Búcsu-Zaphyris

Kedvetlen voltam egész nap,tudtam szerda van, annak a napja hogy kedvesemmel találkozzak.Még is valahogy nem éreztem semmi különöset előre az este kapcsán, sőt igen nagy erőmbe telt rábírnom magam, hogy ne mondjam le a találkozót.Esett, de már nem egy-két napja, vagy egy hete esett egyfolytában, a kedvem igencsak a negatívba közelített, és úgy éreztem, most nem vágyom a csendre, amit Ő adott nekem, bármikor.Telefonáltam, a vonal túlsó végén fáradtnak tűnő bariton hangja búgott.Nem , nem volt szívem,; úgy éreztem, neki szüksége van rám. Bíztam benne , hogy határozott ölelése majd nekem is segít.Nem sokkal korábban értem a lakásba, ablakot nyitottam, hogy legalább az eső jellegzetes illata, és frissessége átjárja a lakást.És akkor , ahogy a párnám fölé hajoltam, igen egészen erősen, ott volt az Ő illata.Összetéveszthetetlen, még akkor is ha Ő az egyetlen férfi aki a lakásomba jár.Melegség öntött el, de nem volt teljesen önfeledt, és tiszta az érzés.Nem akartam törődni vele.Megérkezett, Ő a mindig tökély, a mindig elegáns és hűvös férfi.Már kellemesen puha arcszőrzet borította arcát, mely még inkább megkeményítette férfias vonásait.Csókolt leheltünk egymás ajkaira,és a megszokott módon a szófára heveredve folytattuk ölelkezésbe beszélgetésünket.Ölébe kuporodva, figyeltem és hallgattam.Nem tudtam betelni ismét csak a lényével, valami olyat képvisel, és talán tudattalanul sugároz, amitől teljesen megnyugszom.Ő maga a biztonságérzetem.Vak sötét volt a szobában, még is láttam Őt teljes valójában.Csodáltam, és kerestem csodálatom alapjait.Belefeledkeztem a kutakodásba, és csak arra lettem figyelmes, csend van, és ajkunk összeforr.De nem lágyan, ahogy a csendből következett volna, nem őrült keringőt járt a nyelvünk, felkorbácsolva amúgy sem szunnyadó vágyaink.Vadul fosztott meg ruháimtól, és éreztem feltett szándéka megmutatni, milyen virtuóz nyelvével a szeméremdombomon, persze nem kihagyva a csiklóm se.Nagyon élveztem, abszolút elhessegette a borongós hangulatom.Annyira sikerült ellazítania, hogy ritka dolog történt;csúcsra juttatott a nyelvével.Nem akartam hálátlan lenni, és valljuk be kívántam is a viszonzást, de határozottan ellenem szegült.Határozottan megfogta a csuklóm, és erőteljesen a hátamra fektetett.Gondoltam így is jó,már tudtam ez az én meccsem lesz.Minden lökésnél a mennyek kapuját döngette, hangot is adott ismételt csodálatának, miszerint soha ilyet gyönyört még nem érzett.Nem is tudta soká irányítani-visszatartani,a forróság kitört.Hevesen borultunk össze, és szapora légzésünk nem akart alább hagyni.Csókolgatni kezdtük egymást, de olyan lágy, könnyed csókokkal, mint amivel édesanya illeti kicsiny gyermekét.Alig érezhetően értünk egymáshoz; simogatásunk finomabb volt a legdrágább selymek érintésénél.Végig egymás szemébe néztünk,láttunk magunkat benne;és valamit megéreztünk.Én már tudtam az utolsó alkalom lesz, utószór érintjük így egymást;számomra elválás volt, mennyei búcsú.Minden mozdulatát, testének minden szegletét-ívét igyekeztem magamba szívni.Tökéletes testének minden izomcsoportját retinámra égettem.Remegve-darabosan mertem csak mozdulni, semmi meggondolatlan-hirtelen mozdulat;féltem összetöröm a varázst.Benne is megmozdult valami,tudom, éreztem, és valahol meg is rémített.Tudtam először, és utoljára szerelmeskedünk.Gyengédség furcsa mód korbácsolta fel ismét vágyait, de már nem az erős uralkodni vágyó férfi vágyai voltak ezek.Az érzelmesen érzéki férfi egyesülni vágyott a hőn szeretett "szűzzel".Igen úgy bánt velem, mintha ez lenne az első;csodálatos élmény volt ez mindkettőnknek;félelmetes érzelmeket éltünk meg.Lesütött szemmel feküdtem mellette.Igyekeztem, hogy ne lássa mennyire élveztem, hisz tudtam nem folytathatjuk.Csak úgy repült velünk az idő, és ismét éreztem finom keze simogatását.Gyengéd csókjai elhalmozták oldalam, csípőm.Beleborzongtam, és lassan kimérten emeltem fel fejem, vele együtt köd-fátyolos tekintetem elveszett azokban a meleg barna mogyoró-szemekben.A gyengédség mellett valami más is bujkált bennünk, szinte könyörögve kértem az enyémekkel, hogy mondja ki...Igazi szerelem volt, tévedhetetlenül éreztem minden idegvégződésemmel, ahogy azt is tudtam, hogy ez fogja igazán megfutamítani.Tökéletes párt alkottunk a hálószobába, de nem tudta saját korlátait túl lépni a közös életünkben.Cselekednem kellett, határozottan fordultam felé, és egy pillanat alatt lovaglópózban vettem birtokba ágyékát.Mindvégig én irányítottam, de akartam hogy tudja, lássa, érezze a hatalmamat.Én voltam és vagyok az "úrnő".Nem ellenkezett, érezte semmit nem tehet, mindenképp célt érek;megkapom, megszerzem amit akarok.Előbb csak lassan, gyengéden ringatóztunk, de a ködfátyol eltűnt mindkettőnk szeméből.Éles kontúros lett az írisze.Már esze irányította, és megszűnt létezni az a pillanatra megvillanó érzelmes férfi.Durva, vad, fékezhetetlen vágtába törtünk át; olyan nyers erőket szabadítva fel, amiktől nem tűrhette tovább a fizikális alárendeltséget.Leterített, és letepert.Igazi érzelem mentes szex következett.Állatias vágyaink utolsó önző kiélése.Gyors volt és kegyetlen.Már tudtam, ezzel végleg lezártam.Rövid időn belül távozott tőlem; becsuktam az ajtóm és megint kiadtam magamból egy hatalmas darabot.