egy idegen férfi előtt!

- A Te parancsodra Uram - veted ellen, de már magad is rájössz, hogy újabb hibát követtél el.

Supp, supp – két fájdalmasan csípős csapás landol a popsidon, nyomatékul.

- Nem adtam engedélyt arra, hogy megszólalj!

Supp, supp – újabb kettő …, ha őszinte akarok lenni, ezt élvezetből adtam, persze Te ezt nem tudod!

- Vakon követted egy számodra ismeretlen férfi utasításait! Bármi történhetett volna Veled, meggondolatlan voltál.

- De a legfőbb bűnöd, hogy amikor úgy gondoltad – persze tévesen – hogy kölcsönadtalak valakinek és az használni fog, bagzó macskaként, felizgulva vártad, hogy használjon TÉGED, aki az ÉN tulajdonom vagy!!!!

- Hogy képzelted, nyomorult ribanc?! Hiszen még velem is csak a kifejezett engedélyemmel élvezhetsz el! Kaptál engedélyt?!

- Nem Uram! – lehajtott fejed és lesütött szemed megbánásra vall.

- Mindezért különösen súlyos büntetést érdemelsz, külön megbüntetve mindazokat a testrészeidet is, amelyek részesek a bűnben! A verés, amit azt előbb kaptál, csak bemelegítés volt azért, hogy annál jobban átérezd a valódi büntetést!

- Most eloldozlak, de engedelmesen követned kell a parancsaimat – bár könnyítésként jajgathatsz, sírhatsz és könyöröghetsz is, de ezen kívül fegyelmezetten kell elviselned a büntetést!

Az igazságnak – és Neked is, Édes! – tartozom annyival, hogy már régóta vágyom arra, hogy egyszer igazán keményen, kegyetlenül megbüntesselek. A könnyeidet akarom, sírást, könyörgést, – a végén persze majd megbocsátok – de most tényleg a leplezetlen szenvedésed látványára és hangjaira vágyom!

Bőrrel bevont padra kell felfeküdnöd, hanyatt, de előbb térdre kényszerítelek, és szádba adom férfiúi ékességemet. Csodálatos gyengédséggel és szakértelemmel bűvölöd a néma furulyát, amely hamarosan meredezni kezd, tünteted el tövig a férfiasságom a szádban, a nyelőcsövedben – ezzel legalább még egy fokot nehezítettél saját helyzeteden, ismersz, felizgultan még kegyetlenebb vagyok – de nem bánod, élvezed, hogy most a változatosság kedvéért Te tartasz hatalmadban engem.

Hanyatt fekszel a padon, fejed lelóg, én mögéd állok, és tovább szophatod, miközben megkezdődik a büntetés – amely nekem legalább annyi gyönyört okoz, amennyi fájdalmat Neked.

A cicid is vétkezett, felállt, bűnhődnie kell - mondom rekedt hangon, majd vékony fűzfavesszővel náspángolni kezdem. Az ütések főleg a bimbódat és az udvart érik, tele szájjal felnyögsz, de a szopást nem hagyod abba.

Mikor mindkét cicid lángvörös az ütéseimtől, rövid szünetet tartunk a szopásban is – nem szeretnék túl hamar elélvezni és igen nagy a kísértés!

Újra a szádba adom, és rád parancsolok, tedd szét a lábadat. A fűzfavesszők ezúttal az ágyékodat veszik munkába – most a fő vétkes puncid kapja a büntetést – a suhogó vesszők nem kímélik a kisajkaidat, és a csiklódat sem, fájó nyomokkal emlékeztetnek meggondolatlan felizgulásodra.

Tudom, hogy ilyenkor a hátad is érzékeny, ezért hasra fordítalak, most a korbácson a sor. Farkam közben köpülőként mozog ki-be ajkaid között és most már tényleg minden erőmre szükségem van, hogy megálljam, el ne élvezzek. Te persze mindent megteszel a dolog érdekében, forró ajkaid gyönyörteljesen csókolgatják, becézik a szerszámot, ami akadálytalanul tövig hatol, eléri a torkodat.

Érzem, hogy pihenő nélkül már nem bírom sokáig, ezért a legkedvesebb pozíciómba állítalak: feltérdelsz a padra, négykézlábra állsz – semmi kezezés! – és homorítasz – ezáltal segged félgömbjei még izgatóbban domborodnak derekad karcsúsága mögött!

Amint újra munkába veszed a farkamat, a gyönyör hullámai az utolsó gátakat is lebontják bennem, komisz vagyok és kegyetlen. A gyilkos előembertől a várost prédáló janicsárig összes kegyetlen férfi-elődöm énbennem sűrűsödik össze most és Te vagy a meghódított zsákmány – egyetlen rendeltetésed van, az én kedvemre tenni! A korbács sivítva szeli a levegőt és kegyetlenül csap le megkínzott fenekedre – és különösen aljas célzásom nyomán néhány szál a féltekéid között nedvesen kitárulkozó puncidat találja telibe.

Sikolyodat még a torkodban gyönyört hajhászó férfi-bunkó se képes elnyomni, olyan velőtrázó. Máskor biztosan megsajnálnálak, de most a bennem lüktető szenvedély és kívánság minden józan hangot elnyom, újra és újra lesújtok, miközben férfiasságom lávája megáradt folyóként önti el szádat és torkodat.

Egy pillanatra megállok, de a büntetés vége még hátravan, a vastag gyertya olvadt viaszát széles sugárban locsolom szét megkínzott seggeden, és hátadon. Még el sem halt sikolyod remegése a levegőben, amikor megfordítalak és melleden, hasadon terül szét a forró viasz, jut bőven meggyötört puncikádnak is.

Újabb sikoly, ezúttal elhalóbb, majd ujjaimat hűs olajba mártva masszírozni kezdem puncidat, a sikoly, nyögdécselésbe torkollik, a nyögés mélyről jövő artikulálatlan torokhangra vált, majd újabb sikoly, immár a megállíthatatlan, felülmúlhatatlan gyönyör sikolya tör fel ajkaid közül és hangzik hosszú-hosszú másodperceken át, majd elernyedsz.

Mindegy már, mit csinálok Veled, tested-lelked enyém, de már én sem vagyok képes tovább bántani, csak csókolgatlak, egy vadásztőrrel lekaparom a testedről a megszáradt viaszt, mélyen beszívom bőröd illatát és csókolom imádni való ajkadat, amely még az én nedvemtől fénylik, majd kimerülten álomba sodródunk, összeölelkezve.