Dante: Isteni színjáték


Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába.


Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
Az ős Szeretet és a fő Okosság.


Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
Csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

2010. március 29., hétfő

Beteljesedés-Zaphyris


...Romantikus félhomály volt a szobában, és a levegő megtelet az elvárások pannanásig feszült nyomasztó érzetével.Egymás mellett ültünk, és szavak nélkül beszéltünk.Mint két kamasz, akik nem tudják mit is kezdeni ilyen helyzetben.Nyúljak felé, vagy megvárjam még kezdeményez.Minden hosszú perceknek sejlik, történjen már végre valami.De hisz közöttünk sose határolódtak el a női-férfi szerepek, miért most várom, hogy Ő adja meg a jelet.Mi történt velem?A kisugárzása, és az a sokat sejtető mosolya az oka mndennek, lábaimba ismét az a végtelen gyengeséget érzem, még jó hogy ülünk.Gúzsba köt a dilemma.Igyekszem mosolyommal álcázni, de a néma csönd is egyre súlyosabb.Hozzá bújok, fejem a mellkasára teszem, és hallgatom egyre hevesebb szívverését;közben erős karja átölel,férfiasan magáhozszorít.Érzelmi kavalkád kezd táncot ropni lelkemben.Kislányos tekintettem az övét keresem.Homályos szemei mindent elárulnak, mint nyitott könyven olvashatok kedvemre bennük.Most először érem az Ő teste is megremeg,keze végigjárja a testem,finoman és érzékien ahogy egy finom, de annál törékenyebb dologgal tennénk.Figyeli minden apró rezdülésem.Imádom benne ezt a kettőséget; férfias erőt sugároz és közben gyengédsége mindenen túltesz.Hogy csak a nyáriasan meleg este teszi velem, azt nem hiszem, de hatalmas lángolást érzek a testemben.Elveszek karjai között, és időm sincs önmagam megtalálására.Finoman kigombolta a blúzom, és finom érintése mellé negédes csókokkal ostromolja érzékeny bőröm.Nyakát csókolgatom,vállgödrébe jár nyelvem örömtáncot.Tökéletes az összhang közöttünk,pedig első alkalommal kerülünk egymáshoz íly közel.Gyönyörű a látvány, ízlésesen kidolgozott felsőtest, biztonságot sugalmazó karok;és az a szempár.Minden porcikája azt üvölti kívánlak!De nem akarjuk elsietni, játszunk.Az amúgyse lapos szenvedélyt az egekig óhajtjuk korbácsolni.A nadrágok is lekerülnek, és a csodálatos felsőtest egy egyenrangúan kívánatos alsótestben folytatódik.Összerezzenek, negatív gondolatok vesznek erőt rajtam.Elvesztem a kontrollt egy pillanatra, és tudom megérezte.Csókjai azonban pillanatok alatt ismét visszaadják a magabiztosságom.Csókjainak semmi nem szabhat immáron határt.Nyelve a csiklómmal játszik, és az idegeimmel.Nagyon alapos,és egyre nehezebben viselem, nem nem akarom, hogy itt és így.Felülök, és érzem nagyon szeretné ha viszonzásra találna önzetlen odaadása.Nem kell csalódnia,élvezettel játszom én is.Nyelvem akrobatikus módon kényezteti férfiasságát.Nem csak érzem, hogy mit okoztam, hallom is.Most az Ő idegszálait teszteljük.Hosszú percekig élvezi, de már a vágy másfelé visz mindkettőnket.Tisztán és tudatosan kívánjuk végre , hogy egymáséi lehessünk, hogy eggyé válljunk.Finoman a hátamrafektetett, mélyen a szemembe nézett,és szenvedélyesen megcsókolt.Forróság öntötte el ágyékom, ahogy gyengéden magáévá tett.Felejthetetlen volt a pillanat, és az érzés is.Lassan mozogtunk együtt,tekintetünk egybeforrt;bár sűrűn kényszerültünk lehunyni szemünk.A ritmus gyorsult,ahogy lélegzetvételeink is megszaporodtak.Majd váratlanul megállt,felhúzott és az kanapéra térdeltett közvetlen maga elé.Mellkasa a hátamhoz ért,kezem a dívány támláján, rajta az Ő keze.Azonnal megtaláltuk ismét a közös ritmust.Mindketten éreztük, ismét szünetet kell tartanunk.Átköltöztünk a másik ágyra, hogy nagyobb mozgásterünk legyen.Mostmár négykézláb térdeltem előtte, és így igazán uralhatta a testem.Tudtam, mi a titkos vágya, és valljuk be én is kívántam.Megállítottam, és a fülébe súgtam, máshol is érezni akarlak.Láttam, hogy megdöbben, és kétkedve fogadja a szavaim;de az irányítást már átvettem.Finoman hatolt belém, és rettentően élvezte a szokatlan, de ugyanakkor mennyei élményt.Kicsit zavarban is volt,mondjuk úgy igazán csak belekostólt az élménybe.De nem hagyhattam figyelmességét, és odadását viszonzás nélkül.Ajkaim hűvöse hozta meg az enyhet számára, melytől nem csak a mosolya lett túlvilági, hanem Ő maga is egy kicsit messzebbi tájakra távozott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése