Dante: Isteni színjáték


Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába.


Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
Az ős Szeretet és a fő Okosság.


Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
Csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

2010. november 17., szerda

Betépve-Zaphyris


Ilyenkor szerethető. Nem, nem is ez a jó szó!Ilyenkor a lábam kisujjától a fülem csúcsáig beléd vagyok szerelmesedve.Furcsa, szokatlan érzés, mert alapvetően az ember lánya nem szerelmes a szeretőjébe.De ez egy különleges kapcsolat, ami épp azért jó mert minden elvárástól mentes, minden normát áthágva szállunk ketten a végtelenbe.Nem birtokolni vágyjuk egymást hanem boldoggá tenni , addig míg mindketten akarjuk.Lehet ez egy röpke óra, egy éjszaka, vagy egy egész hétvége.Átadjuk magunkat egymásnak, és ezek örök pillanatok.Minden pillanat attól olyan őszinte, hogy kegyetlenül nem fáj hogy tudom csak ilyenkor vagyunk egymáséi, és te is tudod.Ma is egy óhajomba került és megint veled lehetek.Mindig ugyanazzal a tüzes csókkal fogadsz mint legelőször, semmilyen változás, ha csak nem kicsit még vadabb.Mert már ismersz tudod, kiszámíthatatlan a természetem, de ezért is szeretsz.Beléptem az ajtón , és azzal hogy becsuktam mindent kint hagytam.Tüzes csókod mellett mindjárt forró ölelésed is érezhettem.Szokásodhoz híven semmi nem volt rajtad.Gyönyörű látvány vagy,beléd feledkezem ilyenkor, hiszen közbe képtelen vagyok rád nézni, annyira sok egyszerre az örömteli érzés. Már is segíted le a kabátom, indítod a filmet, és tekered a következő cigit ami a mennyekig visz.Isteni érzés már az első slukk után érzem a vágyakozás az elviselhetetlenségig erősödik, és hozzá az az érzés hogy meghalok annyira szeretlek.És elég félénken a szemeidbe néznem, és látod te is megőrülsz értem, szíved minden ritmusával nevem zenged.Bújsz hozzám, mint gyermek az édesanyjához; vágyod szerelmes simogatásom, és nem csak elvársz.Sokszorosával adod vissza amit tőlem kapsz.Csókolózunk, de már nem az a vad tüzes csók, nem ez valami más.Nem mondhatjuk ki az érzéseinket, tudjuk, nem lehet, nem szabad, ez csak egy állapot most, talán nem is igaz; akarjuk hinni hogy nem, mert talán ez mindent megölne.Így csak az érintés művészete maradt számunkra , hogy még is elmondhassuk, szeretlek.Lassan csókoltam végig izmos mellkasát,óvatosan haladva tüzelő ágyéka és meredező farka felé.Minden nyelv érintésemben beleborzongott, imádom.Gyönyörrel teli finomsággal értem el célom, de nem álltam meg.Nem, úgy éreztem vad vágy vesz erőt rajtam, lassan nyelvem felfedező útra indult.Hatalmas sóhaj hagyta el meglepett ajkait mikor nyelvem hegye ánuszán járt öröm táncot.Azonnal magához nyúlt, és egyre erősödő hangja bíztatott a további ördögi játékra.Közel járt az orgazmushoz, de nem akartuk, abbahagytam, és most Ő viszonozta kedvességem.Őrült tempóban izgatta nyelvével a csiklóm;miközben ujjai hol a pinámban hol a fenekemben jártak.Őrülten kívántuk egymást; finoman hatolt belém, de tudtam mindenhol ki akar majd élvezni.Finoman kezdtük, de ahogy a vágy fokozódott úgy változott át a gyenge ringatózás őrült vágtába.Nagyon közel jártam, amikor lelassultunk megint, és kéjesen hatolt a fenekembe.Bevallom nagyon élveztem.Nem tartott sokáig mert éreztük, így még gyorsabb lesz a vég, így visszatért a vaginámba, és újra nekilendültünk.Éreztem itt már nem lesz megállás, halkan súgtam neki, hogy érezni akarom forró magvait, de a mondatot már nem tudtam befejezni.A jelenet kisebb változásokkal több mint 3szor ismétlődött még meg az éjszaka, mire egymás karjaiban , egymás kezét fogva ragadott el minket az álom manó :)

2010. szeptember 30., csütörtök

Visszatérés-Zaphyris

Hosszú hónapok után, melyek nem éppen teltek örömteli módon, végre visszatértem a nagyvárosba.Rögtön magamba szívtam a város kipárolgásait, és persze igyekeztem a már jól kiépített kapcsolataimat feleleveníteni.Sajnos ez a pár hónap elég volt ahhoz, hogy nem csak az én életem változott meg gyökeresen, de a szeretőimé is.No de sebaj, Kyara mindig feltalálja magát, nem kell félteni!Ismét megbízható barátomra bíztam a nemi életem;internet.Nem a chatelésről leszoktam már, most már inkább nívósabb párkereső oldalakon bukkantam fel.És mit ad az ég, nem is kellet sokáig keresnem, olyan nemes vadat találtam, amilyet még álmaimban sem reméltem.Látszott hogy nem kezdő a fiú, elsőre feltűnt a kidolgozott test az igéző szemek; és valami profizmus.Akkor még nem tudtam mi is lehet ez.Rengeteget beszélgettünk, és nem rejtette véka alá hogy manökenkedik és hogy pornózik.Nem zavart, sőt igazán felcsigázott ez a dolog.A vonzalmi szintem még inkább megnövekedett; nem kevésbé a kíváncsiságom.Őszinte volt minden tekintetben, és ez nagyon tetszett.Viszont nem akartam elkapkodni ezt a dolgot; azt akartam benne is meglegyenek ezek az érzések.Türelmesnek kellett lennem, és meg várni amíg ő maga kezdeményez.Hétköznap délután volt, amikor a neve megjelent a telefon kijelzőn.Férfias, de ugyanakkor könnyed hang szólalt meg a másik oldalon.Találkozót beszéltünk meg, és hogy mindenkinek jó legyen; nála. Kellemes lakás, amolyan kéj lak a második kerület csendes felén.Természetesen mivel az első utam volt egy előre megbeszélt helyen -nem messze a lakástól találkoztunk.Vidáman beszélgetve tettük meg az alig pár perces séta utat.A képekhez képest még vonzóbb volt, mély meleg barna tekintet, szép férfiasodó arcvonások, azért árulkodva arról, hogy még fiatal, nálam mindenképp ifjabb.Gyönyörű kilátású, tágas lakásba léptünk, melyet nagyjából -a róla publikált fotókról -már jól ismerhettem.Mégis ott állva valami egészen más benyomást keltett.Nem az jutott eszembe , hogy hány nő illetve férfi járhatott már itt korábban; sőt ez a gondolat egyáltalán meg se érintett.Lesegítette a kabátot rólam, milyen figyelmes gondoltam.Itallal is megkínált, igen házigazdának is kiváló.Meg kell hagyni kicsit zavarban éreztem magam.Alkohol is került elő, mintha olvasta volna a gondolataimat.Koccintottunk, és ekkor már kötelezően illet a szemébe néznem; vágy és ravaszság bújt meg benne.Viszonoztam.Mellém ült és szenvedélyesen megcsókolt.Annyira meglepődtem, hogy az eddigi összes zavarom pillanatok alatt tovaszállt.Belefeledkeztünk ebbe a vad, de ugyanakkor érzékien forró csókba.Nem csalódtam, istenien csókolt; ahogy elvártam egy profitól.Sőt; tele volt érzelemmel;sóvárgással és kéjjel.Hosszadalmas csók csaták váltották egymást sohavégetnemérően.Már maga ez is gyönyörrel teli volt, hát még ami következett.Úgy bánt velem mint egyetlennel; bár tudtam valószínű mindenki ezt kapja.Nem érdekelt, csak az enyém volt, és rettentően figyelmesen adta át magát nekem.Finoman levetkőztetett, és természetesen én is őt.Feszes mellkasa, laposan izmos hasa teljesen beindított.Csókoltam a mellbimbóját,a hasát, az oldalát.Láttam nagyon jól esik neki, hogy végre valaki rá is figyelemmel van.Nem is maradt el a hála.Gondosan végigjárta a nyakamon keresztül a mellkasomat; majd folytatta nyelve a felfedező utat a köldökömön át az intimebb régiók felé.Egy kicsit elidőzött a szemérem dombon;éppen annyira hogy a lábaim között gerjedt tűz már ne csak a nyelveivel mardossa ágyékom belsejét.Lüktettem,de ezt ő pontosan tudta;lassan érkezett enyhet hozva nyelve hegye a csiklómhoz.Persze a csillapítás melyet vártam éppen ellenkezőleg ért el.Vonaglott a testem; ördögi táncot járt bennem a vágy.Hatalmas hullámokban tört rám a kielégülés utáni vágyakozás.De nem adta fel, nem fáradt el; ő volt nekem Charon aki átvitt boldogan a túl partra.Én sem akartam hálátlan maradni;az egyik legkedvesebb dallamomat kezdtem több mint húsz centire megmerevedett farkán játszani.Imádta és hálása adta spermáját már az első pár akkord után.Ezek után összebújva, egymást simogatva pihentünk;csoda volt és ekkor még nem is sejtettem, hogy ez csak a kezdet...
...Két ember összeszokása néha sok időt vesz igénybe, persze ez attól is függ kik a partnerek.Ez ismét egy különleges eset volt, hisz két Bika került ismét össze.Sajnos az utóbbi időben nem tudok nem hinni az ezoterikában; annyira visszaigazolja az életem.De nem akarok eltérni attól a mesés naptól, ami az igazi összecsiszolódásunk beteljesedése volt.Szombat volt, már egy ideje, nagyjából két hete, nem láttuk egymást.Persze ez alatt is folyamatosan kerestük egymást.Igazi két oldalú dolog alakult ki.Aztán nagy nehezen de sikerült összehozni.Fél nyolcra értem hozzá;várt.Nem nem azért mert az ajtóban állt.Tudta hogy a kávét tejjel iszom, a kedvemért volt; tudja hogy az édes pezsgőt szeretem, 3 üveg volt; és vacsorát főzött nekünk.Állandóan zavarba hoz.De nagyon élvezem, az apró meglepetései igazi gyógyírek sajgó szívemnek.Pezsgőztünk, beszélgettünk;pont mint két igazi , régi jóbarát.Már majdnem a második üveg végére értünk ,amikor szenvedélyesen megcsókolt, pont azzal a fűszeresen negédes csókkal, amivel újra és újra levesz a lábamról.A csók közben éreztem ahogy tenyere a tarkómon felfelé indul.Teljesen megbénít ez az érzés.Mindig kicsit belebolondulok, és közben az én kezem is már mellkasán siklott.De ma valahogy nem arra finoman gyengéd fiúra vágytam.Éreztetni akartam vele egyértelműen, és tudtam az itt az ideje kipróbálni menyire értjük meg egymást szavak nélkül.Finoman simító mozdulatom, finom karmolásba csapott át; vastag érzéki száját, az enyém marta, harapta.Tisztán hallottam a vágy korbácsütéseit,amint körmön sercegve futott át mellkasáról hátára.Kacéran néztem a szemébe; szemtelenül csillogott.Úgy öleltük egymást, mint akiknek feltett szándéka az eggyűvé olvadás.Tüzelt a teste, hatalmas sóhajai fülemet ostromolták, amikor átvette az uralmat teste felett, a hátára fektettem, és vagányan az ölére ültem.Finom haraptam a nyakát, a fülét.Közbe ütemesen mozogva a csiklómat a farkához dörzsöltem.Őrjöngtünk.Amikor merészen odavágtam neki, megerőszakollak és az nem biztos hogy jó lesz neked.De ekkor Ő kacéran és határozottan vágta rá, hogy hajrá.Zöld utat kaptam; nem is vártam tovább. A következő csípő emeléssel forró farkát lándzsaként szúrtam éhes vaginámba.Vad hajsza vette kezdetét, és olyan hatalmas és hosszú élvezet, amit rég nem éltem már meg.Eszünket veszve vágytuk felfalni egymást, érezni, és élvezni.Forró tőre kegyetlenül dolgozott bennem még inkább tüzelve a szenvedélyt, és azt a furcsa kapcsot ami közöttünk van.Nem tudtunk betelni egymással, letepert, és átvette az irányítást.Lábaimat a fejem fölé emelt, hogy a legtágasabb módon kényeztethessen.Borzongott a gyönyörtől, és nem akartuk hogy vége legyen; úgy éreztük ebből sose elég.Elég gyorsan jutottam újra és újra a csúcsra.És a sokadik után , megmutatta hogy mennyire jó volt neki is;a hasamtól a mellemig locsolt meg édes spermájával.És újra döbbenet; édesen, szexin nyalta le rólam és forró csókkal ihattam az ajkai közül....

2010. augusztus 26., csütörtök

J. Mikael Togneri: Az Uralom 7 pillére

A domináns egy uralkodó, sosem zsarnok.
De az uralkodáshoz megértés kell, a megértéshez alázat.
A domináns büszke, sosem arrogáns.
De a büszkeséghez méltóság kell, a méltósághoz alázat.
A domináns tiszteletet ébreszt, sosem félelmet.
De a tisztelethez békesség kell, a békességhez alázat.
A domináns erőt használ, sosem erőszakot.
De az erőhöz tudás kell, a tudáshoz alázat.
A domináns kritizál, sosem gúnyol.
De a kritikához éleslátás kell, az éleslátáshoz alázat.
A domináns elfogad, sosem elvesz.
De az elfogadáshoz adni kell, hogy adhass, alázat.
A domináns teljessé tesz, sosem megváltoztat.
De ahhoz, hogy valakit teljessé tegyen, azt kell látnia ami ott van, nem ami hiányzik, és ehhez kell leginkább az alázat.

2010. augusztus 18., szerda

Paulo Coelho: Idézetek 1.

A szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön.


2010. augusztus 11., szerda

A koncert, avagy énekeljük el azt, hogy vége... Ördög


Eljött, elérkezett, a búcsú,
A koncert, a búcsúkoncert.
Kispál, Kispál, Kispál,
Hallani minden felől.
Most utoljára halljuk őket,
MÉG EGYSZER, MÉG EGYSZER.
De nehéz is ezt kimondani,
Felfogni, átérezni, elhinni.
23 éve része volt az életünknek,
A mindennapjainknak,
Velük keltünk, velük feküdtünk,
Velük éltünk és velük haltunk.
Negyvenöt ezren vagyunk,
Negyvenöt ezer őrült,
Negyvenöt ezer tébolyult ember,
A Világ minden tájáról.
Esti Kornél együttes tökéletes,
De mindenki csak őket várja,
Minden szív értük dobog,
Minden könnycsepp értük hull,
A földre, a vállakra,
És mi reménykedve nézünk
Az égre: Ugye ez nem igaz?
A Kispál és a Borz,
Lovasi Andris, és a többiek
Éltek, élnek, és élni is fognak.
Bennünk, a lelkünkben,
A szívünkben, az örökkévalóságban.
Visszaszámlálás
Kilencszázkilencvenkilenc,
Már csak néhány másodperc,
És utoljára halljuk őket.
Hatalmas a tömeg,
Hatalmas a hangulat,
Mindenki ordít, üvölt, kiabál,
Kispál, Kispál, Kispál…
10, 9, 8, 7, 6,
5, 4, 3, 2, 1…
És itt vannak ők,
Elől Andris, mögötte a többiek,
A nagy zenekar,
Mindenki csak egyet akar,
Hallani őket, a ZENÉT,
Kiszakadni a hétköznapok egyhangúságából
Elfelejteni mindent és mindenkit,
Beleőrülni a zene mindenhatóságába,
Mindenek felettiségébe,
Élni, érezni, élvezni.
-Ez jobb, mint egy orgazmus! –
Hallom magam mögül,
Egy lány sikolyát.
Összenyom, összeprésel a tömeg,
De kit érdekel ez most?
A lábamon állnak, én állok a másén,
És őrjöngve hallgatjuk a bulit.
Leírhatatlan a mámor, mikor
Lovasi bekonferálja Kispál
Rock balladáját, Emesét.
A hátamra másznak,
Egy könyök a bordám alatt fészkel,
De mit számít bármi,
Emese jön, s megáll,
De már indul is a buszod,
Menj haza szépen,
Látszik, hogy tudod,
Meg vagy bolondulva…
Itt mindenki meg van bolondulva,
Sikít, őrjöng, üvölt,
Rázza a kezét, csápol, ugrál.
Valaki a lányát nevezte Emesének
Miattatok, értetek, nektek.
Imádunk Andris.
Imádunk Kispál.
Senki nincs aki Andrishoz
Hasonlóan mondaná: Köszi!!!!
És vége, Emese sajnos….
Nem jön újra, de…
Gyere csak újra, gyere csak újra!
A kavalkád már leírhatatlan,
Üvöltjük, hogy még egyszer,
És nemsokára jön is a ….
MÉG EGYSZER
Lovasi visszafogott a szám elején,
De a negyvenöt ezer ember csodát csinál,
Őrjöng, ugrál, üvölt, úgy, mint talán
Még sohasem tette.
Köszönöm Neked Andris,
Hogy néha királynak hihettem magam,
Hogy a kapudon kopogtathattam éjjel,
Hogy dörömbölhettem is Neked
Hogy engedj be éjjel,
Amikor együtt söröztünk,
Laci kocsmájában,
Te ugyanolyan laza és természetes voltál,
Mint mindig a színpadon,
Elviselted a népszerűséged,
A sikereid, a bánataid,
Ma is az vagy, az maradtál,
Mint aki voltál a kezdeteknél.
Szolid, szerény, sztárallűröktől mentes,
Szeretetre méltó, igazi sztár.
Köszönök neked mindent,
A fiam rock szeretetét,
Amin Te indítottad el,
Kint a Sportszigeten,
Ahol dedikáltad neki a legújabb CD-det.
A mennyasszonyom szüli napi köszöntését,
A balassagyarmati bulin,
És köszönöm neked
A Kiscsillagot is, az új bandád,
Ahol folytathatod a megkezdett utad,
Másokkal, de ugyanazzal,
Az életérzéssel, pozitivitással,
Mint azt eddig is tetted,
Elviselhetőbbé varázsoltad,
A rajongóid életét, az enyémet is.
De….
Ha az életben, nincs már több móka,
Meghalunk, mintha nem volna.
Kicsit meghaltunk mindannyian,
Mind a negyvenöt ezren,
De még többen, akik most
Nem tudtak veletek búcsúzni
Tőletek, a Zenekartól.

Énekeljük el azt, hogy vége…
Az emberek nem akarnak hinni
Könnyek cseppennek,
Üvöltések túlharsogják a zenét,
De…….
VÉGE!
Nincs tovább.
Összeomlás.
Elmentetek.
Csak MÉG EGYSZER!!!!
Hallani a sírásba fúló hangokat.

Állok, állunk bénultan.
Magam elé meredek.
Nézem az üres színpadot.
És várok valamire.
Talán a csodára, talán egy újabb dalra.
Valami megszakadt, eltört.
Valami véget ért veletek.
Elindulok, de megérkezem-e?
Mindenki indul valahová.
A hétköznapok mocsarába.
Ami csak veletek volt elviselhető.
Sziasztok! Jók legyetek!
Mi pedig…..
Meghalunk, mintha nem volna…..

2010. augusztus 8., vasárnap

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány - Idézetek 1.

"A szeretet nem kívánság, nem ismeret, nem csodálat. A szeretet kihívás, tűz, amely éget, anélkül, hogy látnánk."

Paulo Coelho: A Zahir - Idézetek 3.

"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."